Érdemes csak a magas fizetésért tanulni?

Ismerem a mondást, hogy a pénz nem boldogít, én viszont nem egy tehetős családban nőttem fel. Borzasztó tulajdonság, de irigykedem a gazdagokra, sosem értem, hogy nekem miért nem jutott olyan életszínvonal, amilyen nekik van. Én is szeretnék random külföldre kiruccani, szeretnék egy kacsalábon forgó házat, autót... és persze egy jól kereső munkát, amiért kész lennék bármit megtenni.

Engem egész életemben a történelem és a nyelvek vonzottak, így jutottam arra az elhatározásra, hogy német-történelem szakos tanár leszek. Bár külföldön képzelem el az életemet, tisztában vagyok vele, hogy tanárként sosem leszek piszkosul gazdag, de ez tényleg egy olyan hivatás, amit szívvel-lélekkel tudnék csinálni.

És pont a fentebb leírtak miatt gondolkodtam el azon, hogy érdemes-e mást tanulni, valami olyan diplomát szerezni, amivel tényleg sok pénzem lesz, például orvostudomány, közgazdaságtan, pénzügy, mérnöki, stb. A probléma csak az, hogy ki nem állhatom a reál tárgyakat. Érteni értem őket, mindig ötös voltam belőlük, de egyszerűen halálosan untatnak, és valószínűleg később a munkát sem élvezném (az egyetemi éveket meg végképp nem, de bármennyit hajlandó vagyok tanulni), de ha meg tudnám magamnak teremteni azt az életszínvonalat, amiről mindig is álmodtam, akkor az talán ellensúlyozná a negatív érzelmeimet a munkával kapcsolatban.

Érdemes 5-6 (7-8-9...) évet végigszenvedni azért, hogy aztán sok pénzt kereshessek? Vagy egyáltalán adhat a pénz akkora boldogságot, hogy mellette hajlandó legyek undorral bejárni a munkahelyre?

Ti a pénzt vagy a munka örömét választanátok?