Szerintetek ez a helyes felfogás?

Egyénfüggő és változó.

Igen, van, akinek legtöbbször egy seggberúgás kell, hogy fel tudjon állni.

Én rettentően rosszul tűröm a kudarcot, ezért mindent megteszek, hogy elkerüljem, így mondhatjuk, hogy engem ez motivál. Úgymond nem hagyom a kudarcnak, hogy megtörténjen. Volt már, hogy mégis megtörtént, fel tudtam állni utána, de piszok nehéz volt. A pozitív visszajelzések sokkal nagyobb löketet adnak. És ez nem felfogás, hanem típus kérdése.

Hát szerintem nem igaz :D de akik szerint igaz , (nem akarok helyettük szólni , ez csak vélemény) gondolom azért mondják, mert ha kudarc éri az embert, akkor utána próbál jobban teljesíteni .

ez elméletben tényleg igaz , viszont valójában ha valakit kudarc ér , annak általában elmegy a kedve az egésztől és nem lesz sikerek. Szerintem a pozitív élmények jobban motiválnak egy embert :D

Egy kudarc után lehetőséged van jobban csinálni az adott dolgot,de nem feltétlenül kell a kudarc a valós sikerhez.Ha valakit csak és kizárólag folyamatosan pozitív megerősítés ér,és semmi negatív,akkor az adott ember elrugaszkodik a valóságtól,és így előbb-utóbb lefog esni a magaslóról.AZ meg hatalmas esés lesz,nagyobb,mintha kisebb kudarcok érték volna életében.A kisebb kudarcok után ugyanis talán egy fokkal könnyebb felállni,újrakezdeni,vagy talán másképp csinálni,mint egyetlen egy nagyobb kudarctól,ami mondjuk esetleg tegyük fel éri ezt a sikeres embert 30-40 évesen.(Onnan és akkor bazi nehéz felállni véleményem szerint.)

És igen,a kudarc elveszi a kedvedet,és a felfogásod negatív lesz(a legrosszabb esetben),és az önbizalmad a béka s_gge alatt lesz,de ugyanakkor mégsem magaslóról zuhansz,és innen fel lehet még állni.Sajnos sokszor második,harmadik esetben sem biztosított a kudarc után a siker,de nagyobb esélyed van,mintha egyszer hibáznál,ami esetleg túl későn van.