Mikor használjuk a "do" segédigét?

A kérdés az kérdőmondat. Ne tévesszen meg a létezni (is, are) és a birtokolni vmit (have) ige. Magyarul mindkettő "van", de az egyik létezést jelent, a másik birtoklást fejez ki.

Egyébként a have annyiban különleges, hogy a brit formája "have got". Ugyanazt jelentik, csak ez utóbbi esetben valóban fel lehet tenni úgy a kérdést, hogy "Have you got xy?", de "Have you xy" semmiképpen sem helyes.

De röviden, egszerű jelen időben, ami nem létezést fejez ki és kérdés vagy tagadás, kell a do. Sok esetben (a példádban pont nem) könnyítheti, ha a "szoktál" szóval helyettesíted magyarban, ahol enélkül is értelmes lenne a mondat. Pl. (Te futsz?) Szoktál futni? Do you run?

(Nem kávézom). Nem szoktam kávézni. I don't drink coffee.

Úgy is fel lehetne tenni a kérdést, hogy "have you a...?" ?

Jogos a kérdés, de ez már történelem. Bár tán még él olyan ember, aki nem do-val használja a have-et. Nálunk is forgalomban volt a hetvenesekben még olyan echte angol nyelvkönyv, amelyikben nem do-val kérdeztek, hanem have you... alakkal. Nem, mintha a magyar szerzők könyve másként tanította volna. De ezt már csak azért praktikus tudni, mert lehet találkozni vele olvasmányban. Azért 1960-ban már feltalálták a könyvnyomtatást. :)

"Az olvastam, hogy ha cselekszünk, akkor kell a "do" ha pedig csak úgy van valami, akkor az "is" kell."

Ezt 3szor olvastam végig, mégse értem, meg tudod magyarázni, mit akarsz mondani itt?

(A #2es válaszát ignorálnám, mert ugyan igazat mond, de más következő fokú dologról beszél, ami most csak összezavarna, maradjunk egyelőre az alapoknál)

Tehát: kédő és tagadó mondantál kell - igen. Ezt helyesen értetted meg. Ennyi.

Tagadás képzése: don't (= do not) az ige előtt.

I like tea.

I don't like tea.

Kérdés képzése: Do...? + többi szórend marad

I like tea.

Do I like tea?

És ugye itt megkérdezed, hogy "de miért, miért"? Azért. :D

Nem, NEM mondhatod, hogy: Like I tea? vagy I not like tea. Ez a nyelvtani szabály és kész.

Hogy pontosan mi a nyelvi logika oka, azt akkor érted majd meg, amikor a többi segédigét és a különböző igeidőket fogod venni.

Ezek úgy épülnek fel, hogy segégige + főige, és ha kérdő vagy tagadó mondatot képzel az ilyen modatikból, akkor a segédige kerül a "do" helyére. Tehát a do-t tekintheted amolyan "tölteléknek", hogy ha nincsen segédige a mondatban, akkor is álljon ott valami és maradjon ugyanaz a szerkezet.

Példa:

I can swim. (Tudok úszni.)

I can't swim. (Nem tudok úszni.)

Can I swim? (Tudok-e úszni?)

^Ahogy látod, mindig a segédige (Itt: can = tud, képes rá) ragozódik a not-tal vagy kerül a mondat elejére, sosem a főige.

Ugyanezt fogod tapasztalni az igeidőknél:

He is running. (Ő most éppen fut.)

He isn't (=is not) running.

Is he running?

I have come. (Megjöttem.)

I haven't come.

Have I come?

Ez elégséges indoklás neked, hogy miért kerül a sima mondatoknál is oda egy töltelék "do"? :)

Bocs, végre sikerült megértenem azt a bizonyos mondatot is.

Igen, a létige kivétel, tehát ott az ragozódik és nincs "do".

He is a man. (Ő férfi.)

He isn't a man.

Is he a man?

Ha azt kérdezed, miért...

to do=csinál, to be, am, is, are= van.

A "van" az nem cselekvés, hanem létezés. Ha valami vagy, vagy valam ilyen tulajdonsággal bírsz, azt nem aktívan "csinálod", az tőled függetlenül "van". (Magyar nyelvben is megvan ez a logika.)

Nyugi, ez csak a létigénél van így, minden más igénél marad kérdésnál/tagadásnál a do.