SOS! Általános orvosi vagy fogorvosi?

Mi a fontos számodra?

Az idő, a pénz ilyen?

Magánban fogorvosként többet kereshetsz mint a legtöbb általános szakorvos...

Ráadásul 5 év után egyből mehetsz magánba, ha meg tudod oldani...

Egyáltalán nem muszáj fogszakorvossá válnod, de ha mégis jelentkeznék szakképzésre, már rezidensként is meg lehet a havi 1.5 millió bruttó.

Az ÁOK ugye 6 év és utána ha mondjuk valamilyen sebész szeretnél lenni az további 6 év.

Közben tanulhatsz és dolgozhatsz egyszerre, alkalmazotti fizetésért... Amit most ugye növelnék/növeltek, de nagyon rosszul lettek megoldva a dolgok. Nem jó üzlet... Mostmár nem 180 ezer forintot keres majd az a rezidens aki 6 évig rohadt az egyetemen és nyáron ingyen dolgozott, hanem jóval többet.

De érdemes utána nézni, hogy ennek mi az ára és mennyire reális elvárásokat támasztottak ezzel az orvosokkal szemben... Nem véletlenül elégedetlen az orvosok 90 százaléka.

Ha pszichiáter, neurológus, nőgyógyász, oxyológus (stb stb.), akarsz majd lenni, akkor az további 5 év.

ÁOK-on már első évtől kezdve dolgoznod kell nyaranta, amiért nem fizet senki...

Tehát ez is egy elég nagy bevétel kiesés.

Azért néhány milliót meg lehet keresni másik egyetem alatt, diákmunkával, legalább nyáron.

Orvosként tudsz olyan szakterületet is választani, ami sosem lesz jövedelmező és akár még csak vállalkozni sem lehet vele... Aztán lehet csak 50-60 éves döbbensz rá, hogy ez mennyire rossz döntés volt.

Ha nem kifejezetten egy bizonyos orvosi szakterület érdekel, akkor szerintem sokkal jobban jársz a fogorvosival anyagilag, mert többet kereshetsz és hamarabb dolgozhatsz... És minimálisan még könnyebb is talán.

#2

Hát igen, ha a kérdező is így gondolkodik, akkor neki a fogorvosi való.

Azért leírom én is a véleményem. Én biztos nem tudnék fogorvosként dolgozni, mert szerintem halál unalmas. Most ne mondja nekem senki, hogy nem az. Az orvos nem mindig a fizetésért lesz orvos, a fogorvost meg inkább motiválja a pénz, mint maga a munka. Ha egész életedben mások szájában akarsz turkálni miközben betegre keresed magad, akkor válaszd a fogorvosit. :D

Én azért jelentkeztem az orvosira, mert az érdekel és kész. Eleve fura ez a dilemma, mert a fogorvosnak nem sok köze van egy orvos munkájához, tehát két nagyon különböző terület.

#3. Én nem gondolkodok így, csak felvetettem ezt a két szempontot, hogy vajon ez mennyire fontos a kérdezőnek...

Mert rengeteg orvosnak is fontos és ez szerintem nem elítélendő.

Vannak akik utólag megbánják hogy nem fogorvosira vagy akár állatorvosira mentek, igen a pénz miatt... Meg mert mondjuk a betegek egyáltalán nem becsülik meg Őket.

Esetleg ráment arra a pár plusz évre a lehetőség a családra, stb.

Ettől függetlenül nyilván egy fogorvosnál is lehet elsődleges szempont a hivatástudat, ott sem keresi mindenki halálra magát...

Valaki például el megy kutatni és az anyagiakkal nem törődve alkot valami maradandót...

Valamint bizonyos orvosok turkálnak rosszabb dolgokban is mint a száj...

Vagy nem rosszabb, hiszen valószínűleg Ők már teljesen másképpen gondolkodnak erről és nem érzik úgy magukat ha mondjuk végbelekben turkálnak mint egy laikus érezné magát.

Fogorvosként válaszolok:

Előny: már az egyetem elvégzése után is elég szép fizetéseket tudsz hazalapátolni, még heti 30 órás munkaviszony mellett is, de ha többet dolgozol, akkor nem kell majd azon gondolkodnod, hogy jut-e nyaralásra, síelésre stb.

Nem kötelező az ügyelet, kivéve, ha valamelyik egyetemi klinikán helyezkedsz el rezidensként, de az nem kötelező, és amúgy is csak 3 év.

Viszonylag ritkán halnak meg a kezeid között emberek.

Családbarát, hiszen van lehetőséged úgy igazítani a munkaidődet, hogy mellette a gyermekeddel is lehess, ha már a saját praxisodban dolgozol, akkor kényelmesen a párod munkaidejéhez tudod igazítani a sajátodat, így nincs abból probléma, ha a gyerek beteg, szünete van stb.

Egyszerre tudod próbára tenni az alkotói éned, a mérnöki gondolkodásod és a sebészi hajlamaid.

Nem kötelező szakvizsgázni.

Hátrány:

Ha szakvizsgázni szeretnél, akkor az könnyen lehet nagyon zsebbe nyúlós (értsd: akár havonta 2-3-400ezreket is elkérnek a jobb felkészítőhelyek), sokszor kell éveket is várni, mire megüresedik egy hely és akkor sem mindegy, hogy hol tanulsz, ki a mentorod. Buktatnak szakvizsgán, nem is kicsit. Én példám: fogszabályozással szeretnék foglalkozni, 2018-ban végeztem, ahova eredetileg mennék hely, ott 2022-ben kezdtem volna, de a Covid miatt csúszás lesz, januárban még azt mondták, hogy legkorábban 2023-ban tudok kezdeni, de majd még telefonálnom kell hamarosan. Ez nem drága, nála csak havi 50et kell ott hagyni, plusz ugye a képzőhelynek a havi 90ezer, de mellette legalább tudok dolgozni. Még egyszer: ez így nem számít soknak. Ráadásul vmiért nem szívesen adják meg boldog boldogtalannak ezt a szakvizsgát, idén például Szegeden mindenkit megbuktattak (2x lehet próbálkozni, ha a másodiknál is megbuksz, akkor kezdheted előlről a 3 évet).

További hátrány, hogy itt nincs olyan, hogy félúton rájössz, mégsem tudsz/szeretnél emberekkel foglalkozni, míg általános orvosi diplomával elég sok mindent lehet kezdeni, addig ezzel csak fogorvos lehetsz és semmi más.

Itt nagyon sok múlik a beteg kooperációján, mivel lényegében mikrosebészeti beavatkozásokat végez az ember, ahol tizedmilliméterre pontosan kell dolgozni, ha a beteg rángatózik, kapkodja ide-oda a fejét, nem tud uralkodni a nyelvén, nem tudja nyitva tartani a száját addig, ameddig szükséges (és sokszor tényleg sokáig kell szegényeknek), akkor van, hogy csak gányolsz, különösen egy tömésnél. Vannak már helyek, ahol van lehetőség altatásra, de nyilván ezt az átlag magyar nem tudja megfizetni, illetve ezek eleve sokszor kisgyerekeknek, vagy fogyatékkal élőknek szólnak, nem épkézláb felnőtt embereknek (más kérdés, hogy szerintem mindenkinek jobb volna, ha volna erre több lehetőség, de ez magánvélemény).

Sokszor nem tudsz a szakma szabályainak megfelelően dolgozni, mivel tankönyv alapján a betegnek ezt és ezt kellene csinálni, de ő azt nem tudja megfizeti, vagy a szádba harapsz és csinálsz valamit, amit még magad előtt is szégyellsz, de legalább lesz szegénynek foga, amivel rághat, vagy szigorúan megmaradsz az előírásoknál, nem gányolsz, csak jó munkát adsz ki a kezeid közül, de cserébe lesz olyan, aki fog nélkül távozik tőled és ezt le is kell kommunikálni, általában párás tekintető matyuka öregasszonyoknak, hogy még lelkiismeret furdalásod is legyen (holott nyilván nem te tehetsz róla, hogy nincs rá pénze).

A hármas válaszolóra azért reflektálnék.

Igen, tudom, hogy mi nem vagyunk igazi orvosok. Nem is szeretnék az lenni, hiszen egyértelmű, hogy nálunk kisebb a felelősség, egy évvel kevesebbet tanulunk a diplomáért, ha szakvizsgázunk, akkor az is 3 év, ha minden jól megy.

De ! Egyrészről annak unalmas, akinek kevés betekintése van. Minden eset más ugyanis és mindenkinél más a kihívás. Lehet neked laikusnak kimerül abban, hogy tömés-húzás-gyökérkezelés, de még egy húzás is végződhet (nem is ritkán) műtéttel, tömni is lehet úgy, hogy felépítesz egy fogat, ami akárhogy nézem, alkotói tevékenység, nem csak odaragasztunk valamit. Gyökérkezelésnél effektíve vakon dolgozunk, röntgennel ellenőrizzük utólag, hogy mit csináltunk, itt az ember a tapintására, a tapasztalatára, a képzelőerejére hagyatkozik, de ugye nem minden fog olvassa az anatómia tankönyveket, sosem tudhatod előre, hogy valóban azt találod ott, amit te kigondoltál. És ezek átlag hétköznapi esetek, nem a havi egyszer beeső különlegességeket írom le. Azt gondolom, hogy már az eszközparkunkon is jól látható, hogy nagyon aprólékos, színes munkáról van szó, nekem pl csak tömőműszerből van kb 20 féle, előfordul, hogy egy fogat 4-5 színből építek fel.

" a fogorvosnak nem sok köze van egy orvos munkájához"

Egy icipici azért akad. Mint írtam, amikor például szájsebészeti műtétet csinálsz, az pontosan olyan, mint bármilyen más rutin műtét a sebészeti osztályon. Persze pl a fogszabályozás az valóban inkább biomérnöki munka, csak éppen húsvér emberen kell végezni, ha kicsit is benézed, hogy mekkora erővel akarsz egy fogat mozgatni a helyéről (orvostanhallgatóként gondolom van elképzelésed, hogy a fogszabályozás melyik fiziológiás jelenségre épül a csontozatban), akkor már lehet olyan szövődményekkel számolni, mint fogelvesztés. Ami persze még mindig nem ugyanaz, mint mikor valaki meghal a kezeid között (szerencsére!), de minden egyes alkalommal egyénileg kell felmérni a pácienst, nem szabad rutinból dolgozni, amihez igenis nem árt némi általános orvosi alapműveltség.

"Egyébként nekem személy szerint néha rosszul esik, hogy a fogorvos nem orvos"

Megértelek, eleinte nekem is voltak averzióim ezzel kapcsolatban. Aztán találkoztam párom nagyszüleivel: egész életükben orvosok voltak egy kis faluban, ahol ők voltak élet halál urai. Úgy éltek le 40 évet, hogy bárki jött szembe az utcán, megsüvegelte őket. Ennek köszönhetően rendkívül arrogánsak lettek, úgy viselkednek, mintha minimum a bölcsek köve lenne a zsebükben. Nem csak orvosi kérdéskörökben, bármihez úgy szólnak hozzá, hogy a legnagyobb magabiztossággal. Ők szoktak azon röhögcsélni, hogy ugye állítólag a fogorvos is orvos, majd kiselőadást tartanak valamiről, ami nekem már az emelt szintű biológia érettségire alap tudás volt, de ha ezt megmondom nekik, akkor meghazudtolnak, hogy biztos nem. Teljesen átszellemültek abba, hogy számukra minden ember csak egy darab test, így például mikor én várandós lettem, párom nagypapája engedély nélkül folyamatosan fogdosott, majd a mellbimbóm állását akarta tudni, végül felháborodva tartott egy negyed órás monológot arról, hogy milyen egy aljadék vagyok, amiért nem nézheti végig, ahogy szoptatok. Jól olvasod. Mert az ő szemében én nem egy ember, egy nő, az unokája felesége voltam, hanem csak egy újabb emberdarab, akin ő kiélheti az istenkomplexusát. Mi fogorvosok nem engedhetjük meg azt, hogy ilyen szinten elveszítsük az érzelmi intelligenciánkat, nálunk eleve van is egy mondás, hogy minden fog végén ott van egy ember is, így mi embert gyógyítunk és úgy is kell mindenkihez hozzáállni, ahogy elvárnád fordított esetben. S minekután minket nem fenyeget az a veszély, hogy isten komplexusunk lesz, hiszen mi úgy éljük le az életünket, hogy "csak" fogorvosok vagyunk, ezért meg is tudunk maradni 2 lábbal a földön és nem szállunk el magunktól. Ez nem jelenti azt, hogy minden általános orvos ilyen sőt, talán kifejezetten a fiatalabb generációban több is az alázat. De azt el tudom mondani, hogy az összes idős orvos, akit ismerek (és van egy pár, párom családjában kapásból mindenki is orvos), így viselkedik. Ők nem embert gyógyítanak és nem is emberként kezelik a betegeiket. Őszintén szólva, ezek után én csak örülök, hogy nem kell közösséget vállalnom ezzel a népséggel.