Mitől olyan nehéz a magyar nyelv?

Tudom, hogy hosszú, de talán némi választ ad a kérdésre:

Gyimóthy Gábor :_/* *Nyelvlecke*

(Firenze 1984. X. 12. )

Egyik olaszóra sodrán,

Ím a kérdés felmerült:

Hogy milyen nyelv ez a magyar,

Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,

Mire képes a magyar.

Elmondtam, hogy sok, sok rag van,

S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,

A rengeteg árnyalat,

Példaként vegyük csak itt:

Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,

Mikor mondom, hogy megyek.

Részeg, hogy dülöngél nálunk,

S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál

Gyalogol, vagy kódorog,

S a sétáló szerelmes pár,

Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,

Nem üget, de csörtet - és

Bár alakra majdnem olyan

Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,

Aki fut, miért nem lohol?

Miért nem vág, ki mezőn átvág,

De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,

S ez épp úgy nem lebegés, --

Minthogy nem csak sánta biceg,

S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,

Vagy pedig, ha vágtázik?

És a kuvasz, ha somfordál,

Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, a ki kitér,

A riadt őz elszökell.

Nem ront be az, aki betér . . .

Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,

Botladozó, mint halad,

Avagy milyen őgyelegni?

Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki 'slattyog', miért nem 'lófrál'?

Száguldó hová szalad?

Ki vánszorog, miért nem kószál?

S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?

És ha motyog, mit kotyog,

Aki koslat, avagy kaptat,

Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,

S nem csak a jármű robog,

Nem csak az áradat rohan,

S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,

Ki 'beslisszol' elinal,

Nem 'battyog' az, ki bitangol,

Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,

Sompolyog, majd meglapul,

S ha ráförmedsz, elkotródik.

Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,

Sündörög, majd elterül.

Ráripakodsz, elódalog,

Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,

Lézeng, ődöng, csavarog,

Lődörög, majd elvándorol,

S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,

-- Elárulja kósza nesz -

Itt kóvályog, itt ténfereg. . .

Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,

Mikor tódul, vagy vonul,

Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,

Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,

Vagy miért nem lépeget?

Mindezt csak magyarul tudom,

S tán csak magyarul lehet. . .!

ez aranyos! de elég megnézni egy helyesítási vagy egy szinoníma szótárat, és rögtön rájössz, mért nehéz a magyar.

de jó pont, hogy az egyik legszebb, legkifejezőbb nyelv (mert mi tudunk a legszebben káromkodni:))

Azért az utolsó válaszolónak némiképp igaza van, csak helyesen kell értelmezni:

Az anyanyelvét mindenki ugyanolyan nehezen (vagy épp ugyanolyan könnyen) tanulja meg. Legalábbis a beszéddel mindenképp így van szerintem. :)

Remélem erre gondolt az utolsó válaszoló, mert így igaza van. De ha felnőttként idegen nyelvként kell megtanulni egy új nyelvet akkor azért jócskán vannak különbségek. Jobb helyzetben vagyok, hogy magyarként kell angolt tanulnom, mintha angolként kéne magyart!

Minden nyelv egyforma nehéz, tévhit, hogy vannak könnyebb nyelvek és nehezebb nyelvek.

1. Anyanyelvként minden nyelvet KÖNNYŰ elsajátítani, minden csecsemő egyforma idő alatt tanulja meg anyanyelvét.

2. Idegen nyelvként pedig minden nyelv megtanulása NEHÉZ, az emberek 99 %-a SOSEM képes anyanyelvi szinten elsajátítani idegen nyelvet.

3. Minden nyelv tökéletesen kifejező és alkalmas közvetítő eszközként. Nicsenek kifejezőbb, gazdagabb és kevésvbé kifejező, szegényebb nyelvek.

4. Minden nyelvben vannak nehezebb és könnyebb részek, de ezek kiegyenlítik egymást.