Anyámék akarnak 50 fölött elkezdeni egy nagyon idegen nyelvet tanulni. 3 közt vacillálnak: arab, dél-koreai, kínai. Melyiket ajánljátok? És miért?

Ami nekik tetszik.

Feltételezem, angolul már tudnak, mert az alapdolog. Ha nem, akkor arra kéne elindulni.

Egyébként egyik említett nyelv sem egyszeüen megtanulható, még kifejezetten jó nyelvérzékü emberek számára sem, másrészt egyiknek sincs semmi értelme oylan szempontból, hogy oda tudnak utazni.

De ha feltétlen ezek közül valamelyiket akarnák, akkor a kínai, azzal lehet még leginkább boldogulni. Csak az is igen nehéz, egyrészt az írás miatt - nem betük, hanem szótagok -, másrészt a kiejtés, hangsúly rengeteget számít. Egy európainak ugyanúgy hangzó szó náluk 5-6 teljesen más lehet, attól függöen, hogy ejtik ki.

Kár, hogy a japán nem tetszik nekik, mert a felsoroltakból annak a legegyszerubb a kiejtése magyar ember számára, ötven felett már nem fognak megtanulni egy nyelvet akcentus nélkül, és a japán ilyen szempontból a legjobb. A kínaiban szerintem beleőrülnének a sok hangsúlyba, meg apró kiejtés változatokba, azt nem lehet tanár nélkül tanulni.

Az én szüleim az elmúlt 1 évben az oroszt vették vissza fiatalkorukból és próbálnak más hozzáállással nekikezdeni újból, igaz, ennek van háttere is a családunkban, hogy miért azt a nyelvet kezdték el.

Mindenképpen valami egzotikusabb nyelvet akarnak teljesen más írásrendszerrel, vagy a latin, skandináv nyelvek is érdekelhetik őket?

Akkor ha a 3 opció közül muszáj lenne egyet választani az a koreai, könnyű írni, olvasni, a kiejtés viszont már bonyolultabb lehet nekik kicsivel, nézzenek sok koreai drámát közben.

2es voltam