Akik "büfészakra" járnak, azok legalább érdekesnek találják? Vagy ha nem, mi a motiváció, mi van a fejükben, minek csinálják?

Jó kérdés.

Vannak közöttük kivételek, akik azért nyomják, mert x állami helyen dolgoznak és akkor nő a fizetésük vagy magasabb beosztást kapnak.

De a java valóban elég kamikaze.

Szerintem tudják nagyon jól magukról, h egy használható szakot nem tudnának elvégezni, de a diplomás státuszt mindenképp élvezni akarják, így az önérzetük miatt(nehogy már) elmennek egy büfészakra, aztán hiába beszélsz nekik, mert úgy gondolkoznak, h ha munkájuk nem is lesz ők akkor is diplomások lesznek.

És ez a lényeg.

Általában ők azok, akik szeptember elején 10* beállítják Facebookon, h xy fősuliba járnak, h mindenki lássa.

Vagy szétpostolják a falat, h lássa mindenki, h mennyire kemény a suli.

Stb.

18-19 évesen ember legyen a talpán, aki tudja, hogy

a. mire képes,

b. mi érdekli legalább annyira, hogy ne hányjon a szakterülettől már a diplomázáskor

c. mi az, ami piacképes.

Ráadásul nagy a munkanélküliség, értelmes szakokkal se mindenki tud elhelyezkedni. Vannak mérnök (igazi mérnök) ismerőseim, akik fél év alatt helyezkedtek el.

Büfészakos vagyok. Nálam is az állt fent, hogy nem tudtam, mire vagyok képes, mi érdekel legjobban, a képességeim se a legjobbak de nem tudnám elképzelni magamnak a szakmunkát.

Nagyon sok érdekes tantárgyunk is volt/van, sok tárgyat nagyon szerettem.

Itt is van jegyzőkönyv, többoldalas beadandó és kb. minden tárgyból zh, örüljünk, ha csak 1. Vannak évek, amikor mindenből egyszerre (szorg.időszak végefelé) van zh, az én rekordom eddig heti 8 - minden nap 1-2 - mellette beadandók és katalógusos órák.

Szóval egy könnyebb szakon/egyetemi karon is van kihívás.

Jó, más szakokon reggel 8-tól 6-ig bent van az ember, majd jegyzőkönyvírás és zh-ra tanulás másnapra. Egyébként nem tudom, hogy csinálják...

Vagy a szorgalmi időszak ugyan laza, de heti 2-3 vizsga többszáz oldalas, nehéz nyelvezetű jegyzetek alapján. Nekik is elismerésem.

De a büfészakok se feltétlen arról szólnak, hogy a büfében / kocsmában ülve is elvégzed jó jegyekkel, csúszás nélkül. Inkább a másik része igaz, hogy elvégzed majd maximum büfésnéni leszel. :(

És ismétlem, vannak igen érdekes tárgyaink is a szakomon. Sőt, ami büfészakokat én ismerek, mindnek jellemzője, hogy sok érdekes tárgy, sőt, elhivatottá tesz egy szakterület iránt, csak épp az a baj, hogy vagy túlterhelt az a szakterület vagy más végzettségűek jobban értenek hozzá.

nekem vannak ilyen ismerőseim, én is jártam ilyenre

azért csinálják mert nincs más, addig sem kell dolgozni, hiszen ők tanulnak, meg anyu sem cseszteti őket amiatt, higy otthon döglenek egész nap

én azért jártam ilyen helyre, meg melóhelyen kötelezően ajánlott volt, de rettenetes, mint valami általános iskola. szakmai tévedések garmada, maguktól elszállt oktatók (versenyszférában már repültek volna - az oktatás szolgáltatás, persze szegény 18 évesek nem erre vannak idomitva) szal szar volt, nem is érdekelt, csak szigorlatokra tanultam a többin meg igyekeztem átcsúszni

Szia!

Én könyvkiadóban szeretnék dolgozni. Mikor gimnazista voltam, írtam egy könyvkiadónak, hogy mi kell hozzá. Visszaírtak, hogy magyar szak. Akkor bejelöltem. Idén végzek alapszakon, nyelvészetből írom a szakdolgozatom, a harmadik idegen nyelvet tanulom, és egyszerűen imádom. Azt én is beláttam, hogy a nyelvészet számomra legvonzóbb területe nem egy álomkarrier, ezért olyanra jelentkeztem, ahol tanulok majd szövegszerkesztést. Már 2.éves alapszakos koromtól kezdve szerkesztői szakirányt vettem fel, tördelni, korrektúrázni, szerkeszteni tanok, egy újságnak dolgozom, mint olvasószerkesztő, és a napokban elküldöm az önéletrajzom Magyarország egyik legnagyobb könyvkiadójának. Szurkolj nekem. :)

Nem tudom, válaszoltam-e a kérdésedre, de ez az én történetem. :)