Otthagyjam emiatt a nyelvszakot?

Elsőéves vagyok. Imádom a nyelveket, a nyelvtanulás a hobbim is, jelenleg 3 nyelven beszélek felsőfokon, a jövőben szeretnék még majd új nyelvekkel is megismerkedni. Van nyelvérzékem, ez érdekel, ezt szeretem. Amilyen szakon vagyok (ezt most nem írnám le), az a kedvenc nyelvem. Szívesen tanítanék magánban, talán nyelvsuliban is, esetleg még a fordítás szóba jöhet, de nem tudom.

DE! Van egy kis bökkenő. Félreértés ne essék, nincsenek illúzióim, pontosan tudom, hogy egyik szak sem tökéletes, mindenhol vannak unalmas, felesleges, utálatos tárgyak.

Az a helyzet, hogy iszonyatosan szenvedek az irodalommal, utálom! Gimiben 4-es voltam belőle, a magyarerettségim is nagyon jó lett, de már akkor is utáltam. Inkább humán beállítottságú vagyok ugyan, de egyáltalán sem vagyok ez a nagyon elvont művészlélek típus, én sokkal racionálisabb vagyok. Tudom értékelni a művészeteket, de nem mondanám, hogy művészeti érdeklődésű vagyok.

Nem szeretek és nem is szoktam olvasni (ezt most irodalmi művekre értem), főleg a regényekkel gyűlik meg a bajom, ha meg régi, pláne, de a kortársakat sem nagyon olvasom. Nem így neveltek, anyám pont az olvasás szeretetére nevelt, sokat olvasott ő is, nekem is sokat olvasott, apám is szokott olvasni, de ez engem valahogy soha nem vonzott. Középiskolában is már nagyon sokat szenvedtem az elemzésekkel, komolyan mondom, én érettséginél ettől nagyon tartottam, mert elolvastam valamit és szinte semmi nem jutott róla eszembe, csak ültem a papír felett, hogy na, erről most mit írjak 3 oldalban? Én ezekben nem vagyok jó, nincs ehhez agyam, nem tudom kitalálni, mit gondolt a költő, nem jut eszembe semmi vagy maximum 1-2 mondat, de őszintén, totálisan hidegen hagy az egész és nem érdekel. Ha meg hosszú regényeket kell elolvasni, akkor mire órára megyek, a felét elfelejtem. Nem érdekel az egész, nem érdekel az íróknak az életrajza, nem érdekelnek a rímképletek, sem az, hogy órákig fejtegessük vajon mire gondolt az író, mi mit jelképezhet. Ez nekem a halálom.

Jelenleg 1 irodalmas órám van, azzal is szenvedek. Sokszor szorongva megyek órára, mert hiába olvastam el amit kellett (nagy szenvedések és halogatások közepette), fogalmam sincs, hogy mit tudnék róla mondani vagy mit tudnék hozzászólni. Most olyan tanárnál vagyok, aki nem szólítgat fel, jófej, de tudom, hogy ilyen órákon fontos lenne az aktív részvétel, én viszont nem azért nem aktivizálom magam, mert nem akarom, hanem mert fogalmam sincs mit mondhatnék.

Nem csak ebből áll a szak, a többi tárggyal úgy elvagyok, de azért szerves része az irodalom, minden félévre jut ilyen tárgy, sokszor nem is egy. Én pedig falra mászok tőle. Csak az a baj, ha otthagynám, nem tudom mit csináljak, mit tanuljak.