Szerintetek érdemes egyetemre menni?

Én hasonlóan éreztem magam érettségi környékén, ezért is mentem előbb szakmát tanulni és csak utána mentem egyetemre. Addig volt időm kitalálni, hogy mi legyen és szereztem egy szakmát, amivel tudok vállalkozásban dolgozni.

Nézd meg ezeket a képzéseket és ha ezek közül egyik sem érdekel, akkor tényleg érdemes csak egyetemben gondolkodni: [link]

Szakmát tanulni sosem rossz. Több ismerősöm van akinek szakmunkás szakmája van és az után ment felsőoktatásba. Pl autószerelő és gépésznek ment. Vagy villanyszerelő és pszichológusnak ment.

Manapság viszont a diploma az új érettségi. Sima érettségivel nem sokra mész, sok cégnél egy bármilyen diploma már az alap.

Szerintem nem kell rettegni az érettségitől, annál sokkal nehezebb dolgok is jönnek még az életben. Az egyetemen ha nem tetszik a szakod, lehet váltani, de bármit tanulsz az a tudás már a tiéd és később jól jöhet. Hidd el kb mindenki őrlödik hogy mit válasszon és nehéz a döntés.

Kérdés az hogy mivel akarsz később foglalkozni. Érdekel a közgáz, de "mi leszel ha nagy leszel"? Hol akarsz dolgozni,milyen munkakörben? Egy mérnök azért elég sok területen el tud helyezkedni, szerintem praktikusabb.

Nekem két diplomám van de jelenleg nem diplomás pozícióban dolgozom, ezt szeretem, megélek belőle. Az első szakmám az a hobbim, úgy hasznosítom. A második szakmám meg tanító, sok hasznosat tanultam de sosem dolgoztam benne.

4-esnek is jogos a felvetése. Párom mondta a minap, számoljuk ki mennyi a napi bérem az irodai melómban. Mondom inkább ne. Megsúgom hogy egy kőműves segéd vagy gipszkartonozó majdnem kétszer annyit kap mint én. Oké fizikai munka de jelenleg aki jó szaki az élhet mint Marci hevesen.

Emellett persze mehetsz építésznek, nem árt meg ha tudod a valóságban hogyan keverik a maltert... Manapság a szakmunkának becsülete nincsen de pénz az van benne.

Ez nagyon személyfüggő, hogy kinek éri meg és kinek nem. Nekem van lassan három, de ha most kellene választanom, most is ezerszer inkább ezt választanám, mint bármilyen más jellegű képzést - legfeljebb más területen kezdeném, ugyanis pályaváltó vagyok.

A családban nincs diplomás rajtam kívül, a szüleim vállalkozók, apukám az építőiparban dolgozik, anyukám a ruhaiparban. Anno, 20-30 éve hülyére keresték magukat vele, két hatalmas házat húztak fel, ment a szekér rendesen. De én nemcsak a számlájukat láttam, hanem az életüket is és őszinte leszek, nekem ennyit nem ér a pénz. Nem szeretnék eleve vállalkozó lenni, nem tetszik az a fajta munkavégzés, de játszottam én is anyám mellett szövetporban, láttam őt elaludni a gép mellett, sírni, hogy nem bírja fizikailag a hajtást, láttam izzadni 30 fokban, ahogy apámmal is volt, hogy elmentem dolgozni és nyakig koszban, a galambszaros, korhadt fákkal megtámogatott tetőszerkezet alól kimászni. Pedig ő főnök volt, 6 szakmával (villanyszerelő, lakatos, festő, burkoló stb...) , az alkalmazottai méginkább a rövidet húzták. És voltak sérülései, volt, hogy későn és koszosan ért haza vagy hétvégén is dolgozott, hogy át legyen adva a projekt és ne számoljanak fel kötbért. Annyira jó, hogy mindenki fosni akarja a pénzt és azt hiszi, hogy örökké fiatal és örökké jó buli lesz szétfagyni/szétsülni a koszban munka mellett... De azért nem csak ez létezik és azt is egy az egyben cáfolnám, hogy mindenki jól keres ebben az iparágban. Aki maga nem vezet vállalkozást önállóan, az talán annyit visz haza, mint én pályakezdőként tettem.

És ezzel nem lebecsülni akarom a szakmákat, főleg nem a szüleim munkáját, de erősen vitatkoznék azért, hogy tényleg annyira megéri-e. Nekem biztos nem, azok után, hogy beleláttam. Sem a por, sem a túlórák éjszakába hajlóan, sem a sérvek 50 éves korra, sem az, hogy nincs tisztességesen szabadidőd, mert fizikailag elfáradsz, mire hazaérsz. Nem, egyáltalán nem vonzó annyira ez az egész. Még akkor sem, ha negyedét keresem annak, amit a szüleim - akik egyébként a számlájukban kifejezetten jólfizetettek voltak, szóval ennél lényegesen kevesebb a különbség.

Szerintem csak kiégtél, egy kitűnő tanulónak tovább kell tanulnia valamit. Ahogy írták, a diploma az új érettségi. Ettől függetlenül nem kell ezt csinálnod életed végéig, és simán belekezdhetsz egy szakképzésbe. Viszont, ha kijössz a tanulás lendületéből, félő, hogy már nem fogsz tudni vagy akarni visszarázódni, így én ezt a vonalat nem szakítanám meg. A kiégésedet kellene orvosolni. Nyáron ne tanulj. Próbálj ki olyan dolgokat, amik érdekelnek, de sosem mentél el rá akármiért. Én a Duna parton szerettem volna leülni és a lábamat lógatni a vízbe, és meg is tettem, és olyan jó volt. Olyat is csinálhatsz, amit már rég csináltál, de régen szerettél. Pl. egy barátomnak az úszás volt ilyen. Biztos van olyan dolog, amit ki szeretnél próbálni. Ha nincs, akkor csak vágj bele valami őrültnek látszóba, mondjuk túra (ha nem vagy túrás, azért ne rögtön egy 30 km-es túrára menj el :D). Valahogy fel kell töltődnöd, és ezt olyan dolgokkal tudod, amik valamilyen aktív tevékenységet jelent. Ha elmész a szokásos kutyasétáltatásra, egyébre, az nem új tölt fel. Próbálj meg egy strandra kimenni, akkor is, ha nem vagy strandos.

Szép dolog amúgy a kitűnő. Viszont jövőre már nem kell erre hajtani. Én bioszból mindig ötös voltam, de hagytam magam leromlani utolsó évben, mert pontosan tudtam, hogy soha az életben nem fogok biológiával foglalkozni, és a kötelező természettudományos tárgy beírásának (gondolom még van ilyen), én a 9-10. osztályos földrajzot vittem, az mindkétszer ötös lett. Nálam még egy természettudomány tárgy utolsó 2 évi eredményét kellett mindenképpen a pontszámításba megadni, a szaktól függetlenül. Szóval, ha van egy 9-10. osztályos ötös földrajzod, vagy kémiád, akkor már én a helyedben nem ragoznám túl a megmaradt természettudományos tárgyat, ha még van, sok energiát spórolhatsz. Nem tudom milyen tárgyaid lesznek jövőre, de ami nem kell a felvételihez, én azt már nem tanulnám a helyedben görcsösen ötösre.