Orvosi vagy jogi egyetem?

Szerintem az legyen orvos, aki 2 év alatt meg tudja tanulni úgy a kémiát, hogy fel is vegyék. ' Azért szerintem ez nem olyan egyszerű mint ahogy ők azt elképzelik". Pedig de. Könyvek és segg kell hozzá, semmi más. Ahogy az orvosi egészéhez.

De te nem akarsz orvos lenni, szerintem. Aki tényleg elhivatott, az elé falat húzhatnak, akkor is megmássza. Te első nehézségre feladtad, szóval szerintem az orvosi felejtős.

Ha a könnyebbik utat választod, akkor legyél gyógytornász, ahhoz kb. semmit se kell már tanulnod és kész is vagy.

Ha pedig hajlandó vagy beletenni a munkát, akkor kezd néhány önismereti teszt elvégzésével és gondold végig, hogy mi az, ami értéket képvisel számodra az életben és hogyan tudod azt elérni.

Nem értek egyet azzal, hogy leülsz oszt megtanulod a kémiát. Ott azért kell ez bizonyos gondoskodás, amit nem biztos, hogy egy gimnazista egyedül el tud sajátítani. Az egyetemen sok mindent egyedül kell megtanulni, de az egy másik szint és nem lehet oda ugrani, teljesíteni kell az előzőt.

Viszont "Aki tényleg elhivatott, az elé falat húzhatnak, akkor is megmássza".[#1] 👌🏻

Nem csoda, hanem FEJLŐDÉS. Fizikai, mentális, szociális, MINDEN. Az ember fejlődik. Igen, évről évre. Gyermekkorban valahogy senki nem kérdőjelezi meg, így ezt legalább nem kell ragoznom. Serdülőkorban is RENGETEGET fejlődünk. Egy kilencedikes (~15) éves és egy érettségiző (~18) között nagy különbség van! Pedig csak 3-4 évről van szó. Aztán amikor bekerülsz az egyetemre (ha bekerülsz) nagy nyomás nehezedik rád, vagy megbirkózol vele vagy csúszol/kiesel. Az egyetemen is vannak oktatók, gyakorlatvezetők, évfolyamtársak és felsőbb évesek, akiktől segítséget lehet kérni.

Érdekes, régen azon hisztiztem, hogy fogok 4, NÉGY(!) oldalt megtanulni témazáró dolgozatra töriből. (Tele voltak az oldalak képekkel is. Anyukám nagyon megmosolygott, utólag mondta el). :DDD Most mégis ötödévemet végzem az orvosin.

Szerintem nem mérhető objektíve ez alapján, mindkettő másként nehéz.

Egy jogásznak valószínű nehéz az orvosi, de fordítva is fennáll ez.:)

Sziasztok! Orvosként azt kell mondanom, nem hasonlítható össze a két tudományterület. Volt férjem jogász (úgyhogy elfogultsággal vádolni nem lehet), illetve fiatalkori társaságomban nagyon sok jogvégzett volt, és azt kell mondjam, mindkettő ugyanolyan nehéz, és elhivatottság kell mindkettőhöz! Tudom, láttam mennyit kellett tanulniuk nekik IS, diploma és szakvizsga között IS, szóval nekik sem egyszerű, az összehasonlítgatás pedig felesleges.

Nem hiába van, aki 7-8. évben még nem jutott el záróvizsgákig. Az meg nem a jogászok hibája, hogy a jogi felsőoktatásból eltávolítani nem, vagy csak nehezen lehet a jogszabályok miatt az oda nem való hallgatókat. Attól még az, aki nem 10 év alatt végezte el, nem kihasználta e "joghézagot", ugyanazon nehézségű diplomát kap, mint az orvos!

Orvosként úgy látom, az orvosok - legtöbben - nehezen ismerik be, nem csak az ő diplomájuk bír presztízzsel. Tőlünk nyugatra is igenis nagy a jogászpresztízs, az USA-ban is.

Eszembe jutott még, hogy nem kérdés: a jognál nehézség még az eltérő jogrendszerek miatti nehezebb diplomahonosítás is.

Amúgy nyugatabbra így pl. Svédországban, Németországban saját tapasztalatom szerint ugyanaz kb. a bérezés is a jogászoknál, orvosoknál, ott szerintem ilyen kérdések nem nagyon vannak.