Akik halasztottak egyetem előtt egy évet, mivel foglalkoztak?

Elsőnek töri szakra jelentkeztem, igazából akkor érdekelt a töri, de nagyon hamar megutáltam az emelt törire való felkészülés miatt. Aztán megcéloztam a jogot, és most ott is vagyok.

Az évem így nézett ki: 09 május érettségi, ekkor emelt töriztem is, de nem tanultam rá szinte semmit, mással voltam elfoglalva, sőt az érettségikre sem. Nyelvvizsgám sem volt. Ennek ellenére azt éreztem, hogy a tanárok emelt törin eléggé kicsesztek velem. Persze én sem tanultam, de voltak olyan témák, amiket nagyon tudtam, mert szerettem, erre levontak jó pár pontot. És nem csak velem tették, hanem mással is. Konkrétan olyan évszámot húzott alá a javítótanár az esszémben, amit az atlaszból írtam ki. Na nem baj, nem lett rossz, de nem vettek fel.

OKJ nem jött össze, ezért gyorsan el kellett döntenem, hogy mit akarok csinálni. OKJ után akartam elmenni egyetemre, de mivel az OKJ-ról ki kellett iratkoznom, ezért októberben el mentem emelt törire. 1 hónapom volt felkészülni rá. Kemény menet volt a négy éves anyagot megtanulni. Tanárhoz nem mentem. Könyveket vettem, jó sokat.

Az októberi jól sikerült, rendes javítótanárokat fogtam ki, akik nem kötöttek bele mindenbe, tudtál jól, hogy a vizsga szubjektív volta miatt nem lehet objektíven értékelni az esszéket.

November végén végeztem vele, majd márciusban jött a nyelvvizsga, májusban a közép magyar. A magyart sose szerettem, a középsuliban rendre megutáltatták velem.

Angolból szerencsére nagyon jó tanárom volt középsuliban, így nagyon jó alapom volt, 2 hónap alatt sikerült felkészülnöm rá, sikerült is. Hetente egyszer eljártam egy tanárhoz, sokat nem adott, de valamennyire hasznos volt.

Magyarból is külön tanárhoz jártam, már december óta, mert muszáj volt, nagyon rossz voltam belőle, és ilyen 90% feletti kellett. Nagyon jó volt oda járni, kegyetlen jó tanár, megszerettem a magyart. Elolvastam a kötelezőket, és jóval több könyvet is. A fogalmazásom rengeteget javult (hetente 3 fogalmazást írtam májusig), a helyesírásom is, és szinte mindenem. Ha ilyen tanárok lennének mindenhol, akkor nem lenne probléma az oktatásban.

Azonban. Ez az egy év nagyon rossz volt. Szinte nem lehet elképzelni. Maga tudat, hogy te most egy "senki" vagy. Se munkád, se iskolád, csak otthon vagy, szüleid fizetik a TB-t és az egyéb költségeket, és nem tehetsz mást.

Eleve nem vagyok olyan nyílt típus, kevés barátom van, illetve volt, mert ez idő alatt egy sem maradt.

Egész nap otthon voltam, több mint egy évig. Egy kis faluban, mindentől távol. Diákigazolvány nincs, a legközelebbi város 30km-re van, a jegy marha drága, a külön tanárok drágák, az érettségi drága, felvételi szintén, a nyelvvizsga is. Kb. 200e mehetett el erre az egészre, talán több is.

Szórakozni nem jártam el, nem volt hova és kivel. A 365 nap 95%-át otthon töltöttem, a maradék 5% volt a magántanárok lakása és az utazás... Naponta csoda ha 2-3 mondatot beszéltem, azt is a macskáimmal, mert a szüleimmel nem jó annyira a viszonyom, és anyám is állandóan csesztetett, hogy ingyenélő, és úgy sem fog sikerülni. Kellett egy blog, meg egy közösségi oldal, hogy valami életkedvem legyen. De nem volt.

Észrevettem, hogy már pár hónap után eléggé megváltoztam. Negatív irányba ment el a személyiségem, persze alapból sem vagyok az a "normális" ember, de most már annyira sem voltam. Ez a teljesítményemre is kihatott. Emelt törin és eléggé banális hibákat csesztem el, nyelvvizsgán (márciusban) már éreztem, hogy egyszerűen nem tudok koncentrálni, egyszerűen nem megy semmi se. A magyar meg katasztrófa volt, olyan hülyeségeken buktam sok pontot, ami a legegyszerűbb része volt, és ami mindig is ment. Rosszabb lett a magyar szövegértésem, mint 09-ben, pedig 09-ben nem készültem rá semmit se... Ez a lét felőrli az ember idegeit, még most sem vagyok teljesen ép... De azért már jobb...

Szerencsére sikerült, felvettek, 7 ponttal voltam a ponthatár felett... Bár ez sem az álmaim szakja, de most már mindegy.

Szerintem mindenképp tanulj, ha lehetőséged van rá.:) Én is hasonló helyzetben voltam és úgy néz ki maradok is.:S

Nem érzem erősnek ezt a 2 érettségit, hogy felvegyenek pedig nagyon kellene, hogy sikerüljön.:( Na mindegy, nem akarok nyafogni, de kérdeznék egyet, ha nem gond :

Aki 20-21 évesen kezd el egyetemet, mennyire érzi "hátrányban " magát? Engem ez zavarna, ha most sem sikerül, hogy a többiek 18-19 évesek én meg már "öreg".:DD

Viszont engem ez a 1 év 100%-osan megerősített, hogy tényleg ezt kell tanulnom, csak ne kellene öregednem...:D