Szerintetek már késő lenne továbbtanulni?
25 éves vagyok és bár az egész családom ellenezte, én mégis úgy döntöttem, hogy elmegyek festőnek a képzőre. Mellette elkezdett érdekelni a művészettörténet is, a társadalomfilozófia, aktivista lettem. Viszont az a probléma, hogy én is csak most kezdek rájönni, hogy a jog érdekel és szeretném magam továbbfejleszteni. Már a gimiben is azt mondta az iskolapszichológus, hogy el tudna képzelni jogásznak. Elmondtam a családomnak, és azt mondták, hogy még nem késő, hogy csináltam hibákat az életemben, tapasztaltam, valamire jó volt, de most már felelősséget vállalhatnék a jövőmért. És ez szép meg jó, de az érem másik oldalán meg rengeteg kérdés van. Azért is írtam ki ide, hogy vajon mennyire késő továbbtanulni? Csak emelt magyarom van és közép töri, de úgy tudom, hogy most már nem is az érettségit nézik, hanem a diplomát. Sok mindent elfelejtettem az évek alatt, rengeteg mindent tanultam festészeten, de hosszú ideig olyan szaktársaim is voltak, illetve olyan közeg, ami destruktív, művészkedő, és nem tudom mennyire tudnék visszaszokni az ún. jogász közeghez.
Viszont az igaz, hogy szeretnék valamit kezdeni az életemmel, de próbálom reálisan is nézni.
Ti mit gondoltok?
válasza:25?ne nevettess... 24 évesen kezdem a harmadik szakom, párom is 25 volt, mikor ismét jelentkezett egyetemre (a korábbi szakáról kibukott és elment dolgozni pár évig).
Egy dologra vigyázz, hogy a második dobásod ne valami haszontalan vagy elhelyezkedés szempontjából nulla szak legyen, amit csak azért, mert érdekel, teljesen fölösleges egyetemen tanulni, ha nem tudsz a szakmában elhelyezkedni vagy rendesen keresni. Mi mindketten olyan papírt hagytunk a végére, ami alapvetően jó befektetés és jobb életet biztosít. Korábban bohóckodtam olyan szakkal, amivel felkopma az állam, ezért is mondom, hogy jól gondold át, hogy milyenek a lehetőségeid, miért szeretnéd csinálni, nincs-e más, amit érdemesebb lenne, mert úgy gondolom, hogy 25 fölött beszervezni egy harmadik dobást a legtöbb embernek már tényleg túl nagy luxus lenne.
Köszi a gyors választ!
Azért szeretném csinálni, mert mást nehezen tudok az alkatomhoz elképzelni. Imádok festeni, de nem tudok belőle megélni, és igaza volt anno a környezetemnek és a tanáraimnak is hogy az hobbi. Hát nekem nem lehetett beszélni. Most viszont benőtt a fejem lágya és szeretnék olyan pozícióban dolgozni, ahol fejleszthetem magam szakmailag, például kiegészíthetem az érdeklődési körömet, ha már a társadalomelmélet érdekel, akkor végül is elmehetnék közgázra, de matekból nem vagyok annyira jó, és kevésbé érdekel, mint a jog. Számomra fontos, hogy a munkám személyiségfejlesztő vagyis challenging legyen, hogy újabb és újabb kihívásokkal találkozzak. Persze ennél az egész sokkal komplexebb és jobban is szét lehetne írni.
Attól is félek, hogyha mást csinálnék, mondjuk elmennék nyelvet tanulni akkor nem tudnék sem szakmailag sem emberileg úgy épülni, mint azzal, amivel lenne konkrét célom. Intézkedő típus vagyok, és borzasztóan precíz, a végsőkig küzdő, ez gyakran idegesíti a barátaimat is :)
válasza:#2 ebben az esetben viszont csak bátorítani tudlak. 10-20 év szakmában töltött idő után valószínűleg úgy tekintesz erre vissza, hogy huhh, de jó, hogy ilyen fiatalon váltottam. És nem úgy, hogy bármiről lemaradtál.
Ha odateszed magad és lelkiismeretesen tanulsz, van esélyed egyenesben végezni, ami azon a szakon nem feltétlenül jellemző, szóval elképzelhetőnek tartom, hogy sok veled egyidős vagy idősebb lesz, aki veled együtt végez. Legalábbis velem így van a szakon, sokan csúsztak 2-3 évet, úgyhogy a legtöbb szaktársammal kb egyidősen végeztünk. Szóval kis szerencsével és akarattal behúzhatsz a lemaradásodból is pár évet, fel sem fog tűnni a többi ügyvédbojtár között a maradék. :)
válasza: válasza:Tanulj nyugodtan!
23 éves vagyok. Jelenleg dolgozom mert passzivon vagyok ebben a félévben. 1,5 évig jártam egy szakra aztán rájöttem, hogy az nem én vagyok, nem lelem örömöm benne és valószínűleg munkám se lenne vele.
Most szeptemberben fogok kezdeni egy másik szakot, amit érettségi után is nézettem de (sajnos- vagy nem sajnos) a másik mellett döntöttem. Majdnem 27 évesek leszek amikor ott végzek, ráadásul nem is egyszerű szak.
Próbálj úgy hozzáállni, hogy a múltadon már nem tudsz változtatni. Ez is hozzáadott valamit ahhoz aki most vagy. És lehet, hogy más 14 évesen már tudja, hogy orvos lesz de más csak 27 évesen jön rá, hogy ő mérnök akar lenni és az az álma.
Lesz még időd jogászként dolgozni. És ne tántorítsanak el :)
Még fiatal vagy. Pénzed lehet a jövőben bármennyi de az idő múlik, nem leszel mégegyszer 25 éves. Plusz később nehezedik gyerek, háztartás, munka mellett. Addig tanulj amíg megteheted :)
Sok sikert!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!