Szerintetek dánul, görögül vagy hindiül kezdjek el tanulni? (bővebben lent)

Őszintén szólva az angol és orosz tudásod mélyítésének lenne a legtöbb értelme, mert a középfok nem sokat ér, a magas szintű angol- és orosztudás viszont sokat. (Az olasz főleg hobbynak jó).

Ha a dán, hindi és görög között kell dönteni, akkor az a kérdés, hogy milyen célból akarod ezeket megtanulni. Ha hasznos (kifizetődő) nyelvtudás kell neked, akkor a dán egyértelmű válasz. Dánia kőgazdag ország, Görögország egyáltalán nem gazdag, India pedig kifejezetten szegény. Indiában, aki európai életszínvonalon él, vagy diplomája van, vagy valami értelmes dologgal foglalkozik, az tud angolul. A hindit hiába beszélik több százmillióan, semmiféle gyakorlati haszna nincs. Arra sem különösebben alkalmas, hogy hindu vagy buddhista klasszikusokat tanulmányozz, mert az inkább szanszkrit/páli. A legkevesebb értelme talán a görögnek van: Görögország sem gazdaságilag, sem technikailag, sem a tudományban nem hasít annyira, hogy sokat érne a nyelve, és még számbeli súlya sincs (szemben Indiával) Ráadásul most kezd belecsúszni egy válságba, ami a következő 10 évet meg fogja ott határozni.

Szerintem egyértelműen a dánt érdemes választani (ha ebből a háromból kell), ez a 3 közül egyébként is a legkönnyebb, és utána a norvég vagy a svéd sem jelent semmiféle problémát.

Kedves kérdező, én tanulok hindít és szanszkritot is, meg szenvedtem másfél évet az arabbal (talán egyszer folytatom is). A hindí nehézségben nem vészes, a bonyolultságát a kötött szórend, az összetett igék adják, amitől egy nehezebb mondatot bizony igen nehéz átlátni. Mondjuk én nagyon szeretem, de persze nem mindenkinek tetszhet.

Az arabot is említetted, na az egy hosszútávú és időigényes kapcsolat. Azt szokták mondani, hogy az írás után ha az igeképzés rendszere (a 10 igetörzs), a tört többes számok (fa = sadzsar, fák = 'asdzsár) és a gyökök felépítése a fejedben van, akkor már nem nehéz, de addig vért tudsz vele izzadni. Fanatikusok előnyben :)