Milyen egy gépírásóra manapság az középiskolákban? Hogyan tanítják? Konkrétan miket csináltok órán? Milyen könyvet használtok? Minden érdekel.
Mi Kökény Sándor gépíráskönyvéből tanultunk, nagyrészt a könyv alapján, illetve a tanárnővel konzultálva, mit hogyan üssünk stb. Dolgozat nálunk ritkán volt, viszont házit mindig kellett küldeni, amit a könyvből csináltunk, az adott betűhöz tartozó szavakat kellett legépelni ötször, a szorgosabbak megcsinálták 10-szer is. Annyi volt házinál a kikötés, hogy hetente legalább húsz-harmincezer leütést produkáljunk, illetve igyekezzünk minden nap foglalkozni vele. Osztályzatot az alapján kaptunk főleg, hogy ki milyen gyakran és minőségben küldi el a házikat, hogyan gyarapodik a leütésszám. 5-10 perces másolásokat úgy ellenőriztünk, hogy mi olvastuk a szöveget a papírról, tanár meg a monitort nézte, és ha eltérést látott a hallottaktól, akkor azt valamilyen módon megjelöltük, hogy ott hiba van.
Egyébként Wordben készítettük el ezeket a másolásokat, ha elgépeltünk valamit, akkor azt jelezte a helyesírás-ellenőrző, hogy ott hibás szó van. Persze előfordult olyan is, hogy az elgépelésből is értelmes szó született, azt nem jelöli a program, de a diák sem feltétlenül veszi észre másolás közben, tehát ezzel csalni sem igen lehet, de a hiba visszaolvasásnál előjön.
De jó, hogy megint írt valaki! Köszönöm! Továbbra is várok mindenféle információt, tapasztalatot, élményt, stb.
Egyre több kérdés merül fel bennem...
Amikor valaki hiányzik a betűtanulós első évben/időszakban, akkor mi történik? Amikor megint ott van az órán, ő onnan folytatja, ahol tartott, vagy onnan, ahol a többiek tartanak (tehát 1-2 betű kihagyása után máris tanulja a harmadikat a többiekkel együtt)?
Kökény azt írja, hogy az ütemre írás nagyon fontos. Hogy valósul ez meg az órán? Közös tempót kell követni, tehát a tanár egész óra alatt mondja a megfelelő ütemben, hogy mikor milyen betűt kell leütni? Vagy az első pillanattól kezdve mindenki a saját tempójában halad, és a tanár csak remélheti, hogy ez a "saját" tényleg ütemes, nem valami összevissza ritmus?
Van itt olyan, aki most kezdte, vagy mindenki csak korábban járt gépírásórákra?
Nálunk úgy volt, hogy én amúgy tudtam vakon írni, de nem a gépírás módszerével - de a tanárt nem érdekelte, mindenki ugyanott, az elején kezdte. Asdf - jklé. Aztán kb. minden órán egy betű újabb volt, talán. A tanár nem használt metrónomot, ő mondta órán végig a betűket, s az alapján kellett írni, tartani a sebességet.
Házi feladat nem volt, szerintem értelmetlen is, hiszen otthon aztán mindenhogyan lehetne írni, akár CTRL+C CTRL+V segítségével is.
Első évben órai "röpdolgozatok" volt, 1 hiba -1 jegy használatával, ebből alakult ki egy végső jegy, talán 3-5 kisjegy után, plusz volt egy félévi, évvégi nagydolgozat is.
Én pár éve tanultam, akkor a gépírásteremben még elektronikus írógépek voltak 1. évben, 2. évben meg már PC, ott a gyakorlatok alatt ki kellett kapcsolni a monitort.
Én azóta is alapvetően gépírás segítségével írok, nem a korábbi módszerrel, s így tényleg minimális a hibám az írás folyamán. :)
Első órán a tanár három felé osztotta a csoportot.
1.) Akik nem tudnak gépírni(10 ujjas vak írás), soha nem is tanulták, 0 tapasztalatuk van benne.
2.) Akik, elvileg már jól nyomják, szóval az olyanok, akik már vakon írnak, de nem feltétlenül 10 ujjal, vagy kevesebb ujjal de nagyon gyorsan.
3.) Akik, egy picit tudnak meg nem is.
Ezután csak a saját csoportomat tudom.
Nálunk mindent az elejéről kezdtünk.
Az első csoportbontásos óránkon elkezdtük egy mini történetiséggel, szóval elmélet volt, és elmondta, hogy mit szeretne elérni az év végére.
Ezutáni órákon szépen elkezdtük a billentyű felosztást nézegetni, elmondta, hogy milyen kombincáiók vannak, felosztások, és bele is vágtunk az alap, kezdeti ujj elhelyezkedésre. asdf (bal), jklé(jobb)
Majd minden órán 1 csoportnyi betűt vettünk, egy tankönyv alapján.
A tankönyvben gépírási gyakorlatok voltak, amik az 1 betűtől kezdve gyakoroltatták be a a dolgokat.
pl. 5 sor d betű, majd 10 sor rd kombináció, majd megint 10 sor rde, és óra végére a már tudott betűkből írtunk szavakat.
A gépíráshoz speciális progamot használtunk, amiben egyszerűen nem lehetett törölni, szóval ha hibáztál az ott is maradt, és ha +1 betű volt, azzal a sor elcsúszott és azonnal lehetett látni a monitoron. Emelett a gépek hálózatra voltak kötve, így a tanár látta, hogy ki mit csinál a monitorján.
S ami a legszebb volt, hogy ha a programból választottunk ki feladatsort, még a program alá is húztva ha egy szó elvan írva, de betűszámra megfelel(volt, aki ezzel akarta átverni a tanárt, mert így már nem csúszott el a sor).
A számonkérés a programban volt, és a könyv által előírt követelmény rendszerrel.
Megvolt adva, hogy mekkora karakterszámnál mennyi hibával hanyast ér. Általában 10 perc volt egy dolgozat. Ha elindítottad a programban a tesztet, akkor felugrott bal felülre egy kis óra, és ha letelt a 10 perc nem engedett tovább írni, azonnal lementette, és küldte a tanári gépre, kijavítva.
A tanár feladata annyi volt, hogy járkált az órán, nézte kinek megy, kinek nem, ránk szólt ha néztük a billentyűt, és bátorította azokat, akiknek nem akart sikerülni.
Házifeladatok is voltak, de soha nem kérte számon, szóval csak önkéntes alapon működött. (De úgyis észrevette a jegyek alapján, hogy ki gyakorolt és ki nem..)
Nekem kb. 4 hónap volt megtanulni tökéletesen 10 ujjal vakon írni, de előtte már több ujjal de nem 10-el, már vakon és nagyon gyorsan írtam.
Otthon sokat gyakorolgattam, és sokszor más órákon is a levegőbe, csak úgy elképzelve a billentyűket sokat írtam szavakat. :D Vicces volt, de nagyon hatásos módszer.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!