Angolul és japánul is tanultak! A 2 nyelv közül melyiket találtad nehezebbnek és melyiket könnyebbnek és miért?

Tanultam mindkettőt. Nem nagyon lehet összehasonlítani , mert mindkettő másért nehéz. Az angol nyelvtana bonyolult és idegenebb a magyar gonsolkodástól, mint a japáné. A japáné kb szögegyszerű. Nincsenek kivételek, nyelvtani nemek. Ha az igeragozást megtanultad, ami szintén nem nehéz, már csak azt kell tudni, melyik szerkezethez mely alakokat kell használni és kb mindent le tudsz képezni.

Ami nehéz benne:

-Az írás. A két szótagíró ABC-vel (hiragana, és idegen szavak leírásához a katakana abc) mindent le tudsz írni ugyan, de ők kombinálják ezeket a kínai kandzsi-kkal, vagyis képírásjegyekkel. Ezekből pedig mintegy 2000 darabot kell készségszinten ismerni, plusz az fontosabb kandzsi összetételeket is, hogy elfogadható szinten írj/olvass.

-Hadaró beszéd. Az átlag japán nem fog neked szépen artikulálni, és a parodizálások sem túloznak, valóban egy hadarásnak hangzik, ahogy egymással beszélnek. De nehéz megérteni egy tv híradót is, ahol pedig szépen beszélnek.

-Háromszintű tegeződés-magázódásnak megfelelő tiszteleti forma. A legalacsonyabb, amikor nem tesznek a névhez semmit, csak családtagokkal és haverokkal szemben illendő. Az ismert -szan utótag már az úr/hölgy megszólításnak felel meg, de kollégák és barátok is szólítják egymást akárki-szan-nak, tehát nem teljesen fedi ezt. A legmagasabb a -szama, amit tényleg csak rangban nagyon feletted állónak szabad (és kell) mondani, de ha indokolatlanuk használod, akkor gúnyolódásnak számít. Tehát nem egyszerű. Hab a tortán, hogy a különböző udvariassági szinteken bizonyos kifejezések teljesen másképp is vannak. Hasonlóan ahogy nálunk sem mindegy, hogy "Gyere be" "Jöjjön be" vagy "Fáradjon be", de náluk majdnem minden igének van minimum kettő változata az udvariassági szinttől és helyzettől függően, vagy udvariassági szerkezetben kell használni.

Mindazonáltal én három év alatt letettem a japán alsó középfokot 2005-ben (akkor négy szintű volt a nemzetközi vizsga) pedig hetente kb 4 japán óránk volt és nem tanultam halálra magam...bár ez hozzájárult aztán ahhoz, hogy végül nem is kezdtem vele semmit és mára már passziválódott...

"A japáné kb szögegyszerű."

Ez azért elég merész kijelentés.

Gondolom akkor neked nem jelent gondot a "wa" és "ga" használatának elkünönítése?

Tudod, mikor melyiket kell használni a 4 féle feltételes mód (-ba, -tara, nara, to）közül?

Tudod, mi a különbség a 3 féle "csak" (dake, nomi, shika) között?

A szándékot és cselekvés irányultságát befolyásoló igéket (shite kureru, shite ageru, shite iku, katte kuru, katte shimau, katte yaru) is jól használod?

A japán nyelvtan egyáltalán nem egyszerû, csak késôbb jönnek elô a nehézségei, mint az angolnál. Úgy mondanám, hogy az angol nyelv nehézsége, hogy képezni akarod a mondatot, de megakadsz, mert nem vagy benne biztos, hogy ahogy mondanád úgy helyes. A japán nyelv nehézsége pedig, hogy nagy önbizalommal mondod a mondatot, meggyôzôdve róla, hogy amit mondasz helyes, közben meg a mondat teljesen más értelmet nyer, mint amit mondani akartál, a beszélgetôtársad meg néz rád bután, hogy "Ezt mégis hogy gondoltad?".

#12 "Nincsenek kivételek"?

Érdekes, pedig tudtommal van jó pár kivétel az igéknél. Például a する és くる igék mindig rendhagyóak, és van szép adag る végű ige is van amit う végűként kell ragozni.

Például képzelj el egy ilyen szituációt: Nemrég megismert japán ismerôs meghív téged egy közös vacsorára (vagy akár randi is lehet).

Egy jó étteremben esztek finom vacsorát, beszélgettek, nagyon jól érzitek magatokat. Ezért miután hazamész, gondolod, megköszönöd a meghívást és a vacsorát messengeren.

Ezt írod:

Kyou wa arigatou. Ryouri wa oishikatta yo.

(Köszönöm a mai napot. Finom volt a vacsora.)

Erre nem jön válasz, és azt veszed észre, hogy a következô találkozásnál a japán fél kerüli a tekintetedet. Ha esetleg megpróbálod te elhívni valahova, kimenti magát.

A külföldi ekkor többnyire leszûri, hogy a japán valószinûleg csak színlelte elôzô este a jókedvet, és valójában nem érezte olyan jól magát, ezért nem akar folytatást. A kapcsolat ezzel el is hal.

Holott a "hiba" abban a kétmondatos üzenetben volt.

________________________________

Másik példa:

Japán cégnél dolgozol többekkel egy közös projekten. Az egyik munkatárs Suzuki, megkérdezi, tudod-e megérkeztek-e X cégtôl az árajánlatok. Mivel ezt pont egy másik munkatárs, Tanaka intézi, ezért te nem tudod. Ezt válaszolod:

Shirimasen. Kyou, Tanaka-san ga X-sha ni denwa suru yotei desu.

(Nem tudom. Ma Tanaka fog telefonálni az X cégnek.)

Erre Suzuki, hirtelen ingerült lesz, és felcsattan. "Te is ezen a projekten dolgozol, vagy nem? Mindent másokra akarsz hagyni?! Ne mondogasd, hogy "nem tudom", mintha semmi közöd nem lenne a dologhoz!"

A külföldi ekkor úgy gondolja, hogy na, ez a japán "munkamánia", ahol még azt is elvárják, hogy mások részfeladataival is percre pontosan képben legyél. Holott szó sincs errôl.

A "hiba" megint csak abban a kétmondatos válaszban van.

17-esnek az első példájában simán csak arrogánsnak könyvelte el a meghívott személyt és vannak akik nem szívesen foglalkoznak arrogáns emberekkel.

Mivel nem kérésre lett elhívva így az "arigatou" nagyon nem jó szóhasználat. Ilyen helyzetben mikor önszántukból ajánlanak fel valamit akkor a "sumimasen" jobb választás.

A második példában meg a mondatok inkább hangzottak valami terelésnek, ott valami ilyesmi lett volna jobb, hogy "Tényleg sajnálom, de nem tudok róla. Esetleg kérdezd meg Tanakát ő talán tud róluk valamit" vagy valami hasonló értelmű válasz.

Ezt csak azért írtam le, hogy a laikus szemek számára is érthető legyen amit a fentebbi válaszoló írt.

Az első példánál tényleg csak egy szóról írtam, hogy mi lenne jobb.

A másodiknál (véleményem szerint) valami ilyen inkább sajnálkozó mintsem terelő megfogalmazás sokkal jobban szemlélteti a mentalitásukat.

De amúgy ezt nem rosszból mondom, ez csak egy vélemény.