Az orvosi vagy a jogi karon kell többet magolni?

Nem lehet összehasonlítani, szerintem.

Mindkettő konstans magolás.

Ezt csak az tudná megmondani aki mindkettőre járt.

Jogon sokat kell, de értened is kell azt amit bemagoltál.

Pl.: a róma esetében sokat elkövették azt a hibát, hogy mint egy vers megtanulták a fogalmakat, de azt már nem tudták elmagyarázni mit is jelent. Jobban jártak azok akik nem tudták a pontos latin megnevezéseket, és egzakt kifejezéseket, de el tudták mondani amit tanultak.

Szia! Én orvosis vagyok, a jogról nincsen fogalmam.

Első évben az anatómia kezdetben valóban magolás, viszont azt is muszáj értened, mert önmagában nagyon könnyen törlődik az agyadból. Aztán még mindig elsőben vannak az alapozó tárgyak, fizika, statisztika, kémia, sejtbiológia - amit szintén érteni kell. Másodéven az élettan és biokémia dettó. Nagyon sokat kell tanulni, viszont magolva szerintem nem fog menni. Legalábbis nekem nem ment soha.

Orvostanhallgató vagyok, így csak arról tudok mesélni. Vannak olyan dolgok, amin nincs nagyon mit megérteni, egyszerűen meg kell tanulni, hogy úgy van és kész. Mivel elég nagy a tananyag, mondhatjuk, hogy ez a magolós rész. A legtöbb tantárgy azonban komplex gondolkodást igényel, és a tanulás leginkább időigényes része az, hogy a megértésig eljuss, mert onnantól kezdve, hogy megvolt az “aha-élmény”, sokkal könnyebben vissza tudod majd adni. Igazából az a cél, hogy minél több ilyet átélj a számonkérések előtt, ehhez pedig sokszor kell elővenni a könyveket, jegyzeteket.

: )

Én ELTE jogra jártam, aztán átmentem végül PPKE-re.

Orvosira járó barátommal összehasonlítva, szerintem ELTE-n sokkal keményebbek és többet szivatnak, de nem is azzal, hogy többet kell tanulni, hanem a számonkérés módja miatt.

Ehhez képest PPKE lazább, szóval szerintem a nehézséget akarsz ezek között, akkor PPKE jog könnyebb, mint az orvosi (bár vidéki egyetemeket nem ismerem annyira ).

Az meg nem igaz, hogy orvosin csak magoldni kell, ott sokkal több dolgot meg kell értened.

Bár már egy ideje nem beszéltem vele, de első években abszolut ez volt a jellemző ahogy elmondta.

Nem értem, hogy ezt a két szakot, hogy lehet összehasonlítani, kinek van ekkora bőr a pofáján.

Teljesen más szint. Ég és föld.

Az egyik ráadásul levelezőn is elvégezhető...

Állandóan minden szakot összehasonlítanak az orvosival. Ez valami leküzdhetetlen kisebbségi komplexus? Vagy mi a franc?

Szerintem abból sosem szabad kiindulni, hogy az ismerettségi körben ki ment orvosira vagy jogra.

Anno az osztályomból többen mentek orvosira, sőt más ismerősöm is azóta, egyáltalán nem voltak kiemelkedőek vagy lángelmék, mégis bekerültek, elvégezték az orvosit. Én mindvégig kitűnő voltam, versenyekre jártam, szerettem a természettudományt is, mégis jogász lettem, mert ez volt a gyerekkori álmom. Az évfolyamtársaim jogon mind műveltek, okosak voltak, legtöbben kitűnő eredménnyel, több nyelvvizsgával, OKTV helyezéssel, de persze itt is voltak kivételek, mint másutt. Több orvosis ismerősöm is volt, akikről ez ugyanúgy elmondható volt, viszont ő maguk mondták, hogy orvosin nagyon sok nem odavaló is van, akiről nem értik hogyan kerültek be egyáltalán, de jó, hogy ismerik őket így a jövőben legalább tudják kit kell elkerülni.

Aki meg azt hiszi, hogy jogon csak magolni kell, nem végzett jogi egyetemet mert akkor tudná, hogy ez nem igaz, mivel magolással képtelenség egy jogi problémát, jogesetet megoldani.

Azt pedig én sem értem, hogy miért mindig az orvosokat, jogászokat kell máshoz hasonlítgatni.