A japán tényleg ennyire brutálisan nehéz nyelv?

Nem nehéz, hanem hosszú. Amíg a sok írásjelet bemagolod, az hosszú idő.

Egyébként a japánban a gyakorlatban az is nagy nehézség, hogy a használatához nem elég ismerni a nyelvtant meg a szavakat. Ez persze minden nyelvre igaz, de a japánra különösen. Alaposan ismerni kell a japán kulturális sajátosságokat, különben hiába érted, hogy milyen szavak vannak odaírva, nem jössz rá, hogy ez mi a fenét jelent, és hiába raksz össze egy nyelvtanilag korrekt mondatot, ha bután néznek rád, mert nem értik, mire célzol.

Ezért ha japánul tanulsz (amit egyébként nem javaslok), akkor érdemes Japánba menni vagy legalábbis japánokkal tartani a kapcsolatot.

Természetesen a japán nem "nehéz" abban az értelemben, ahogy mondjuk a felsőbb matematika nehéz.

Én kínaiul beszélek, a két nyelv némileg hajaz egymásra, nekem mandarinból egy középfokút két év alatt sikerült összehozni, mostanában kezdtem el dolgozni olyan munkakörben ahol szükségeltetik a nyelvtudás.Sztm nem bonyolult, az kétségtelen, hogy kitartás kell hozzá.

Nekem is voltak olyan napok amikor laponként csapdostam volna a falhoz a könyvet, de már nem bántam meg.

Az írás az első fél évben nehéz aztán bele lehet rázódni.

Azért fura nekünk, mert ők inkább képekben és kifejezésekben gondolkodnak.Ez igaz, mind a kínaira, mind a japánra.Középfok után tényleg csak úgy érdemes folytatni, ha tudsz külhonnal kommunikálni.

Nem nem az.

Szinte már vicces, hogy mennyire könnyű.

A kiejtés konkrétan ugyanaz, mint magyarul vagy majdnem ugyanaz:

Olvasd fel ezt: Nihongo no hatsuon wa kantan na yo.

a tsu-t ejtsd cu-nak, és nyomd meg a végén a yo-t.

ÉS ENNY! Máris nincs - vagy alig van - akcentusod.

A nyelvtan is baromi egyszerű, elbújhat a legtöbb európai nyelv (cseh, német, stb.) mögött.

Az egyetlen problémát a számolás okozhatja. Pl. az "egy macska"-ban, és az "egy felhő"-ben máshogy van az "egy".

De a japánok sportszerűen még erre is kitaláltak egy könnyítést, szóval marha könnyű lett ez is.