Mit gondoltok, hasznát lehet majd venni 15-20-25 év múlva is a nyelvtudásnak?

Nyilván nehéz megérteni hogy első lépésben a papírozott/digitális formátumú szövegeket fogják lefordítani mivel az fix, nincs szóelharapás stb... gondolom eddig nehéz volt eljutni agyilag.

Utána majd valamikor pl 100 év múlva elképzelhető egy mikrofon a fülnél ami lefordítja az adott szöveget a saját nyelvedre, vagy akár egy világi közös nyelv ha a gazdasági globalizáció megnyeri az országok elől a teret:)

Nyilván nem mindenki olyan okos mint te hogy beszéli a világ minden nyelvét ha találkozik egy idegennel, persze mellé minden dialektust... ezért lesz később egyszerűsítve:)

Elárulhatnád amúgy hogy mit csinálsz ha egy kínai elkezd tőled a saját nyelvén kérdezgetni, vagy mondjuk egy arab. Nyilván professionális szinten válaszolsz.

Most ez nekem szól?! Nyilván nem beszélek minden nyelven, nem is fogok soha, de ha már választani kell jobbnak találom a nyelvtanulást, mint a technikára támaszkodást. Ellustulunk már mindenben. De ugye tudjuk, hogy már matekot tanulni is hülyeség, sőt egyenesen menő minél szarabbnak lenni belőle, a következő a nyelv lesz. :D

Odamegy a turista két idegenhez.

- Do you speak english?

Az idegen nem érti, a turista azért próbálkozik tovább.

- Parlez vous francais?

Az idegenek még mindig csak bámulnak. A turista már feladja, de azért még egyszer bepróbálkozik.

- Sprachen Sie Deutsch?

Semmi reakció. A turista elmegy. Megkérdezi az egyik ember a másikat.

- Te, nem kéne valami nyelvet tanulnunk?

- Minek? Látod ő is mire ment vele...

Hmm, én nyelvtechnológiát tanulok, ebből írom a mesterdiplomám és még így is nehéz válaszolnom a kérdésre, de azért megkísérelek.

Röviden: igen, hasznát fogod venni. A gép és az ember jól kiegészítik egymás munkáját, viszont sosem lesz tökéletes egyik sem.

Hosszan:

Az emberi nyelvvel kapcsolatos bármilyen munka, legyen az akár fordítás, akár szövegértés /-generálás, nagyon bonyolult, kognitív folyamat. Nem szabad összehasonlítani az egyéb mesterséges intelligenciát igénylő robotikai, ne adj' isten képelemző feladatokkal. Az emberek mintákban látnak, gondolkoznak, és ezt nagyon nehéz géppel utánozni. A legközelebb ehhez a neurális hálózatokon alapuló modellek kerülnek, ilyet alkalmaznak előszeretettel a képelemzésben. Ezek megpróbálják leutánozni azt, ahogy az ember tanul, és ők maguk is tanulnak folyamatosan a hibáikból. Pl. ha fel kell ismernie az algoritmusnak, hogy a képen egy kutya van, vagy egy macska, akkor ez a gép számára egy elég nehéz folyamat, mert látja, hogy állatról van szó, megtalálja a lábait, szemeit, de nehezen ismeri fel azokat a jellegzetességeket, amik kutyává tesznek egy kutyát, pl. akkor is kutya, ha kicsi és a fülei hegyesek. Ezzel szemben egy ember ösztönösen rávágja, hogy kutya-e az állat. Ha megmondod a gépnek, hogy tévedett, akkor ő javítani fog magán, és később egyre jobb lesz. De ebből is láthatod, hogy az emberi felügyelet valamilyen formában mindig szükséges marad. Vagy pl. ha mutatok neked egy ilyet:

[link]

akkor te megállapítod, hogy itt három ember látható. Egy gép nem fogja ezt tudni neked megmondani. Formákat lát csupán, és képtelen lesz mintákban gondolkozni, hacsak konkrétan erre a feladatra nem programozod, és tanítod be, de még akkor se biztos.

A nyelv ezzel szemben emberektől származik és/vagy embereknek szól, így itt még inkább bejön ez a bonyolult, kognitív megértést igénylő tényező. A nyelv maga az emberi gondolkodás terméke, és ugyan mi próbáljuk utánozni az emberi agyat - a nyelvtechnológiában is mindenfajta neurális hálókkal -, egyszerűen a folyamat túl összetett ahhoz, hogy sziliciumon megvalósítsuk. Hiszen végső soron az emberi agy is csak egy gép, viszont a felépítése olyan összetett, és olyan kompakt, hatásos, majdhogynem tökéletesen megtervezett, hogy teljesen más alapokon (pl. tranzisztorokkal idegsejtek helyett) egyszerűen nem tudjuk reprodukálni, sőt igazából még érteni sem értjük, hogyan működik. Hogyan utánozzuk akkor ezek után? Kicsit olyan ez, mintha le akarnál gyártani valamilyen terméket, a hozzá szükséges eszközök nélkül, és inkább cask toldozod-foldozod azt a hibás, alkalmatlan alkatrészekből összetett rendszered, ami már megvan. De az sosem fog úgy működni, mert más a természete.

Nem igaz, hogy a nyelvtechnológiába nem szórták a pénzt, ugyanis jó ideig, amíg még nem jöttek rá az amerikaiak, mekkora fába vágták a fejszéjüket, keményen tolták a pénzt bele. Ennek főként hidegháborús okai voltak, meg kellett érteni az oroszokat, ugye... Egészen addig csintálták ezt, amíg egy csoport tudós felvilágosította a kedves politikusokat, hogy hát bocsánat, ezt hagyjuk inkább, mert csak elpazaroljuk az összes pénzünket. Na, ez a helyzet változott részben azzal, hogy a technológia fejlődött, és meglejent az internet. Így rengeteg ember general rengeteg szöveget a világ majdnem összes nyelvén, így óriási adathalmazt szolgáltatva.

A helyzet az, hogy hiába lesz egy algoritmus tökéletes (ami sosem lesz, de tegyük fel), akkor sem tud bármit majd lefordítani (ha maradunk a fordítás témakörénél). Egyszerűen azért, mert a tanuló korpusz (sok szöveg), amit beadunk neki, vagy tele lesz hibákkal (pont azért, mert mindenfajta ember generálja a saját egyedi stílusában, akcentusával, hibáival), vagy nem lesz egyszerűen elég belőle. Pl. spanyol-angol fordításhoz már most van elegendő tanító szöveg, de pl. magyar-litván szövegpárosból nincs elég. Ahhoz, hogy létrehozd ezt a korpuszt, emberek közreműködése szükséges, ugyanis nagyon fontos, hogy a fordítás minél jobb legyen. Már csak ezért is 20 évig biztos, hogy lesz még munkája a fordítóknak. És akkor arról még nem beszéltünk, hogy a gépi fordítás nem tökéletes, és soha nem is lesz az (ahogy az emberi sem). Viszont minél jobban fordít a gép, annál nagyobb segítségére lesz egy embernek, aki adott esetben csak átírja, felülvizsgálja, szépíti a gép által kiadott szöveget. Az irodalmi fordításokról, főleg versek esetén, pedig említenem sem kell, hogy mennyire szükségeltetik az emberi tényező, hiszen itt kreatív munkáról beszélünk, amire egy gép még nem képes (és jó sokáig nem is lesz). Továbbá a nyelvtudás nemcsak a fordításnál jön elő, szövegértésről, -feldolgozásról, -generálásról is beszélünk. A szemtől szembe kommunikáció esetén, de sokszor még távoli kommunikáció esetén is, pedig bejön egy halom olyan tényező is, mint testbeszéd olvasása, arcjáték, hangulat érzékelése, egyéb asszociációk a jelenből, stb. Ha egy gépben akarod integrálni ezeket a képelemző mesterséges intelligenciákat a nyelvfeldolgozó algoritmusokkal, akkor hát... sok szerencsét hozzá.

Röviden:

Szóval a gép felváltja az embert és az ember meg munkanélküli degenerálttá válik.