Miért "büfészak" a bölcsész szakok nagy része?

A büfészak elnevezésnek két egymástól eltérő eredete van. Az egyik az, hogy olyan könnyű elvégezni, hogy gyakorlatilag az egyetem büféjében ülve is meglehet a diploma, a másik pedig, hogy az adott diplomával semmi értelmeset nem tudsz kezdeni, maximum egy büfébe elmenni dolgozni. A szép az egészben, hogy nem túl nagy a közös halmaz a kettő között. Példának okáért van olyan üzleti gazdasági képzés, amit el lehet úgyis végezni akár jobb egyetemeken is, hogy alig jársz be, és kis szerencsével pár éven belül jónak mondható állásod lesz, míg egy történész szakot bár meglehetősen nehéz elvégezni, a munkaerőpiacon szinte értéktelen a papír.

És természetesen tisztelet a kivételnek, de a bölcsész képzések jelentős részére viszont mindkettő igaz valamilyen szinten. Egyrészt jóval kevesebb gyakorlatuk és ezzel kevesebb órájuk van, mint egy egészségtudományi/ műszaki/ természettudományi képzésen, ennélfogva sokkal több szabadidejük is egyetem mellett.

Másrészt pedig a '90-es évekbeli "mindenkinek adjuk diplomát, mert csak akkor lesz belőle valaki" mentalitás legnagyobb vesztesei a bölcsész- és társadalomtudományi képzések voltak, hiszen ezek olcsók voltak, gyorsan elvégezhetők, nem is kellett bent ücsörögni az egyetemen este 8-ig gyakorlatokon, és főleg a kisebb vidéki intézményekben csak az nem kapott diplomát, aki nem járt arra. Ennélfogva a munkaerőpiac telítődött, így nagyon sokan kénytelenek voltak vagy átképezni magukat, vagy pedig olyan munkakörben elhelyezkedni, ami nem igényel felsőfokú végzettséget. Például a fent említett történészek közül majdnem minden második diplomás hagyja el a pályát.