Le tudná valaki fordítani?

"...És a (dics)himnuszuk elaltatott engem"

Minden amit hallottam, az egy hal hangja volt, aki megfulladt.

Minden amit láttam, az a szemhéjam belseje volt.

Minden amit mondtam, az hallótávolságon kívül volt.

A szó elúszik, elhomályosítja a nézetet...

"Ne lásd, ne halld, ne beszélj a gonosszal"hagyd magad megsüketíteni, megnémítani és megvakítani, mert minden ami rossz az meg fog találni téged.

Egy mély szívből jövő búcsút veszek attól a részemtől, ami meghalt, mikor eldöntöttem, hogy másokat helyezek magam elé, igen, a szívem (mély) álomba esett-- unalomba és fáradtságba.

Én mindig mondtam, hogy mosolyogva akarok meghalni és úgy tenni, mintha békés volnék.

Most a holtestemből fagy sugárzik, az üres vigyor és a hajdani reményteli szemek elmerülnek benne.

Mint egy altatódal, ami a bölcsőd és egyben a sírod (dics)himnusza.

Minden hibámat az asztal alá söpörtem gyászolva a porcelánbabát, aki/ami én voltam.

Ünnepélyes dalaik arról zengtek, hogy aludjak, míg a testem elmenekült tőlem.

Üdvözlünk lent, az új világban! (Gondolom az alvilágban..)

(Hol) a boldogság el van temetve!

Ilyen egy szégyenletes színészkedés!

Röpke, megfagyott pillanat a képernyőn.

Miért mond ilyen szégyenletes dolgot a fejlődés?

Érzed, ahogy a tested elpusztul?

A karok mellettem, a kezek szélesre tárva.

Úgy tűnik, az életemet visszafelé éltem, számtalan lépést kell hátrafelé megtennem úgy hogy nem nézek hátra.

Mert pokolian/holtbiztosan érzem, hogy az agyam üres lesz/kezd üres lenni.

Ha a testem elárul engem, azt a fertőzés fogja megköszönni.

Ezek a fertőzött sejtek, mintha szabályoznák/irányítanák az elmém.

Belső hadsereg, védj meg engem az ellenséges határ mögött!

A törékeny jármű ez enyém!

Ne hagyj el még engem!

Annyi élet van, amit könnyen elfelejtünk.

A félelemmel megigéz..

A fogalom elmenekül tőlem.=>Nem tudom felfogni.

Mindent átfogó sors...hogyan tépheti ki/csavarhatja ki a szíveket,hogyan kínozhatja a lelkünket és hogyan altathat el minket örökre? Nem számít miben hiszel, elaltat mindannyiunkat...