Anyámék akarnak 50 fölött elkezdeni egy nagyon idegen nyelvet tanulni. 3 közt vacillálnak: arab, dél-koreai, kínai. Melyiket ajánljátok? És miért?

Én azt választanám, amelyikhez legjobban húz a szívem. Nekem ez a kínai volt, mivel annak tetszik legjobban a hangzása, azon a nyelven nézek sorozatokat és a karakterek írása pedig megnyugtat. Így nem mondom, hogy azt ne kezdjék el, mert lehetetlen, ha az tetszik nekik.

Ha a Dél-koreai tetszik nekik és az érdekli őket, akkor viszont tanulják azt. Mivel írod, hogy csak az a cél, hogy frissen tartsák az agyukat így ezek közül bármelyik jó, amit hosszabb távon is tudnak tanulni.

Azt is lehet, hogy elkezdik, az egyiket és ha nem tetszik nekik váltanak.

9-es: én 50 fölött (pontosabban 62 évesen) kezdtem angolul tanulni minden "cél" nélkül, tehát nem akartam odaköltözni vagy hasonló, csak egyszerüen "agytornának" használni. Most 5 év után B2-es szintem vagyok.

Ami meg a keresztrejtvény meg egyéb akármiket illeti, nekem igen unalmasak voltak, egyrészt mert elég sok ismeretem van minden téren, tehát nem igazán kellett gondolkodni, másrészt meg teljesen értelmetlen dolog rejtvényeket fejteni, semmi reális haszna nincs. Ahogy a többi "agykarbantartó dolog" is csak idöhúzás, értelmetlen.

Az angolnak van, mégha nem is ott élek, de rengeteg infót tudok keresni, érdekes filmeket, sorozatokat nézni, stb.

A 14-es vagyok: NEM MO-on élek, és nem kell használnom napi szinten az angolt.

Azért említettem ezt, mert a 9-es erölködött a keresztrejtvénnyel, erre írtam, hogy a kettö nagyon nem ugyanaz a kategória, a keresztrejtvények semmi értelme, unalmas, nincs belöle semmi haszon, csak az iröt húzza vele az ember.

A nyelvtanulásnak azért van haszna, ha más nem, az adott nyelven tud infókat gyüjteni, az adott kulturát meg tudja ismerni, tehát valamire lehet használni akkor is, ha nem megy az adott nyelvterületre soha.

Abban azonban igazad van, hogy teljesen mindegy, melyik nyelv, ami az illetöt érdekli.