Miért számít a spanyolban, hogy egy ige tárgyas vagy nem?

Ugyanazért, amiért a magyarban is: ha egy ige tárgyas, akkor muszáj tárgynak is lennie a mondatban, ha pedig nincs kifejezett tárgy, akkor is van (rejtve), ilyenkor a spanyolban a tárgyesetű névmást kell használni visszautaláskor.

Pl. magyarul sincs értelme annak, hogy "Én mondok", ennek hozzá kell tenni, hogy MIT, mert tárgyas ige. Ugyanakkor pl. az "Én eszem" nem tárgyas, tehát van értelme önmagában is.

Ugyanígy spanyolul a *Te digo 'Mondok neked' nem jó önmagában, de pl. Te lo digo 'Megmondom neked (azt)' már helyes.

Nem tudom, hogy erre vonatkozott-e a kérdesed.

Többféleképpen is mondhatod:

Me fui a la escuela.

Me marché a la escuela.

Me he ido/marchado a la escuela. (Így akkor, ha azt akarod hangsúlyozni, hogy ELMENTEM/ELINDULTAM az iskolába.)

Még annyit, hogy az "andar" ige (egyszerű befejezett múltja anduve, anduviste stb.) azért nem jó, mert az '(el)járni', nem 'elmenni'; az 'elmenni' az "irse" vagy "marcharse". Persze van értelme annak is, hogy:

Anduve a la escuela = 'Eljártam iskolába'

Andaba/Iba a la escuela = 'Iskolába jártam' (adott időben)

He andado/ido a la escuela = 'JÁRTAM iskolába'.

Csak ezek ugye mást jelentenek egy kicsit.