Akik "büfészakra" járnak, azok legalább érdekesnek találják amit tanulnak? Vagy ha nem, mi a motiváció, mi van a fejükben, minek csinálják?

Én sem akarok szakokról beszélni, mert nincs értelme. Az emberek által a legértelmetlenebbnek tartott szakot is komolyan lehet venni és azzal is lehet jó munkahelyet találni, ha az ember igazán akarja, és igazán jó abban, amit csinál.

És a legmenőbb szakkal, ami a legmunkaerőhiányosabb (van ilyen szó? :D) területre nyit, is lehet lébecolni és elmarháskodni az egyetemet.

A büfészak nem magától lesz büfészak, hanem a diákok teszik azzá. Persze senki sem mondja, hogy mindenféle szakot ugyanannyi energia elvégezni. Nem lehet mindenki ugyanolyan okos, kitartó, szorgalmas stb., viszont sokféle emberre van szükség az élet sokféle területére.

A gond az, hogy a legtöbben mentőövnek használják a továbbtanulást: ebbe kapaszkodnak, hogy még legalább 3 évig ne kelljen kilépni az életbe, ne kelljen felelősséget vállalni, magukat ellátni, felnőttként gondolkodni és dönteni. Olyanok is, akiknek semmi ambíciójuk nincsen, és sajnos sokszor tehetségük sem, és a pár éves egyetem / fősuli után is a pénztárgép mögött vagy a gyorsétterem csomagolójában kötnek ki. Attól még, hogy ezek az emberek olyan szakra mennek, amihez nem kell sok energia és szorgalom, az nem lesz büfészak, hiszen valamilyen mennyiségben az ott végzett emberekre is szüksége van a társadalomnak. Az meg már a szervezés és a felsőbb "hatalmak" hibája, hogy hagyja, hogy az adott szakok ilyen elviselhetetlen mennyiségben ontsák a végzetteket, mikor mindenki tudja, hogy a munkaerőpiacnak nem lesz szüksége ennyi kezdő munkavállalóra az adott területen.

Számodra mi nem érthető azon, hogy egy cég egy gazdasági problémája több területet is érint? A példa alapján a te különleges beállítottságod annyiban merül ki, hogy nem érted a bonyolult mondatokat. Mindenképp dicséretes, hogy a más célokat követő embereket megérteni próbálod a ma divatos ész és körültekintés nélküli fikázás helyett; viszont nem értem, miért nem sikerül ugyanezt az elvet alkalmazni más tudományok és szakok megítélésében is (vajon ez a mondat is túl hosszú?). Attól, hogy te nem érted, a többi ember számára lehet értelme.

Én is mérnökhallgató vagyok és engem se érdekel a közgazdaságtan, mégis tudok válaszolni a kérdésre, mert vannak olyan területek a humán képzéseken belül, amelyeket szívesen tanulnék.

Az első dolog, amit meg kéne értened, hogy vannak emberek, akiknek nem a pénz jelenti a sikert, hanem egyéb dolgok. Például az értelem. Vagyis a motivációjuk tisztán tudományos. Azért járnak "büfé"szakra, mert ott tanítják azt, ami foglalkoztatja őket, amit meg akarnak érteni, amihez affinitást éreznek magukban. Jó esetben tisztában vannak vele, hogy nehezen találnak majd munkát, és ennek ellenére vannak ott, és csinálják. Persze vannak, akik csak alibizni járnak ilyen helyekre, nem is kevesen, de a műszaki képzések is olyanokkal vannak tele, akik kizárólag a presztízs és a munkalehetőség miatt választották azt ( lehet, hogy épp egy ilyen kollégához van szerencsénk?). Nem jellemző egyébként, hogy az említett végzettségűek egyáltalán ne találjanak munkát, inkább csak nehezen és/vagy nem a szakmájukhoz kötődőt.

Természetesen elfogadható, ha valaki értékeli az anyagi biztonságot, én mégis a tudományos tartom többre, bár talán nem vagyok elfogulatlan. A kérdés további részét eldönti mindenki maga.

tudományos hozzáállást* - utolsó előtti mondat

Peace.

Én már olvastam ezt a kérdést, de akkor nem válaszoltam. Én a középsuli után elmentem fősulira (logisztika érdekelt), majd 1 év után ott is hagytam, mert rosszul álltunk anyagilag és inkább elmentem dolgozni. Érettségivel elkezdtem dolgozni egy irodában (heti 5 nap, 6 órában 110-ért). Sokáig elég is volt, nem tervezgettem, ebből a pénzből is jól ellébecoltam, ráadásul nem kevés szabadidőm volt (ez ment 3 éven keresztül).

Azután lassan elkezdtem érezni, hogy ebben én nem tudok kiteljesedni, nem tudok lelkesedni a munkámért. Azt gondoltam, hogy ha csak érettségivel is van normális, élhető munkám (egyébként nem rossz helyen dolgozom most sem), akkor ezen egy diploma már csak lendíthet.

Mivel viszont dolgozom ezért csak a levelezős szakok jöhettek szóba. Matekból nem vagyok jó, és nyelveken kívül másban sem alkottam korábban kiemelkedőt. A logisztika továbbra is érdekelt (az informatika is érdekel, de a matek nagyon nem). Ezért én olyan alapon voltam, hogy ha ez érdekel és egyébként sem érzem magam elveszettnek, akkor egy kis továbbtanulás már csak feljebb lendíthet.

Nem tudom megérteni azt akit csak a pénz motivál. Tapasztaltam milyen borzalmas érzés úgy bemenni dolgozni, hogy a hideg ráz előre, hogy mennyire nincs kedvem az egészhez. Nincsenek egyáltalán nagyratörő terveim, nem tud igazán motiválni, hogy "jaj én majd 300-at fogok keresni". Csak jobb lenne egy olyan állás amibe tényleg szívesen tennék bele apait-anyait és nem csak úgy eltengek vele, meg az órát bámulom nap, mint nap, hogy mehessek már haza.

Sok minden érdekel még (például a dekoráció és csomagolástervezés is), de egyik sem olyan karrierszak, de úgy érzem ezekért tudnék lelkesedni. El lehet benne helyezkedni, ha valaki ambíciózus. Most is nyomdaipar közelében dolgozom és nagyon fontolgatom a könnyűipari mérnökit is (amit szintén eléggé büfészaknak tartanak), de nekem nagyon tetszik az amit látok a munkámból kifolyólag.

24N

Muszáj leírnom, amit a másik kérdésednél is:

Egy 17-18-19 éves diák "ember legyen a talpán", ha tudja, hogy:

- mire képes,

- mi az, amitől legalább nem undorodik, esetleg szereti is,

- mi az, ami piacképes.

És ez a három együtt.

Innentől más jön, más nézőpontok jutottak eszembe, ill regényt tudnék kb írni a témában :D :

Van, aki tanulni akar, és nem azért, hogy felvágjon a papírral, hanem nem jó a kézügyessége a kétkezi munkákhoz, nem bírja a monotóniát, mit tudom én, de valamiért nem tudja elképzelni az OKJ-t.

Viszont tanulni szeretne magasabb szinten, esetleg kutatni is (mert ismerősétől hallotta, hogy azt is lehet alapszinten már egyetem alatt is).

Esetleg nem mer nehezebb egyetemet vállalni.

Én konkrétan azt hittem, hogy a nem túl nehéz egyetemek se lehetnek rossz színvonalúak, biztos érnek valamit, csak ott nem rokkan bele az ember a tanulásba. Saját tapasztalat útján jöttem rá, hogy bizony van olyan béka hátsó része alatti színvonal(talanság) is, hogy ihaj.

A szakok leírásai pedig direkt csábítóak és többértelműek. Aki nem teljesen tudja, mit akar, azt egy transzdiszciplináris szak - elvből értelmetlennek tartom ezeket - vagy egyéb kamuszak simán elcsábítja. Aztán nem is arra jó a szak, amire a diák gondolna..

A sulik pedig úgy hazudnak, mint a vízfolyás.

Az más kérdés, hogy ott lehet hagyni, ha időben rájön az ember, hogy ez értelmetlen büfészak egy büféegyetemen. Ehhez erő kell. Én nem voltam erős. Illetve én csalódott voltam és nem tudtam, mit akarok.

Ha pedig másod- harmadévben derül ki... Akkor szorít az idő, vagy reményvesztett az ember, vagy reménykedik, hogy egy jó MSc választásával meg tudja menteni a helyzetet...

És amit a másik kérdéshez is írtam, egy értelmetlen büfészakon is vannak nagyon érdekes tárgyak, egy rossz színvonalú karon is van egy-két jó tanár és egy könnyű szaknak is vannak nehézségei. Például sok katalógusos óra és utána készülj a heti 4-5-8 zh-ra miután délután ötkor hazaestél.

Előző: azért a gazdasági képzéseket rohadtul nem sorolnám a büfészakok közé. Az eléggé h..lye meglátás, hogy minden büfészak, ami nem mérnöki... ennek egy fokkal modorosabb az, ha minden egyetem, minden szakját büfének tartja valaki, kivéve a BME-t.

Kérdező: szerinted mi a büfészak? Amit viszonylag könnyű elvégezni, de lesz vele munkád? Vagy amivel tuti nem lesz munkád, a szak nehézségétől függetlenül?

Mert szerintem tisztességesen elvégezni mondjuk egy szlavisztikát egyáltalán nem könnyű, de munkád valószínűleg nem lesz vele.