Mi volt számodra legnehezebb a szülés után, ha egy dolgot kellene kiemelned?

A kórházban töltött napok és a kimerültség. Csak azért a kimerültséget jelöltem be, mert ez volt az oka, hogy a kórházban is olyan piszok nehéz volt. Mert 3 nap alatt összesen 3 órát aludt részletekben. Itthon már többet tudtam pihenni. De ott bent, határozottan mélyponton voltam fáradtság terén.

Szorosan ehhez kapcsolódik, hogy lelkileg nehéz volt feldogozni a változást. Nem is azt, hogy anya lettem. Hanem a 24 órás készenlétet. Ami sokkal nehezebb annál, mint ahogy azt az ember előtte elképzeli

A kórházban töltött napok, de nem az ápolók, hanem a szobatársak miatt.

Az egyik sose ébredt fel a gyereke sírására, sokszor én keltem fel és adtam vissza a szájába a cumit vagy keltettem fel az anyját, hogy csináljon már valamit.

Egy másik szobatárs pedig folyton azt kérdezgette mennyit szopizott az én babám és folyamatosan az orrom alá dörgölte, hogy neki bezzeg rendesen van teje. Megváltás volt hazajönni.

A tudat, hogy az ikreim nem egészségesek. Az utógondozásokra és kivizsgálásokra való járkálás, az eredményektől való rettegés.

Minden más - a napi 2x2 óra alvás hónapokig, a gyermekgondozási dolgok dupla volta, a rokonok hülye tanácsai, a császár utáni kínzó fájdalmak és hetekig tartó vérzés, az idegességtől gyorsan elment tejtermelődés, a szégyenérzet, hogy nem szoptathatok, a testalkatom teljes változása, stb. - nevetségesen apró gond volt a fenti lelki fájdalomhoz és féltéshez képest.

Higgyétek el, ha egészség van, nem lehet nagy ok panaszra!

(végül egy éves korukra rendben voltak, hála Istennek)

6: "a csecsemős nővér szólt rá az apjára, hogy ne nézzen már engem, miközben próbáltuk jól mellre rakni a lányom"

Ez komoly?? Én három szülészetet ismerek közelebbről, meg sem közelíthetik a kedves rokonok a gyerekágyas osztályt, pont ezért... Ott vannak a társalgók, ott lehet látogatót fogadni, nem a szobában, ahol 1-2-3 idegen anyuka fél kilógó mellel próbál szoptatni... nem semmi kórház lehet :(