Ti honnan tudtátok, hogy egyetemi szakot kell váltanotok? Mikor éreztétek úgy, hogy már nem bírjátok tovább és muszáj váltanotok?

Egyszer rájöttem, hogy nem csak magát az egyetemet nem szeretem, de már azzal sem akarok foglalkozni, amivel a végzettség birtokában lehetne. Ez első év végén májusban volt, ugye már nem lehetett jelentkezni, így azt mondtam, "rápihenek" a nyáron és adok a szaknak még egy esélyt ősszel. Ősszel még jártam 2 hónapot, aztán otthagytam, és jelentkeztem máshová. Amúgy nem stresszeltem, csak egyre jobban taszított az egész.

Mikor már vagy nyolcadik alkalommal buktam meg matematikából, úgy döntöttem, inkább olyan egyetemre megyek, ahol mindenkit átengednek.

Az én lányom gyerek korától tudta mi akar lenni és arra készült végig. Eszébe se jutott, hogy más legyen természetes volt neki, hogy azért tanul meg többet tudott mint az osztálytársai legtöbbje mert minden áron küzdött a célja eléréséért.

3-as: ez teljesen felesleges, magatokat fényező, másokat meg lenéző hozzáállás. ÉN is "mindig tudtam" mi akarok lenni, rengeteget tanultam érte, aztán az ország egyik legjobb egyeteméről dobbantottam. (1-es voltam)

Hazudnék, ha azt mondanám, pontosan tudtam. Csak azt éreztem, hogy az orvosin nem azt tanulom, hogyan segíthetek a beteg embereken. Évtizedek múltán tudtam normálisan megfogalmazni magamnak sz akkori aggályaimat; az akadémikus orvoslás a gyógyszeripar szekerét tolja.

J, és még valamit hozzá kell tennem. Az első végzettségemet agrár vonalon szereztem, és 40 év múlva arról is kiderült, hogy hibás választás volt. Amit akkor tanultunk, messze nem fedi a valóságot.

Bár szakot nem, de egyetemet váltottam. Engem pont nem érdekel, hogy nem egy neves egyetemen fogok végezni, sokkal fontosabb a mentális egészségem. Sőt, azáltal, hogy könnyebben veszem a mostani egyetemen az akadályokat, szívesebben olvasok utána adott témáknak.

Ja, amúgy már első napokban tudtam, hogy nem vagyok jó helyen, februárban beadtam a jelentkezést. Ennyi.