Manapság boldog-boldogtalan mérnöknek tanul?

Én is mérnöknek tanulok. Amúgy a kormány nem emelte meg a ponthatárokat, mert azok a jelentkezőktől függenek.

És nem tanul boldog-boldogtalan mérnöknek, hanem a jelentkezők legjobbjai, akik beleférnek a létszámkeretbe, mivel nem vesznek fel mindenkit. Ha a kormány esetleg a létszámkeretet növelte meg, akkor viszont a ponthatároknak esniük kellett volna. Ha a boldog-boldogtalant úgy érted, hogy sok bejutott nem való oda, mert buta, az viszont azt jelenti, hogy 1) vagy a jobb tanulók inkább máshova mentek, 2) vagy az egész felvételiző diáksereg felhigult.

Én személy szerint azért választottam az egyetemet, mert kétkezi munkával hamar tönkremennék egészségileg, és 40 évesen már nem lennék használható, miközben a 90 éves nagypapám még aktív, és cégek felkérik őt segíteni a nagy mérnöki tudása és tapasztalata miatt. Szeretnék én is megbecsült, hasznos, és a lehető legegészségesebb lenni ilyen korban, egy szép élettel a hátam mögött. :)

Az egyetemek közül pedig azért ezt választottam, mert ez fekszik nekem a legjobban.

Szerintem sokaknak hasonló a motivációja - a pénzen kívül.

Nem mondanám, hogy átrugdossák az embereket mérnöki szakokon.

Olyan helyen, ahol 30-50% a kiesés, nem hiszem hogy könnyített anyagot tanulnak a diákok, hogy minél több mérnököt piacra dobjanak.

A karunkon első félév után konkrétan kiesett az emberek 1/3 része. 2. félévben többen feladták vagy óriásit csúsztak. Felsőbb éveket és egy-két gyakorlat vezető elmondása szerint aki mintatanterv szerint végig csinálja az első 2 félévet (azaz 1 évet) többnyire már bent marad, a többiek kiesnek vagy évekkel később végeznek.

Ezene felül mint "szerencsés bent maradt" nem érzem, hogy többet tudnék tanulni, amikor ZH/vizsga előtt sokszor hajnali 4ig tanulok, majd reggel 8kor újra kezdem.

Sőt beadandónál már volt, hogy konkrétan kihagytam az alvást, majd másnap rövidebb 1-2 órás alvásokkal biztosítottam, hogy produktív lehessek.

Persze nem minden nap ilyen és néha saját lustaság vezet arra, hogy néha extra durván meg kelljen tolni, de nincs ingyen ebéd. Továbbra is nehéz az egyetem.

500-an kezdtünk. A szigorlatot 170-en vették fel. Ebből többen felsőbb évesek és még az sem biztos, hogy aki a szigóig eljutott, az szerez diplomát valaha.

Nekem ez nem tűnik olyannak, mintha bárkit átrúgdostak volna.

Már az is különlegesnek számít, ha valaki csúszás nélkül végez

Jó, azért, mert Orosz László meg a hasonló kaliberű emberek panaszkodnak, az egy dolog, neki fizikusként kissé mások az elképzelései az alapszintű matematikának, mint mondjuk egy iparban dolgozó mérnöknek. Finoman szólva nem azonos szintű matematikai ismeretekre van szükség az akadémiai szféréban természettudományos téren, mint az alkalmazott természettudományok (értsd: műszaki tudományok) művelői közt, az iparban, és ezt sok egyetemi oktató nem igazán tudja/akarja elfogadni.

Ennek ellenére hígult a mérnökképzés már azóta is, hogy én elkezdtem a tanulmányaimat (1 éve végeztem MSc-n), csak éppen ez egyáltalán nem egy olyan drasztikus vagy fenyegető folyamat, mint ahogyan egyesek lefestik. Egész egyszerűen abban az időben, amikor az idősebb oktatók tanultak, nagyon más világ volt, nagyon más elvárásokkal.

Én is azt tudom megerősíteni, hogy hiába van kisebb és kevésbé átfogó elméleti alaptudása egy mai mérnöknek, mint mondjuk 50 éve, azért attól mocskos messze vagyunk, hogy boldog-boldogtalan annak tanuljon. Igen, valóban elég nevetségesek a ponthatárok, csak azt felejtik el sokan, hogy a műszaki egyetemeken nagyon nem jellemző az, hogy átrugdossák az embert, kifejezetten nagy a lemorzsolódás, és a képzést otthagyóknál már csak azok vannak többen, akik csúszkálnak alaposan, és akár évekkel később végeznek vért izzadva, mint mintatanterv szerint kellene.

Nagyon szeretem a szakmámat, és örülök, hogy a BME-re jártam, végül MSc-n már vörös diplomám is lett, de nem hazudok, az alapképzés eleje nagyon kemény volt, és csak egy hajszálon múlt, hogy ne csússzak meg matekkal. Szóval hidd el, ez még mindig elég messze áll a könnyű kenyértől, és minden tiszteletem azoké a kollégáké, akik a nehézségek ellenére komolyan veszik a szakmát.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a szakképzést lenézném: jelenleg jó (a szakmáját értő, szorgalams, értelmes) szakembert nagyjából ugyanolyan nehéz találni, mint mérnököt, így természetes, hogy arányaiban feljöttek a fizetéseik. Másrészt komoly elméleti háttértudás ide vagy oda, a munkahelyemen sokszor tanultam hasznos gyakorlati dolgokat a jobb szakiktól, amit nem szégyellek bevallani.

Azért keresnek a szakmunkások többet, mint a diplomások, mert kevés van belőlük. És azért, mert pl. pont villanyszerelőnek a legalja megy, már bocsánat. Most tanul tovább a lányom, és véletlenül pont megnéztem a villanyszerelő osztályt, 30 főt hirdettek tavaly, és 16-an vannak. És aztán megnéztem évekre visszamenően, és kb. ilyen arányban voltak a diákok. És innentől kezdve bárkit fel is vesznek, a kettes tanulót is. És ha már átrugdosásról beszélünk, akkor igen, őket átrugdossák. Aztán meg nem akar dolgozni, mert ha tanulni lusta volt, hát dolgozni is az lesz. Nekünk kéne pont villanyszerelő a házba, és nem találunk!!! Ha véletlenül lenne valaki, aki elvállalja, annyit kérhet, amennyit nem szégyell.

Ezek után nyilván diplomás több van, és én is azt érzem, hogy túltelített a szakma. Mondják, hogy jaj, hát hiány van. Nem hinném. Unokatesóm nem tudott elhelyezkedni gépészmérnöki diplomával, inkább kiment külföldre.

De egyébként teljesen természetes ez a reakció az emberek részéről. Ahogy korábban már többen leírták, az egy dolog, hogy mennyit keresel. Az meg egy másik, hogy nem akar az ember 40 évesen rokkant nyugdíjba menni a fizikai munka miatt.

Hozzáteszem a fiam most 5. osztályos, és olyan 3,5 körül van az átlaga, én fontolgatom neki a villanyszerelést, oda tuti bekerül, és el is tudja végezni. De persze ha esetleg jobban fog tanulni, mégis inkább a diploma lenne a pálya, hogy napi 8 órás nappalos munkarendben, egészséges munkakörülmények között tudjon dolgozni egész éltében. És lehet, hogy nem keresne vele olyan sokat, mint egy szakmunkás, de legalább tudna dolgozni akár 70 éves koráig. Mert nyugdíja az nem lesz ebben az országban.