Van itt olyan, akit korábban felvettek pszichológia szakra, el is kezdte, de időközben bármilyen okból ott hagyta azt a szakot, nem végezte el végül? Milyen okból hagytad ott a szakot? Mit tanultál helyette?

Sokan azért hagyják abba mert nem tudják letenni a bioszos tárgyakat.

Van aki azért hagyta ott mert nem akart műhelymunkát írni (lol).

Volt olyan szaktársam is akinek már volt másmilyen diplomája amivel kapcsolatban jött egy nagyon jó állás lehetőség és akkor csinálta azt.

Volt aki fizetősön volt és elfogyott a pénze.

Elvégeztem, de csak azért, hogy ne dobjam ki már a beleölt éveket. Sok okom volt rá.

-Út közben találtam mást, ami sokkal jobban érdekelt, csak kishitű voltam és annak idején meg sem mertem jelölni azt a szakot.

-A módszertani tárgyakat (biológia, statisztika) jobban szerettem, mint a szakmait. Minden porcikám tiltakozott a személyes adatfelvételek és a gyerekvizsgálatos jegyzőkönyvek ellen.

-A körülöttem élők elvárásai. Tudom, hogy ezt meg lehet tanulni kezelni, de nekem rohadtul elegem volt abból, hogy ha nem hallgatok végig valakit, el vagyok mondva minden inkompetens szakembernek. Ha online kommenteltem (és látszott az adatlapomon, hogy mit tanulok) egy megosztó téma kapcsán vagy esetleg erősebb stílusban, folyamatosan belém lett állva, hogy "hozzád biztosan nem megyek", "milyen pszichológus az ilyen", "neked ezt meg kellene értened, nem állást foglalni ellene", stb. Nekem ez sok volt. Erős a stílusom, mindig is az volt.

-Ennek kapcsán a szakma és a tudomány jelenlegi álláspontja ütközik a nézeteimmel, így már elvi kérdés is volt, hogy miért nem leszek szakember. Elfogadó vagyok, viszont nagyon nem tetszik, ahogy a szakma ráállt erre a fene nagy polkorrektségre (vagy minek nevezzem). Nagyon nem tetszik, hogy az lgbtq, a feminizmus, az alulreprezentáció és csomó hasonló téma esetében csak az egyik oldalt tárgyalja a szakirodalom (legalábbis ami a tantervben van) és az, hogy nem lehet egy megosztó témáról megosztóan is beszélni. Csak az érzékenyítés megy és meg vannak hurcolva azok, akiket zavar ez. A szakma nem foglalkozik a túlkapásokkal, a filmipar és egyéb médiumok érzékenyítésre használt torzulásaival. Fogadjuk el, ha valaki a mélyszegénységbe szül, fogadjuk el, ha valaki a gyerekekhez vonzódik szexuálisan, amíg az nem fajul tettlegességig, a feminizmust vesézzük ki, de a feminácizmust egy szóval ne említsük, a szexuális beállítottság csak a nemheterók taglalásából áll, arról nincs szó, hogy mit kap egy heteroszexuális a nyakába, ha csak szeretne valamit, ami nem csöpög az odaerőszakolt polkorrektségről. Ezek fontos dolgok, kell róla beszélni, de nem ilyen egyoldalúan és nem úgy, mintha az ember tojásokon járkálna, hogy egy ellenvélemény elhangozhatna. Nekem ez nagy szívfájdalmam és úgy érzem, ez a demagógia nem azt a tudományt adja nekem, amire vágyom, mikor a pszichológiára gondolok.

-anyagiak. A fizetés is egy nehéz dolog, de mire az ember pszichológus lesz úgy igazán és nem csak az alapszakos meg a mesterszakos diplomája van meg, az sok hosszú év és sok pénz, saját zsebből. Ez gazdaságilag és emberileg is egy nehéz szakma és én úgy érzem, nem vagyok elég ehhez.

Majdnem kitűnőre teljesítettem, amíg oda jártam. Nem volt gondom a tanulással, a tanulnivalóval viszont igen. Ezért hagytam ott.

Azt hittem, itt szakembereket képeznek, de nagy csalódás volt. Rizsa hegyek, semmi konkrétum. Minden oktató a saját személyes véleményét tolja, papírokat írnak majd haverok idézgetik egymást, minél idősebb vagy, annál több havert tudsz idézni és ennyi. Azért hagytam ott, mert nem tartom semmire. Racionális ember vagyok, az ő szemszögükből szélsőségesen elfogadó és nyitott mindenkire. Ott meg napi szinten ütköztem olyan előadásokba, hogy a hideg rázott tőle. Ütközik az elveimmel és érzéseimmel az egész jelenlegi pszichológia oktatás, a gyakorlatok, a gyerekvizsgálatok, a rajztesztekbe való nőklapja café színvonalú belemagyarázás és ítélkezés, a homoszexualitáshoz és minden LMBTQ-s dologhoz való hozzáállás, a vallásosság is átszőtte (Károli), ha nem értett valaki egyet és ki merte mondani (én gyáva voltam, de más nem) az szinte majdnem megbukott vizsgán, pedig remek eredményekkel tanulta végig, gusztustalan és elképesztően idegesítő volt.

Arról nem beszélve, hogy később milyen lehúzás szinten mennek a szakmai továbbképzések, persze csak haveroknál, kiképző terapeutáknál lehet teljesíteni, hiszen százezrekről van szó, menjen jó zsebbe ha már...

Örülök, hogy kiléptem.