Miért ezt a brit angolt tanítják az iskolában?

10: A "csomó" azért túlzásnak tűnik. Az tény, hogy napnevek elől látszólag elhagyhatják az on-t, de itt valójában nem elhagyásról, tehát nem pongyolaságról, lazaságról van szó. Az amerikai angolban ugyanis létezik pl. a Friday főnév mellett Friday határozószó is, és az általad említett kifejezésben nyilván a határozószó szerepel, hiszen a határozószók előtt nem használnak prepozíciót (lásd See you tomorrow).

A Present Perfectet csak akkor nem használják feltétlenül, ha van a mondatban már olyan határozószó, ami ugyanazt az aspektust fejezi ki, mint amit az igeidő maga is, pl. I already had dinner. Vagy ha a cselekményről kimondatlanul is tudjuk, mikor történt, pl. Joe Biden won the elections.

De egy olyan mondatot, hogy "She has written seven books since 2005", eszükbe nem jutna "she wrote"-tal mondani, szóval az ebben a formában nem igaz, hogy a Present Perfectet nem szeretik használni.

Amit a Reported Speech-ről írsz, az valóban úgy van, gyakran egy bevezető mondatot követően szimplán idéznek, (pl. and then she was like "What are you going to do tomorrow?", and then he went "I'm going to see some friends"), de én ezt ugyanúgy tapasztalom britek körében, mint amerikaiaknál, szóval ez nem csak amerikai jelenség.

ehe

britt címen esetleg nem

Cockney- t hallasz?

Az az igazság, hogy az iskolákban még csak nem is a brit angolt tanítják, hanem azt az angol, amit úgy 60 évvel ezelőtt beszéltek a brit előkelőségek meg a BBC – ezt hívták RP-nek. Ez ma már ósdi hangzásúnak hat, bőven 1, azaz egymillió alatt van ma a már az RP beszélők száma. Ehhez képest van legalább 250 millió olyan amerikai beszélő, akik egy meglehetősen, a brithez képest meg kifejezetten egységes nyelvváltozatot beszélnek. 1:250. És a médiából is kb. ugyamilyen arányban ömlik ránk az RP és az amerikai angol, így nyilván az utóbbihoz van minden nyelvtanuló jobban hozzászokva, így sokkal célszerűbb és minden bizonnyal eredményesebb is lenne, ha az iskolákban is azzal találkoznának a nyelvtanulók.

De nem. Ehelyett továbbra is az elavult RP kiejtést tanítják (már amelyik tanár egyáltalán képes és hajlandó a kiejtésre is energiát fordítani), pedig azóta a brit angol kiejtése rengeteget változott, de ezt az iskolák meg nem történtnek tekintik. Ha nem annak tekintenék, akkor tanítaniuk kéne

– az intrusive R-t, amikor ott is ejtenek R-t, ahol soha nem is volt, pl. I saw(r) it, Anna(r) is tall

– a hosszú magánhangzóvá vált kettőshangzókat, pl. hear = [hɪɪ], nem [hɪə], hair = [hɛɛ], nem [hɛə]

– esetleg a glottal stopot, ami a T helyett használt gégezárhang (butter = [bɐ.ɐ], nem pedig [bɐtə]

Ha nyelvvizsga vagy érettségi miatt aggódsz akkor nem kell, nem fogják leharapni a fejedet, ha nem brit akcentussal beszélsz. Sőt még akkor se ha egy szó brit megfelelője helyett az amerikai megfelelőt használod pl.:

brit - colour, amerikai - color

brit - pavement, amerikai - sidewalk

Én magyaros akcentussal beszélem az angolt és sosem származott belőle bajom, se érettségin sem nyelvvizsgán, amerikaiak és britek is mindig megértik amit mondok, azt mondják szépen beszélek, az akcentus meg nem nagyon érdekli őket. Az a fontos, hogy szépen folyékonyan beszéljél, úgy hogy másik is könnyen megértsék.

18-as: A 7-est is, a 15-öst is lehúzták, pedig mindkettőnek tök igaza volt. És téged is, hogy rákérdeztél. :-D

A kérdésre szerintem az a válasz, hogy nem is mindenhol a brit angolt tanítják (és ahogy a 15-ös írta, ez nem is brit angol, hanem RP, ezt beszéli Alexa, Siri meg a Google-fordító is), ez nagyban tanárfüggő.

Érdekesség, hogy nekem például a water kiejtését a magyar angoltanárom brittül kezdte, és amerikaiul fejezte be. :-) wótör. Igazából RP-ul wóta lett volna amerikaiul meg wadör. A munkásosztály meg woa-nak mondja, ahogy a 15-ös is említette - megtorpanva az o után.