Miért nem tanulunk meg beszélni az iskolai nyelvórákon?

Értem, amit mondasz, és igazad van abban, hogy sok iskolai nyelvóra valóban nem készít fel arra, hogy valódi helyzetekben magabiztosan beszéljünk. Sok helyen inkább a nyelvtanra és a szókincsre helyezik a hangsúlyt, de kevés a gyakorlati beszédhelyzet. Ez azért van, mert az iskolai tantervek gyakran úgy vannak felépítve, hogy elsősorban az írásbeli és szóbeli vizsgákra készítsenek fel, ahol a helyes nyelvhasználat, a nyelvtani pontosság és a szókincs számít.

Viszont a való életben inkább az számít, hogy meg tudj szólalni és kommunikálni, még akkor is, ha nem tökéletes a nyelvtanod. A gond az, hogy ha mindig csak a szabályokat tanuljuk, és nem vagyunk rákényszerítve a beszédre, akkor nem leszünk magabiztosak éles helyzetekben. Az igazi nyelvtudás nem csak abból áll, hogy sok szót ismerünk, hanem abból is, hogy tudunk improvizálni, megértetni magunkat akár hibákkal is.

A nyelvtanulás akkor lesz hatékony, ha a tanulók rendszeresen kapnak lehetőséget arra, hogy beszéljenek, még ha hibáznak is, és ha élő, valós beszélgetésekbe kerülnek, nem csak könyvbeli feladatokat oldanak meg. Ezért is van az, hogy sokan, akik nyelviskolába mennek vagy külföldre utaznak, hirtelen rengeteget fejlődnek, mert belekerülnek a "valódi" nyelvi közegbe.

Az iskolai rendszer persze nem mindig tudja ezt biztosítani, de ha valaki valóban megtanul beszélni, akkor fontos, hogy az órán kívül is gyakoroljon, akár filmeket nézzen, zenét hallgasson vagy beszélgessen külföldiekkel, például online. Az élő beszéd a kulcs.