Van itt nyelvész? Ellentmondásos meghatározásokat olvastam a nyelvállás kapcsán.

Kezdek elbizonytalanodni, mely leírások szerint hogyan értik a nyelvállást a hangképzési kategóriáknál.

Vízszintesen, vagy függőlegesen értendő?

Ha csak az egyik módon, akkor miért nincs kategória a mindkettőre? Hiszen a magyarban is, más nyelvekben is jellemző adott magánhangzó ejtésénél mind függőlegesen "fenti", "félútas", és "lenti" állása a nyelvnek, mind pedig "hátrébb húzott", meg "előlhagyott" nyelv.

Tehát nem tudom, pl az ún. hátsó nyelvállás vertikális, vagy horizontális értelmű? És így tovább...

Tudom, a wiki nem mindig megbízható, de most hadd idézzek onnan, aki nyelvészeret tanul, vagy nyelvész, kérem, fejtse ki világosan számomra a kérdésem. Köszönöm.

Kérném, hogy az általam idéző jelbe tett sajátos megfogalmazásaimmal írja körül, aki ért hozzám mert számomra úgy lesz világos.

[link]

A nyelvállás (hangrend) szerint megkülönböztetünk:

mély hangrendű, másképpen hátul képzett vagy hátsó nyelvállású (veláris) magánhangzókat: ilyenek az a, o/ó, u/ú; (könnyen megjegyezhető memoriter : »autó«, »nagy háború«)

közepes nyelvállású magánhangzókat: a magyarban ilyen nincs, de a világ számos nyelvében általánosan használt magánhangzók (pl. schwa, jele: [ə]);

magas hangrendű vagy elöl képzett (palatális) magánhangzókat: ide tartozik az e, é, i/í, ö/ő, ü/ű. (könnyen megjegyezhető memoriter : »teniszütő«, »édes kis üdülő«)

vegyes hangrendűek olyan szavak melyekben szerepelnek magas, mély hangrendű magánhangzók

A magyar á-t hangrend szempontjából velárisnak tartják, képzéshely szerint azonban elöl képzett.