Miért jó az a tanároknak, hogy agyon hajtják és lelkileg már terrorban tartják a diákokat?
Minden héten több mint 5 dologból van dolgozat és felelés, az amúgy is heti 7-8-9 órában amik között van 0. óra is, és már konkrétan félek bejárni iskolába, mert nem tudok ennyit tanulni amellett hogy akarok magamnak egy normális szabad életet is élni.
A suli mellett van rengeteg más problémám, és ezek közé még bejön az is, hogy nem akarom hogy vége legyen az adott napnak, mert tudom hogy másnap úgy is lesz 1-2 dologból felelés és/vagy dolgozat amire már nincs lelkierőm se tanulni. Szerintetek ez jól van így?..
Én amikor iskolába jártam akkor még minden második hét szombatján is kellett menni suliba. Akkor is volt nulladik óránk, és legtöbbször 9 óránk volt. Állandóan dolgozatot írtunk, feleltünk. Persze akkor mi is úgy éreztük, hogy a belüket kihajtják, agyilag leterhelnek minket, de túléltük. Igaz nekünk akkor nem is lehetett ennyire nyíltan panaszkodni, sírni, mert azt kaptuk, hogy más dolgunk nincs csak a tanulás..
Hidd el, amikor 40 éves leszel az akkori korosztály panaszkodását már te is mosolyogva olvasod majd, és rádöbbensz, hogy te is agyon voltál hajszolva, nyafogtál is eleget miatta, de mégis túlélted.
Igen-igen. Először is a ti érdeketeket szolgálják. Mi is kibírtuk. :)
Másodszor szigorúan meg van nekik szabva a tanrend, amit tartaniuk kell. Nekik is van főnökük és rendszeresen ellenőrzik is őket. Egyébként sem hiszem, hogy ők is szívesen javítják a dolgozatokat, biztos lenne nekik is jobb dolguk, pl a családjuk. :)
Ha úgy nézzük, hogy mindenre tanulnom kéne annyit amennyivel át tudok menni 11.-be, akkor konkrétan hazaérek 4 után, mert hát a 9 órámnak utána van vége, szóval legyen délután 5, és kis pihenésekkel kb éjfélig tartana minden nap úgy a másnapra való felkészülés.
Tehát ezek mellett az, hogy legyen életem az ki van zárva.
A nyár az gyorsan elmegy, bár én nem is várom mert pótvizsgám tuti hogy lesz, akkor már a munka nem jöhet szóba, akkor már a saját pénz nem jöhet szóba stb stb és akkor "semmi tapasztalattal" fogok kilépni a suliból, hogy tartsam el magamat.
Így nem látom értelmét, hogy tanuljam agyon magamat hogy jól fizető állásom legyen, de diákmunka nélkül meg nincs tapasztalatom meg semmim se, és akkor meg már nem ért annyit.
Hát azért az iskola fél tanári kara szeret szivatni minket, hogy ha nem viselkedünk normálisan akkor következő órán dolgozat stb
Szóval ez nem meghatározott tanítási dolog.
Másrészt meg az egyik tanárom azt mondta ma, hogy már törvényesen most le is zárhatna minket abból a tantárgyból, mert már van ahhoz bőven elég jegyünk és megtartott óraszámunk, hogy lezárhasson minket.
Anyukám középiskolai történelem tanár. Saját osztálya is van. Ő minden nap este 6-ra ér haza. Mi lányok (ketten vagyunk) sokat segítünk neki, pl: mi vásárolunk be, előkészítjük a vacsorát (hagymapucolás, hús felvágása stb, amire anyu megkér minket, mert ő főz. ) Szóval anyum hazajön este, felteszi a kaját főni, közben előkészíti a holnapi iskolai napját. Melyik osztály hol tart, mi a követelmény stb. Vacsora közben nincs munka. Akkor jókat beszélgetünk. Vacsora után mi elmosogatunk, anyum megy a dolgozószobájába, és olyan éjfélig vagy hajnali 1 -ig javítja a dolgozatokat, átnézi, hogy ami neki is ki van kötve, hogy mit, meddig kell tanítani teljesíti is. Közben email-eket ír kétségbeesett szülőknek. Volt olyan nap amikor anyum hajnali 3.kor zuhant az ágyba, és reggel 5.kor már kelnie kellett.. Apum egyszer megkérdezte, hogy miért nem hagyja a fenébe az egészet, és hagyja ott a tanári pályát. Anyum azt mondta, hogy akkor minden olyan diákot cserben hagyna akik szeretik őt. (és tényleg nagyon szeretik)
Hidd el, a tanároknak is lenne okuk panaszkodni, ráadásul még megfizetve sincsenek.
A bukásért, a kettesekért nem a tanár a hibás. Ha tanulsz akkor lehet a tanárod a legrosszabb akkor is menni fog- Mondjuk a napi 1-2-3- órás gyakorizások helyett lehet tanulni is.
#1 És akkor had szívjon ugyanúgy az újabb generáció mert te is átélted ezt. Ha neked szar volt, legyen másnak is az, nehogymá.. Nagyjából ezt mondtad, és gratulálok hozzá.
Meg lehet nézni mondjuk egy finn vagy angolszász oktatási rendszert. A folyamatos számonkérés és rettegésbe tartás nem hogy segítene, de még ront a diákok képességén és életén.
De persze amikó még at oroszok is itt vótak meg a komcsik, akkor most nem panaszkodna senki a mostani rendszer miatt, mert tudná milyen volt abban élni.
Ezért tartunk ott, ahol.
ma 00:58
Okoska..
Én nem azt mondom, hogy ha nekem rossz volt akkor mindenkinek az legyen. Hanem azt, hogy mindig is így volt, és mindenki túlélte. Az, hogy a te pihent agyaddal azt hiszed csak a rosszat kívánjuk az a te fantáziád. Az angol oktatási rendszerrel meg ne gyere, mert biztos vagyok benne, hogy ha az lenne Magyarországon azért is nyafognának a diákok. A fiam angol iskolába járt, tudom hogy megy. Neki volt, hogy délig volt tanítás, majd délután 4 órára vissza kellett mennie, és este 7 -ig újabb tanítás volt. Itt is vannak felelések, dolgozatírások. Bár lehet kevesebbet tanulnak, de meg is látszik a tudásukon. Aki Magyarországon 3-4 osztályzattal fejezi be az iskolát, az itt kint Angliában nagyjából kitűnő tanulónak felelne meg, sőt osztályelső lenne.
Sajnálom, hogy annyira szánalmas vagy, hogy mindenkiben a rosszat látod..
Egy tanárnak az a feladata a tanítás mellett, hogy számonkérjen. Ez sokszor egy diáknak napi 1-2 dolgozatot jelent. Viszont a diáknak nem az óráról órára való készülés a feladata? A felsőoktatásban vissza fogod sírni a középiskolai lazább éveket.
Ha nem bírod az iskolai leterheltséget akkor keress magadnak gyengébb iskolát vagy hagyd abba a sulit és menj el dolgozni.
Nem mondom hogy nincsenek hibái a magyar oktatásnak. Attól , hogy te nem bírod az iskolai leterheltséget, még nem biztos hogy az iskolai rendszer rossz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!