Manapság boldog-boldogtalan mérnöknek tanul?

A kettő semmilyen szinten nem függ össze. Cigány és magyar is lehet lusta és tanult, okos, sikeres szakember is. Ahogy egy mérnök is lehet jó szakember, és keresheti sokszorosát egy önbizalommal felpumpált villanyszerelőnél és persze lehet fordítva is.

Mi a kérdés lényege, azon túl, hogy provokálni akarod a népet? Komolyan.

Igen, és? Ez miért probléma egész pontosan? Ha elég jó ahhoz, hogy el tudjon végezni egy ilyen képzést, illetve felvegyék egy ilyen munkakörbe, akkor ő teljes értékű mérnöknek számít. A papírjára az van írva, a munkaszerződésében az van, tehát az.

Aki meg nem alkalmas rá, úgyis kibukik, otthagyja vagy rosszabb esetben a szakmában tudatosul benne, hogy neki ez nem megy. De az az ember kifizette a képzést így vagy úgy. Ha én befizetem a tandíjat vagy élek a 12 állami félévemmel (amit ugyanúgy vissza kell fizetnem így vagy úgy), akkor azt csinálok, amit csak akarok. Jogom van igénybe venni a szolgáltatást. Jogom van elmenni és azt tanulni, amiért fizettem. És teljes mértékben az én dolgom, hogy mi lesz ebből, mert azzal nem cseszek ki az évfolyamtársaimmal, hogy próbálkozom.

Én nagyon sok mocskolódást kaptam azért, hogy mérnöki szakra mentem, mert előtte BTK-n szereztem diplomát. Nem is értem, mi ez a nagy utálat. Eleinte én is bénáztam, vért izzadtam, hogy átmenjek a vizsgákon, különtanárhoz jártam. Lehet engem is egész nyugodtan shamelni, hogy azt csináltam az egyetemen, amiért van: tanultam. Fizettem azért, hogy ott bénázzak kedvemre és megbuktassanak egyszer, majd kétszer, hogy aztán aláíráspótlóra én is alkalmas legyek a tárgy teljesítéséhez...

Aztán mégis az előtt a sok öntelt pöcs előtt végeztem a szakkal, egyenesben. Volt szorgalmam és volt bennem alázat, a többit meg lehet tanulni, nem szuperképesség, ugyanolyan szakma, mint a többi.