Mi volt számodra a legnehezebb és a legkönnyebb része az általad tanult nyelvnek?

Az igékkel mindig sok bajom volt. Ragozással és igeidőkkel is.

A legkönnyebb talán megtanulni érteni a nyelvet.

Kinyitni a szam. A szavak tanulasa, a nyelvtan nekem pikk pakk bement a fejembe (jo, nyilvan azert nem annyira mint egy nyelvzseninek, heti 2 oraban). Egy kis ismetles, par gyakorlat es okes volt minden. Sokat is olvasok.

De a beszed...vannak azok a kepek, hogy az angolom/nemetem a fejemben, es a valosagban. Na en pont ilyen vagyok. Eles szituacioban (utcan vagy oran) ha valaki meg/felszolit, azonnal lefagyok, a szivem a torkomban dobog, elvorosodok, es annyit nem tudnek elmondani hogy mi a nevem. Gyakorlatilag egy nagy fos szohalmaz kering az agyamban, amit nem tudok osszerakni, es max egy egy szot tudok csak kinyögni, percek alatt, azt is dadogva. Dogaim mindig jok, vagom a ragozast, az eseteket fejbol, ertem a szovegeket, de mikor ki kell adni, az katasztrofa.

Angol: idióta kiejtés, és minimális szabályozottság.

Német: túl sok szabály :) de később éppen ez teszi egyszerűbbé.

Francia: idióta kiejtés, és minimális szabályozottság. Utóbbi még az angolnál is rosszabb.

A németes logika nekem nagyon átjött, így hosszú távon nekem az lett a legkönnyebb. Az angolt megszoktam, egész életemben tanultam kisgyerek koromtól kezdve. A franciával a mai napig rengeteget küzdök, mert nagyon nehezen állok rá a nyelv - a magyarhoz mérten - alien kiejtésére és logikájára. Az angollal is hasonló lenne a helyzet, ha nem találkoztam volna vele mindenhol, hogy hozzászokjak.

Angol, olasz.

Az igeidők mindig eléggé zavartak. Miért nem lehet egyszerűen csak múlt, jelen, jövő? :D

Német: melléknévragozás

Angol: néha nem vagyok benne biztos milyen igeidőt kell használni, illetve a kiejtés sem egyértelmű sokszor

Spanyol: kötőmód, rengeteg rendhagyó ige, ragozások

Az angol igeidőknél sokszor nem volt érthető a magyarázat a tanár részéről. Például amikor megkérdeztem, hogy mi a különbség a "will" és a "be going to" között, amikor jövőbeli eseményről beszélünk, azt mondta, hogy az elsőt akkor használjam, amikor megígérek valakinek valamit, a másodikat meg akkor, amikor valami esemény teljesen biztos, hogy be fog következni a jövőben. Na ennek a magyarázatnak semmi értelme nem volt a számomra, ugyanis, ha én megígérek valakinek valamit, akkor az teljesen biztos, hogy be fog következni, ergó a kettő számomra egy és ugyanaz! :D

Meg emlékszem, hogy valamelyik múlt idő használatával kapcsolatban az volt a magyarázat, hogy ezt akkor használjuk, amikor történt valami a múltban és annak hatása van a jelenre is. Ennek a magyarázatnak sem láttam semmi értelmét, hiszen MINDEN, ami valaha a múltban történt, annak van kihatása a jelenre is! :D