Pszichológia vagy jogász szak?

Én a pszichológiát választanám.

Jogász az a rendszer kiszolgálója, rosszabb esetben az ördög ügyvédje.

Pszichológusként beszélgetni óránként 20 ezerért magánpraxisban azért sokkal kellemesebb, mint száraz jogszabályokat bújni. De kinek mi!

Mindkét szakmára legalább 10 évet rá kell szánni, hogy szakembernek hívhasd magad.

Pszichológusként van pár szakirány, ahol hamarabb szabadulsz és viszonylag jó bért kapsz, szóval ha út közben belefásulnál, nem veszik el az egész, mehetsz szervezetpszichológiára vagy kognitív pszichológusnak mesterszakra. Klinikai vonalon viszont elég sok év van még onnan, általában saját zsebből...

Mindkét szakma sok áldozatot igényel, akkor válaszd, ha nem vagy bizonytalan.

Személyes tapasztalatom csak a pszichológia szakról van. Ha nem akarsz mindenáron pszichológus lenni, akkor ne menj annak. Nagyon sokan elhiszik ezt a 20 ezer/óra (vagy 45 perc) dolgot, de ez elsősorban olyanokra vonatkozik, akik 20 évet dolgoztak valami egyéb, többnyire rosszul kereső munkahelyen, és van elég tapasztalatuk. Pályakezdőként nem ez lesz, mert aki kicsi önismerettel is rendelkezik, az a mesterképzés után nem mer elmenni magánba. Természetesen vannak más területei is a pszichológiának (pl. munkapszichológia), de a többség nem azt képzeli el magának, amikor pszichológus akar lenni. Elhiszem, hogy most azt érzed, hogy mindkét munkát tudnád elhivatottan végezni, de akkor is ezt mondanád, ha az egyetem után csak iskolapszichológusként tudnál elhelyezkedni, és a lehető legalacsonyabb tanári fizetést kapnád? (Feltételezem, hogy olvasol híreket annyira, hogy tudd, hogy ez kb. mennyire nevetségesen alacsony.) Vagy ha tudnád, hogy ebből a röhejesen alacsony fizetésből kéne még kifizetned az olyan képzések árát, amik szükségesek ahhoz, hogy egyszer kapj majd egy normálisan kereső munkát? Elvégre a szakképzések, módszerspecifikus képzések nem olcsók, és szükség van rájuk sok állás betöltésére.

Most végeztem pszichológia szakon, és nem bántam meg, mert ezt akarom csinálni, de nekem szerencsére vannak szüleim, akik még egy ideig hajlandóak támogatni (pl. velük élek, lényegében ingyen), mert tudják, milyen ez a pálya. Ha ezek a feltételek nem adottak számodra, vagy nem érdekel pl. a munkapszichó, akkor ne ezt válaszd. (Mondjuk nekem a jogra járó ismerőseim sem meséltek sokkal jobbakat, de tényleg nincs arról az irányról túl sok infóm.)

Úgyhogy persze, sok lehetőség van a pszichóban, de ha úgy képzeled el, hogy az egyetem után megrohamoznak majd a kliensek pár tízezer forintért, akkor valószínűleg nem látod teljesen reálisan a dolgokat. És ezt tényleg nem lebeszélésként mondom, mert valóban vannak, akik minden nehézség ellenére ezt akarják csinálni. De szerintem azért jelentkezik minden évben kb. 500 ember erre a szakra, mert fogalmuk sincs, hogy ez mit jelent valójában. Mi azt nem tudjuk megmondani, hol teljesednél ki jobban, de szerintem fontos átlátni, hogy melyik szak mivel jár.

Ha van még kérdésed, írj nyugodtan! :)

#5 ezt a jogról is lehet mondani, mert kísértetiesen hasonló a helyzet. A jól fizető állásokat szinte kivétel nélkül a protekciósok kapják (pl ügyész, bíró, közjegyző). Egyetem után elmehetsz dolgozni a közigazgatásba minimálbérért (vagy annál kicsivel többért), mehetsz ügyvédjelöltnek, ahol rengeteget kell dolgoznod és túlóráznod szintén minimálbérért. Utána lehetsz alkalmazott ügyvéd (szintén kevés fizetésért) vagy nyithatsz saját praxist. Ez utóbbit mindenki úgy képzeli el, hogy hülyére fogod keresni magad vele. De nem ez a jellemző. Rengeteg ügyvéd van, nagy a konkurencia. Ha ki is építesz egy ügyfélkört, az több évtizedbe kerül. Utána talán jól fogsz keresni, de erre sincs garancia.

Elhelyezkedhetsz vállalati jogászként, vagyis a versenyszférában. Ide viszont borzasztó nehéz bekerülni, mivel rengeteg a jelentkező. Ahhoz képest, hogy mennyit tanultál, itt sem arányos a fizetés.

Szóval akármelyik lehetőséget nézzük, egyik sem túl rózsás. Rengeteg energia, tanulás és munka, cserébe igen csekély megbecsülés és nagyon gyenge fizetés.

Arról nem beszélve, hogy külföldre nem tudsz kimenni a joggal (nyilván van rá ellenpélda, de alapvetően nem nagyon lehet).

A pszichológiában nem vagyok otthon, de nekem az még mindig értelmesebb választásnak tűnik, mint a jog. Pszichológusokra nagyobb a kereslet, mint jogászokra, akikből rengeteg van.