Nyelvtanulás közben nektek még nem tűnt fel, hogy mennyire logikus a magyar nyelv?

A magyar nem logikusabb, mint bármelyik nyelv. Pl. lehet, hogy csak három igeidő van, de amelyik nyelvebn több van, az rendszerint tömörebben is tud kifejezni bizonyos érnyalatok at (lásd példának a török két múlt idejét). Anyanyelviként persze, hogy ez a leglogikusabb, de egy más nyelvet beszélő számára természetesen a saját nyelve.

A tanárnő meg eléggé laikus módon próbál álokosságokat mondani, eléggé zavaros módon. Pl. annak semmi értelme, hogy "a németnek sincsen mindenre külön szava, hanem képezi őket valamilyen módon", mivel a képzés eredménye egy új szó. És midnen nyelv tud új szavakat képezni (még valószínűleg a jelnyelv is).

"A külön szavat arra értettem, hogy van egy teljesen más szavad és nem csak odabiggyesztesz egy névelőt."

- Szerintem nem névelőre gondoltál (névelő: a/az,egy, der/die/das).

Egyébként ilyen szempontól nem különleges a német, mert minden nyelvben van olyan, hogy képezik a szót. De ne keverjük ide az angol múlt idejét, mert az nem képzés.

Szerintem az, hogy egy nyelv mennyire logikus, azt úgy tudod megítélni, hogy vannak-e szabályok, és azt mennyire tartják be. Ebből a szempontból a német valóban nagyon logikus, hiszen szigorú szabályok vannak, amelyeket mindig betartanak. Így nehéz az elején elkezdeni, de ha megszokod a szabályrendszerét, akkor utána már nagyon könnyen lehet belőle magasabb szintre jutni. Mindez nem igaz az angolra, mert a kivételnek is kivétele van.

A magyar viszont nagyon nem logikus. Nagyon nehéznek tartják a külföldiek, mégpedig azért, mert agglitunáló, azaz ragasztó nyelv. Ami azt jelenti, hogy képző/jel/rag-okkal látja el a szavakat, hogy mondatba tudja illeszteni őket. (Persze minden nyelvben vannak ilyenek pl. az igeragok, a többes szám jele), de a magyar elsősorban ezeket használja. Pl. for the president angolul, az elnökNEK magyarul.

Ezeknek is több alakja van, aszerint, hogy milyen hangalakú a szótő,és akkor ha ez a szabály, akkor miért íjnak? Miért nem íjnek, nem az lenne a logikus? (nyelvtörténeti oka van, az íjban az í egy hátul képzett mély hangrendű hang volt, amely ma már kihalt, de a ragozás még tartja.)

És akkor magyarázd meg egy külföldi nyelvtanulónak a ragok és jelek rendszerét, azt, hogy sokszor az alap szónak a töve is megváltozik ragozás közben. Pl. alszik: alszom, alvás, aludni. Na, ez mennyire logikus? Vannak persze csoportok, amelyekbe be lehet sorolni a szavakat, de ezek nagyon bonyolultak, és egy külföldi számára nehezen tanulhatóak.

Én ahogy tanulom a nyelveket, úgy jövök rá, hogy minden nyelv teljesen logikusan épül fel. Olyan nincs, hogy mindig mindenre mást találunk ki, muszáj benne lennie egy logikának, olyan „építőkockáknak”, amiket ha meghatározott szabály alapján rakok ki, akkor más és más jelentése van, hiszen ha mindenre valami újat akarok mondani, használhatatlan lenne a nyelv.

Angol szakos vagyok, és úgy nem szeretem, amikor az angol kerül mindig a negatív példákhoz, holott az angol egy orbitális nagy szókinccsel rendelkező, hihetetlen árnyalatok kifejezésére képes nyelv. Valóban vannak kivételek, de minden más nyelvben is, sőt az oroszban például nekem kész rémálom volt a ragozásokat tanulni, visszaírtam az angol múlt idejű igéket. Ám ezeknek is megvan a logikája, hiszen nem hasra ütéses alapon kerültek oda. Nyelvtörténeti okai vannak, mint nálunk az „íj” szónak, ahogy írta is előttem valaki.

De a magyarban például szintén eszméletlen sok kivétel van, furcsaságok, amiknek úgyszintén megvan az oka, még ha hülyeség is. A magyarban például a szórend az, ami hihetetlenül nehéz a külföldieknek, hiszen a magánhangzó harmóniára rá lehet érezni, meg lehet tanulni, mint ahogy például a németben hozzátanulod a névelőt magához a szóhoz, a magyarban hozzátanulod a toldalékokat. Na de a mondat teljesen más, azt mindig a helyzettől függően, teljesen máshogy rakod össze, végtelen sok kombináció lehetséges a mondatszerkesztésnél, és a szavak rendjének is megvannak a nagyon szigorú és szövevényes szabályai a magyarban, ez hülyeség, hogy kötetlen a szórend.

Még a kínai és a japán írásrendszere is sokkal több logikát rejt, mint azt gondolnánk, hiszen vannak egy-két vonásos alap jelek, és ezek összetételeiből épülnek fel a bonyolultabbak. Annyira logikus, hogy szinte már vicc, de mutatok egy egyszerű példát is: fa—木 kisebb erdő—林 erdő—森. Még egy amolyan humoros példa: nő—女 lármás—姦しい :) (a jel után hangjelölő írásjelek vannak, amik nem jelenteken semmit, csak a kiejtést tükrözik) És már kapásból van két nyelvünk, aminek az írása színtiszta logikus gondolkodásra épül.

A magyar hangjelölő, és ugyan sok benne a helyesírási „furcsaság”, de még így is tükrözi a kiejtést, nem úgy, mint mondjuk a francia. Azonban még a franciának is logikusabb a kiejtése, mint az angolnak! (Elárulom, az angolnak is logikus a kiejtése, de sokkal tovább tart ráérezni, mert borzasztóan sok szabályra épül. Csak ezt alapszinten rendkívül időigényes lenne megtanítani, ezért van az „ezt így kell ejteni, tanuld meg”) Németben anno felírtuk első órán, hogy a v betű [f], a w az [v], az eu [ɔɪ], és ezek alapján gyerekjáték a kiejtés. (Na de ezért a könnyűségért meg is fizetjük az árat, hiszen jönnek aztán azok a baromi hosszú szavak, szóösszetételek, nemek, nyelvtani esetek és igék végtelen kombinációi)