Mit tennétek a helyemben?

Teljesen kivagyok. Nem vagyok a panaszkodás híve, de úgy érzem hatalmas a káosz bennem. Tavaly májusban végeztem a gimiben, jó eredményekkel. Akkor a gyógyszerészeti volt a cél, bár mivel későn döntöttem viszonylag ezügyben, a kémia emelt érettségimre nem volt elegendő tudásom. Mondanom se kell, nem vettek fel. Kihagytam egy évet, újra emelteztem. Nagyon rosszul voltam egész idő alatt nem találtam a lelki békém. Nem ettem, szorongtam, sírtam, teljesen lecsúsztam lelkileg. Már 12.-ben is elkezdődött ez az egész. Egzisztenciális válságban voltam. 3 év kőkémény tanulás után a gimiben hirtelen már nem tudtam mit akarok és ki vagyok. Mik a céljaim, ki vagyok én, mivel tudok azonosulni. Sose volt egyetlen egy szak ami nekem az álmom volt és kitartottam mellette, nem tudtam egy irány mellett kitartani. Annyira hamar változik bennem minden. De rájöttem hogy érdekel nagyon a vállalkozás világa, és mivel suliban a biosz/kémia kombo azért megvolt, úgy döntöttem gyógyszerészetire megyek ahol ezeket tudom ötvözni. Állandóan azon agyaltam vajon jó-e ez nekem ez az irány. Miután kihagytam egy évet szinte teljesen ezzel ment el az egész. Azt éreztem lelkileg nekem nem erre van szükségem, a szívem nem ezt szeretné. Mivel mindig is az volt az álmom hogy gazdag legyek, és ezért szinte mindig kitűnő tanuló voltam, úgy éreztem ez racionális döntés a gyógyszerészetit választani. Valójában a szívem nem szeretné, de közben az eszem meg ezt mondaná. És ez nagyon rossz. Régóta nem találok arany középutat, ráment erre a nyugtalanság miatt a lelki békém. Úgy érzem megragadtam valahol. Már lassan 2. éve. Mintha egy libikóka lenne az egész. Egyszer az eszem hangosabb akkor csinálom, máskor a szívem megszólal akkor meg nagyon nehéz. Alapvetően nagyon extrovertált, kreatív, kicsit művészi, de ugyanakkor racionális személyiségem van. Olyan mindenféle. Nehéz ezt körül írni. Mintha nehezen tudnék egy dolog mellett így kitartani. Zavar, hogy 20 évesen itt tartok gondolkodás szempontjából. Kipróbáltam már azt is, hogy eljátszottam azzal a gondolattal hogy más szakot választok vagy akár egy szakmát, és akkor hagyom a gyógyszerészt. Akkor azért szorongtam az ismeretlentől hogy jaj ki tudja mi lesz mi lesz ha nem leszek akkor gazdag. Ha meg a gyógyszerészeti mellett maradok akkor meg az olyan furi érzés. Tudom ez gáz, őrület már számomra is, de tényleg keresem a megoldást. Megköszönném ha leírnátok a véleményeteket és megpróbálnátok segíteni, hálás lennék tényleg. 🥺