Nem tisztelnek? Valami durvát kellett volna beszólnom ezért?

Egyik pillanatról a másikra azt vettem észre, hogy az előttem ülő srácnál van egy lapom, és éppen fényképezi. Visszarakta, de semmi köszi, semmi "bocsi elkérhetném légyszíves?". Odaadtam volna szívesen, de hogy szó nélkül a cuccaimhoz nyúlkáljon az nem okés, főleg hogy a nevét sem tudom, nem is beszéltünk még.

Ez felnőttoktatás. Középsuliban nem tiszteltek. Volt nálam egy menetrend mindig. Csesztettek (mindig rájuk hagytam), kiálltam magamért, ezért megsértődtek és hozzám se szóltak végül. Azt hittem a felnőtteknek több eszük van, nem kakaskodnak, békén hagyják a másikat, de nem. Itt még annál inkább csinálják, az események is sokkal gyorsabban mennek.

Sosem érdekelt a tekintélyt, meg a hasonló dolgok, de úgy látom a saját érdekemben ezzel muszáj foglalkoznom.

Én év elejétől kezdve mindenkivel tisztelettudó és segítőkész voltam, most még is belekényszerítettek az értelmetlen rivalizálásba.

Nekik köszönhetően már nekem is be kell szólogatnom, bunkónak kell lennem, ami egyáltalán nincs ínyemre, de úgy érzem lenyomnának a föld alá, ha hagynám magamat.

Fogalmam sincsen miért tekint mindenki az ellenfelének, amikor az égvilágon semmi okot nem adtam rá. Lenne nekem elég bajom enélkül is...

Az a baj, hogy nem nagyon tudom hogyan kezeljem a csipkelődéseket. Hajlamos vagyok aránytalanul válaszolni. Fogalmam sincs hogyan kellene kezelni a dolgokat, nincs ebben nagy tapasztalatom, mindig békén hagytam mindenkit, de középsuli után megfogadtam, hogy még egyszer azt senki sem fogja megcsinálni velem, mint amit ott megcsináltak. Bocs a panaszkodásért, de szerintem még egyáltalán nem vagyok vesztes helyzetben, erre érdemes szerintem energiát fordítanom, hogy átfordítsam a dolgokat :)