Mik az angol nyelvtan legnehezebb részei?

Szerintem az angol nyelvtan teljes egészében piskóta kb bármelyik másik nyelvhez hasonlítva. Egyszerűen a legnehezebb részei sincsenek egy szinten egy "közepesen nehéz" német nyelvtani szabállyal.

Az egész nyelvben tényleg a kiejtés mondható talán a legnehezebbnek. Illetve a másik tényező, ami "nehéz", hogy viszonylag sok sajátos kifejezés, átvitt értelemmel bíró idióma van a nyelvben, ezért rengeteget kell olvasni/filmet nézni, hogy ezeket az egyedi szituációban használt kis elemeket képes legyél helyesen használni.

Egyetértek 4-essel: az angolban a nyelvtan egyáltalán nem nehéz. Ami nehéz, az a szókincs és a szóhasználat, a kifejezések elég széles tárháza. Persze az is csak B2 szint fölött.

Ha mégis ki kéne egy nehezebb nyelvtani részt emelni, akkor én a mondatrövidítéseket említeném (participle, gerund), pl.:

Having been fired a couple of times I know that finding a job can be exhausting especially being a mother of a small child.

3: Leírtad az összes, tévedésen alapuló sztereotípiát. Az igeidők messze nem olyan bonyolultak, mint sokan riogatnak vele.

Az meg szintén nem igaz, hogy minden szó kiejtését külön meg kell tanulni. Pl. a lake, take, make, bake, wake, made, face, fade, hate, fate, stb szavak leírt alakjából külön tanulás nélkül is kitalálható a helyes kiejtés, ha közülük legalább egyét már ismered. Hasonlóan pl a sat, cat, bat, rat, fat, hat, lap, tap, map, stb. szavak kiejtése sem tartogat semmi meglepetést. És a mintázatok sorát még sokáig lehetne folytatni, hiszen az angol szavak minimum 80%-ának kiejtése pontosan kitalálható az írott alakból.

7: Az akcentus szinte levetkőzhetetlen, az nem is reális cél, ráadásul az akcentushoz a hallgató fél néhány mondat után hozzá tud szokni, pl. tudat alatt leveszi, hogy ha bed-et hall, akkor vagy a bed, vagy a bad szóra gondolhatott a beszélő; vagy ha ló-t hall, akkor vagy a low-ra, vagy a law-ra; vagy ha vörk-öt vagy szink-et hall, akkor a work-re ill. a think-re gondol. Ezzel persze nem aazt mondom, hogy nem kell törekedni a minél helyesebb kiejtésre, mert de igen: kell. Viszont kommunikációs szempontból nem az egyes hangok hibás artikulációja okozza a legnagyobb nehézséget.

Sokkal rosszabb a helyzet akkor, ha a beszélő nincs tiszátban azzal, hogy milyen hangok alkotják a szót – pedig ha tudná, még ki is tudná ejteni felismerhetően. Ez igencsak meg tudja nehezíteni a kommunikációt, mert a hallgató félnek nem lesz mire támaszkodnia. Ha azt hallja pl., hogy lóg, abból nem biztos, hogy rájön, hogy a beszélő valójában a laugh szóra gondolt. Ez sokkal nagyobb probléma, mint az akcentus.

#6:

Tudom, hogy nem olyan bonyolultak, de egy magyar anyanyelvű egyénnek, főleg egy kezdőnek kifejezetten nehéz lehet elsőre a sok igeidő és azok helyes használata.

" az angol szavak minimum 80%-ának kiejtése pontosan kitalálható az írott alakból."

Jó lesz az kb. 60%-nak is.

Amiket felsoroltál az a könnyebbik része. De nincs rá szabály mikor ejtjük például i-nek vagy "áj" -nak az "i" betűt. Vagy mikor e -nek vagy i-nek az "e" betűt vagy az "ea" párost. Pl. "sea", "bread", "team", "mean", "realm". Vagy az "oo" mikor o, u vagy á... Pl. "blood", "groove", "moon", "flood". Aztán akkor hozhatnám a példát a kedvencemet, amibe a legtöbb kezdő belebotlik és általában rosszul ejti ki, amikor először olvassa: a varrni. Ami "sew", kiejtése magyarosan kb. "szó" vagy "szőu" nem pedig "szjú" vagy hasonló. És még sorolhatnám.

Nyilván rá lehet érezni egy idő után és bele lehet jönni, de kiejtés szempontjából szerintem az angol sokkal nehezebb és több gyakorlást igényel, mint pl. a német. Legalább is egy magyar anyanyelvűnek.