Külföldre megyek egyetemre, de nagyon félek tőle. Normális ez? Hogy fogok boldogulni?

Mondhatni aranykalitkában nőttem fel, nem vagyok valami önálló és társas kapcsolatok terén sem vagyok túl jó. A külföld tartaléktervnek indult, de végül emellett döntöttünk. Én azonban nem a várakozással teli izgalmat érzem, hanem bizonytalanságot és már-már pánikot... viszont azt is tudom, hogy muszáj önállósodnom, mert itthon megfojt ez a kényelem, így sosem lesz belőlem semmi, ha csak itt élek a szüleimen, anélkül hogy bárhova kimozdulnék. Persze a külföld sem visszafordíthatatlan, visszajöhetek, ha nem tetszik, csak elveszett egy évem... viszont úgy gondolom, hogyha nem megyek ki, akkor örökre bánni fogom mert sosem tudom meg, milyen lett volna és ha kimegyek és visszajövök, akkor annyi történt, hogy egy tapasztalattal többet szereztem, de legalább megnyugodtam, hogy tudom, mi várt ott rám.

Jó a gondolatmenetem? Mit tanácsoltok? Nagyon félek a magánytól, attól, hogy túlságosan fog hiányozni az otthon. Angliáról van szó egyébként.