Orosz nyelvet mennyire nehéz megtanulni mi a nehéz benne?

tegnap 14:42

A magyar anyanyelvűek tömegesen szokták azt hinni, hogy a magyar egy rendkívül nehéz nyelv, miközben a magyar egyáltalán nem nehéz, nagyjából a némettel van egy szinten (vagy annál kicsit könnyebb).

Az oroszban a hangsúly, illetve a névszóragozás az, ami felvet bizonyos nehézséget.

Hozzáteszem, hogy a névszóragozás azért nem halálos, mert szerepe van a nyelvben, azaz nem viccből van (mint mondjuk a fél német nyelvtan), hanem értelme van a nyelv működése szempontjából, beleillik egy rendszerbe.

Én az angol és a német közé tenném nehézségben az oroszt, kb. a franciával egy szintre.

Én nem tudom, hogy mit jelent az, hogy valakinek van-e nyelvérzéke, vagy nincs, mert nekem a tanáraim mindig azt mondták, hogy nagyon jó van, pedig szerintem semmiféle plusszal nem rendelkezem. Szerintem, hogy mitől könnyű, vagy nehéz egy nyelv az csak azon múlik, hogy szereted-e, úgyhogy azt, hogy szerinted, vagy mások szerint nincs nyelvérzéked azt sürgősen felejtsd el. Szerintem az oroszban az a legnehezebb, hogy a névszavak ragozásánál a legtöbb esetben a hangsúly is változik és az, hogy a hangsúly melyik szótagra kerül az módosítja a kiejtést. (Persze vannak típusok, de a szó külalakjáról nem lehet tudni, hogy hova tartozik.) Mindenesetre a megértésben ez tapasztalataim szerint az égvilágon semmit nem számít.

Egyébként az orosz attól könnyebb szerintem, mint az angol, vagy a francia, hogy az oroszok gondolkodása még mindig közelebb áll a magyarokéhoz (ami a nyelvet illeti).

Aki az oroszt bármilyen okból is könnyűnek nevezi, az vagy nagyon nem tudja, vagy még egy gyenge középfokon van a nyelvtudása.

Én orosz családban nőttem fel (anya,apa oroszok) Ukrajnában, tanultam is egyetemen(nem szakirányosan), a nyelvet 100%-ig tudom.

Először is a nyelvtani RENDSZER szintje valóban kb. ugyan ott van mint a német, habár maga is bővebb annál (két esettel több, külön élettelen-élő ragozás) csomó "extrém" ragozási mód (családnevek, -мя végű főnevek stb...). Az oroszban négy (és nem három) nyelvtani nem van: hím-nő-semleges-általános, ami utóbbiról sokan nem tudnak,de gyakran előfordul. A ragozás sokkal nehezebb a németnél, kell sajnos ragozni a főnevet, melléknevet, számnevet névmást és az igéket méghozzá elég sokféle képpen. Sok magyar tanítványom volt, akik már intenzíven 5-6 éve tanulták az oroszt, de még mindig nem értették hogy a fenébe kell használni a befejezett és befejezetlen igealakokat, valamint a mozgást jelentő igéket. Kegyetlennek tartották ezeket. A kiejtés szintén olyan, amit még magyar anyanyelvű szájából sose hallottam helyesen. Nem hogy akcentus nélkül, de helyesen. Nagyon szokatlan a nyelvtanulók számára az ы (jeri) hang, valamint a lágy mássalhangzók.

Olyan nyelvtani alakok vannak, amiknek a használata nagyon megnehezíti a beszédet. A szórend tényleg nem kötött annyira, de hogy egy mondat oroszosan hangozzon, azt meg kell tanulni.Ami még rettentő nehéz, és más népszerű(angol,német,francia,spanyol,olasz) nyelvekben egyáltalán nincs: a hangsúlyváltás. Ennek egyetemen (orosz nyelvészet) megtanítják a szabályait (van belőle vagy 25), de még az anyanyelvi beszélők is elgondolkoznak néha beszéd közben, hogy hol van egy szóban a hangsúly -és ez nem apróság, elengedhetetlen ahhoz, hogy a beszéded megértsék!

Ha a nyelvet egészben nézzük, és nem úgy, hogy mennyi idő kell, hogy vki alap-,közép- és felsőfokú vizsgát rakjon belőle, akkor a magyarral egy szintre tehetjük. Egyszóval: egy kihívás ez a nyelv annak számára, aki ténylegesen jól akar írni,beszélni, avagy gondolkozni rajta.

Németet, franciát, angolt nagymértékben lekörözi nehézségben (mind hármat jól ismerem).

02:53

Szerintem nem ilyen vészes a helyzet.

"A ragozás sokkal nehezebb a németnél"

Bonyolultabb, de mivel fontos funkciója van, ezért ez könnyíti a használatát. A németben a ragozás csak maradvány, ami viccből valahogy benne maradt a nyelvben (kivéve persze a névelők ragozását, aminek van némi funkciója). A németben pont azért idegesítő a ragozás, mert funkciótlan és csak foltokban maradt meg, nem rendszeres.

"Sok magyar tanítványom volt, akik már intenzíven 5-6 éve tanulták az oroszt, de még mindig nem értették hogy a fenébe kell használni a befejezett és befejezetlen igealakokat, valamint a mozgást jelentő igéket."

Ők egyszerűen nem voltak elég intelligensek. Előfordul az ilyesmi. Van olyan is, hogy valaki egyszerűen nyelvi antitalentum és nem képes megtanulni ilyesmiket. Úgy, ahogy mondjuk a külföldiek egy része nem képes megtanulni a magyar alanyi/tárgyas ragozást, vagy az angol present perfect igeidőt. Van, aki képtelen ezeket elsajátítani. Ez nem az orosz sajátossága. Az "angolul tudók" nagy része pl. sohase használ a 18 angol igeidőből vagy 12-t, pedig kellene.

"A kiejtés szintén olyan, amit még magyar anyanyelvű szájából sose hallottam helyesen. Nem hogy akcentus nélkül, de helyesen. Nagyon szokatlan a nyelvtanulók számára az ы (jeri) hang, valamint a lágy mássalhangzók."

Az oroszban csak egy hang van (ы), ami reménytelen feladat az idegen nyelvtanulók többségének. Ezzel szemben a franciában rögtön ott a nyílt o és a nyílt ő, meg az angolban a rövid i, a nyílt e és a zárt e stb., ezeket se képes senki megtanulni, sőt, a német rövid u-t se, meg eleve a németben a zöngés/zöngétlen mássalhangzókkal, a hosszú és rövid magánhanangzókkal stb. kapcsolatban rengeteg olyan probléma van, amiről a nyelvtanulók nagy része nem is tud, pedig rossz a kiejtésük.

"A szórend tényleg nem kötött annyira, de hogy egy mondat oroszosan hangozzon, azt meg kell tanulni."

Ez így van, de pl. a németben sokkal súlyosabb. A németben még egy kilométeres mondatot is csak egyféleképpen lehet mondani, minden máshogy "hibás". Kommunikációra az is alkalmas lehet, ami nem hibás, még akkor is, ha nem hangzik elég oroszosan (a magyar is ilyen nyelv egyébként, nyelvtanilag tökéletes mondatokat raknak össze a külföldiek, csak lerí a mondataikról, hogy nem magyar írta őket).

"Ami még rettentő nehéz, és más népszerű(angol,német,francia,spanyol,olasz) nyelvekben egyáltalán nincs: a hangsúlyváltás."

Angolban van (nem ennyire súlyosan), a portugálban is (ott elég komoly). Spanyolban tényleg nincs. Franciában viszont az összefüggő szöveg kiejtésének van egy csomó külön szabálya, ami szerintem van ugyanilyen kellemetlen.

"Ha a nyelvet egészben nézzük, és nem úgy, hogy mennyi idő kell, hogy vki alap-,közép- és felsőfokú vizsgát rakjon belőle, akkor a magyarral egy szintre tehetjük."

Viszont a magyar egy viszonylag könnyű nyelv, max. a német nehézségét éri el.

"Egyszóval: egy kihívás ez a nyelv annak számára, aki ténylegesen jól akar írni,beszélni, avagy gondolkozni rajta."

Minden nyelven óriási kihívás jól beszélni. A nehézségek a középfokú, sőt, a felsőfokú nyelvvizsga szintje fölött kezdődnek igazán.