Állatorvosit elkezdenétek 22 évesen?

Hát, én biztos nem, de mondjuk soha nem is érdekelt az állatorvosi :)

Egyáltalán nem késő, most soknak tűnik az a 4 év a 18-hoz képest, de hidd el, már végzéskor se fog számítani.

Én 20 évesen kezdtem az általános orvosit, egyáltalán nem bántam meg. Csak az érettségihez képest tűnhet soknak ez a négy év, de majd mikor már az egyetemen leszel, és utána pedig praktizálsz vagy kutatsz vagy amit szeretnél, meglátod, hogy fel sem fog tűnni.

Ha meg sem próbálod, és közben meg vágyakozol utána, akkor mindig ott lesz a "mi lett volna, ha...". Ha ez a vágyad és ezt szeretnéd csinálni, akkor ne hagyd, hogy bármi is kételyt okozzon vagy akadályt jelentsen.;)

Meg az orvosi pálya egy életre szóló hivatás, arányaiban az a négy év nem sok ahhoz képest, hogy mikor majd orvossá válsz, utána végig képezned kell magad, és ebben a világban fogsz élni.

Nekem van olyan csoporttársam, aki 26 évesen kezdte az orvosit, mert rájött, hogy ez érdekli. Van mindenféle életkorú hallgató az egyetemen, ezen tényleg ne aggódj, csak azt mérlegeld, hogy te mennyire szeretnéd, mennyire érzel magadban kitartást és elszántságot, semmi mással na törődj, ha anyagilag megteheted, hogy belevágj. Hajrá:)

Ha van még valami kérdésed bármivel, akár az érettségivel, érettségire készüléssel kapcsolatban, nyugodtan írj.

Nem a kortól függ. Én biztos nem állnék neki, mert magamat kell eltartanom. Nekem nem fér bele, ahogy semmi olyan szak nem fér már bele, ami mellett nem tudok rendesen dolgozni a bejárás miatt.

Ha te olyan helyzetben vagy, hogy van tartalékod, a szüleidet nem nyomorítja meg, hogy minimum 6 évig nekik kell eltartani és a végén kicsengetni azt a félévente kétmillió forintot tandíjra, mivel kicsúszol az állami keretből, akkor vágj bele. Nem szeretnék senkit lebeszélni az álmairól, félre ne érts, de ez egy hatalmas anyagi vállalás, ami leghamarabb 10 év múlva kezd megtérülni.

Tisztában vagyok vele, de az élet addig sincs ingyen... Itt írjátok azokat a közhelyeket, amiket nekem is írtatok anno, de basszus, legyen már annyi józan eszetek, hogy nem csak a cukormázas bárki lehet bármi bármikor szöveget toljátok, hanem reálisan kezelitek a helyzetet... Nem, nem azt mondom, hogy ne legyen állatorvos, nem lEbEsZéLnI aKArOm aZ áLmAiRóL, hanem kicsit reálisan látni a témát. Az, hogy el tudja-e kezdeni az orvosit, elsősorban a családi hátterén múlik és azon, mennyire stabil a szülei segítsége. Nem, korban nem idős, de maximum 14 félévet kaphat, amiből egyet elhasznált. Ha megcsúszik, az pénz, a könyvek egy része pénz, utazni, koliban lenni, enni, bármit csinálni pénzt, amit biztosan nem fog tudni előteremteni magának orvosi mellett egy személyben, különben mégtöbbet csúszik és mégtöbbet fizet. Nem felhorkanni kell, hogy jött egy f*szfej, aki azt mondja, ne tanuld az egyetlen dolgot, amiben nem utálnál dolgozni, hanem felnőni agyilag és sorravenni azt az 5-6 évet, amire tervezni kell és amiben történhetnek olyan dolgok, olyan kiadások, amikre fel kell készülni.

Be lehet morculni azon, amit írok, de én utólag azt kívánom, bárcsak valaki a valósággal szembesített volna a naivitásom és a vágyálmaim táplálása helyett. Akkor talán nem 3 év szenvedés után kellett volna belátnom, hogy elsőre is jobban jártam volna a másik választásommal, amit így 3 év késéssel és rengeteg veszteséggel kellett elkezdenem munka mellett, beleszakadva abba, hogy közben el tudjam magam látni.

Igen, van egy ilyen kibszott oldala is ennek az egésznek. Azzal nem segít senki, ha csak üres nyálas dumát dobál a kérdezőnek, hogy menni fog és vágj bele. Azzal segítetek neki, ha elmondjátok, mire vigyázzon, mire készüljön fel...

Mit is várok azokból, akik véletlenül teherbeesett nőket is arra dumálnak rá, hogy szüljenek a semmire egy másik kategóriában.