Mit oktatnak manapság a magyar tanárok az általános, illetve középiskolákban?

És még valami; ha másodjára el tudja mondani úgy, hogy te is megértsd, az nem pont azt jelenti, hogy igazából tud kommunikálni, és lehet, hogy elsőre tényleg te voltál az, akinek nem esett le, hogy mit akar mondani, de ez nem az ő hibája?

Annyira nem tudom megérteni ezeket az általánosító szörnyülködéseket, és neked is tudnod kellene, hogy úgy egy állítást sem lehet alátámasztani, hogy te ezt meg azt tapasztalod magad körül, mert egyszerűen mérhetetlen. Még egyszer mondom, hogy én meg rengeteg és sokféle fiatalt ismerek, és ezt nem tapasztalom, akkor erre mi lehet a magyarázat?

Őszintén, én néha ha beszélek, elkezdek egy mondatot, és elfelejtem a második felét.

Ezek például általában hétköznapi beszélgetésekben jönnek elő, nem akkor, amikor felelnem kell. De, egyébként (én szerintem), ez azért van, mert idő előtt kezdenék a második mondatomba. Néha elég viccesen jön ki, amikor elkezdek egy mondatot, és a következő mondat végével fejezem be. De sokszor van az, hogy nem jut az éppen aktuális magyar szó az eszembe, ezért az angolt használom. (Isten se tudja miért, de azok mindig eszembe vannak, hálaistennek, általában akikkel beszélek, mind tudnak angolul, szóval annyira nem gáz.)

Egyébként a kérdésedre válaszolva: A tananyagot!

Hidd el, a mi magyar tanárunk oktatott volna mást is, sokkal hasznosabbat, de nem mert, mert mindig azzal paráztatták, hogy "Jön a tanfelügyelő, és ha meglátja, hogy nincsen leadva a kötelező tananyag bajba kerül."

Bár 4 év alatt egyszer se láttuk. (Most középiskoláról beszélek. Általánosban normális volt minden.)

Ugye mindannyian tudjuk, hogy József Attila tájköltészete, stb. sokkal fontosabb.

Ó, de voltak nyelvtan óráink is, nehogy azt hidd, hogy nem.

Na itt két eset volt: - A nyelvtan tananyag rohadt kevés, az irodalom rohadt hosszú, szóval irodalmaztunk nyelvtan helyett.

- Ha nyelvtanoztunk is, csak a felesleges szart tanultuk a nyelvről. (Kb. évi 10 órába, ha nyelvtanoztunk, mert annyira jutott idő.)

Mit oktatnak manapság a magyar tanárok az általános, illetve középiskolákban?

Tantárgytól függ. A magyartanárok pl. irodalmat és nyelvtant tanítanak a tanterv szerint.

„Nem egyedi eset volt ez, - számos alkalommal derült már ki, hogy a Magyarországon élő (elvileg) magyar anyanyelvű fiatalok gyakorlatilag nem tudnak sem helyesen írni...”

Az időseknél is előfordul ez, nagyjából hasonló (de szerencsére elég alacsony) arányban.

Helyesen írni meg te sem tudsz, innentől nem értem, miért rovod fel másnak.

magyar tanár = magyar nemzetiségű tanár

magyartanár = magyart tanító tanár

[link]

A „magyar óra” ugyanezért helytelen. Sok más (és az említetteknél jóval durvább) hibád is van, ezeket nem részletezném. Egyébként ebbe én nem kötnék bele, mivel az én helyesírásom sem tökéletes, ráadásul az MTA ajánlását egyébként is sokan hajlamosak túlmisztifikálni, mintha az törvény lenne... Csak azért említem ezt, mert kifejezetten erről szól a kérdésed, mintha a „fiatalok” (mondod ezt látszólag kívülállóként) ne tudnának helyesen írni, miközben te sem tudsz (sőt, a 3-as hozzászólás alapján kifejezetten rossznak mondanám a helyesírásod). Bár lehet, hogy te is fiatal vagy.

„...sem normálisan, közérthetően megszólalni.”

Látni kell, hogy a világ felgyorsult. Gyakran az ideálisnál kevesebb idő áll rendelkezésre elmondani valamit, így előfordul, hogy címszavakban és a normál beszédtempónál gyorsabban kell információkat közölni, ha siet valaki. És a többség ezt megérti. Tehát ha valaki szerinted „hadar”, ez is lehet az oka. De biztosan van, aki ugyanezt lassúnak tartja, más szerint te is hadarsz. Minden relatív. Jómagam egyetmen tanítok, mindig dicsérni szokták az előadásmódomat, bár kaptam már olyan kritikákat, hogy túl gyorsan beszélek, mások szerint pedig épp túl lassan. Mindenkinek egszerre nem lehet megfelelni. Ha az anyukája nem értette volna, amit a lány mond, nyilván visszakérdez. Ha meg majd hozzád beszél, valószínűleg alkalmazkodik majd az igényeidhez.

„Kivétel nélkül minden ilyen alkalommal elnézést kértek tőlem és második nekifutásra sikerült úgy átadniuk az információt, hogy össze lehetett rakni, - tehát itt sem az én értetlenségemről volt szó!”

Ez megint relatív. Ez az eset pont azt igazolja, hogy igenis képes magát kifejezni, csupán amikor először mondta el, akkor abból indult ki, hogy a többség érteni szokta abban a formában, és amikor te kifejezted, hogy te nem, akkor alkalmazkodott hozzád. Tehát én inkább fordítva látom. Inkább nálad lehet a probléma az értelmezéssel, nem pedig mindenki más kommunikációjával. A 11-es is erre mutat rá, és ezáltal az egyik leghasznosabb választ adta, még ha te „nem is jutottál vele előrébb”. Indulat meg végképp nem volt benne. Azzal, hogy te ezt is félreértelmezted, ezzel csak megerősíted, hogy neki van igaza.

Azt is látni kell, hogy a választékos nyelvhasználat kialakulása folyamatos, nem jogos egy 14 évest saját magadhoz hasonlítani, legfeljebb a 14 éves önmagaddal tudnád összevetni, de szerintem már nem nagyon emlékszel arra, te milyen szinten voltál az adott életkorban, a múlt meg megszépül (néha a jelen is).

A problémát sokkal inkább abban látom, hogy egyesek nem látják be, hogy nem mindenki születik kommunikációs zseninek, ez folyamatosan alakul ki, ahogy az ember tapasztaltabb és bölcsebb lesz. A probléma az olyan emebrekkel van, akik nem hajlandóak fejlődni, mivel eleve tökéletesnek hiszik magukat, a hibákat mindig másokban keresik; közben elvárják, hogy mindenki hozzájuk alkalmazkodjon, ráadásul emellett még ők türelmetlenkednek...

Ha meg nem érted valakinek a máshoz intézett beszédét az utcán, az lehet a forgalom zaja miatt, amiatt, mert nem is feléd fordul, esetleg valamilyen tájszólással/szlengben beszél, vagy direkt próbál érthetetlenül beszélni, arra az esetre, hogyha valaki hallgatózna.

Írásban szintén sok függ a csatornától, máshogy ír valaki irodalmi szöveget, máshogy ír valaki chaten, és főleg SMS-ben, ahol a karakterszám csökkentése érdekében még a helyesírási hibák és rendhagyó rövidítések is elfogadottak.

A kézírás jelentősége egyre csökken, ma már szinte minden dokumentumot számítógéppel kell elkészíteni. Kézzel általában az ember saját maga számára készít jegyzeteket, illetve mások számára rövid, nem hivatalos üzeneteket ír.

„Mivel telnek az iskolákban a magyar órák, ha ez egy élő és általános gyakorlati problémaként van jelen Magyarországon?”

Ez a probléma mindig is jelen volt (de szerencsére nem súlyos), az időseknél és a középkorúaknál is jelen van. És a te generációdban, bármennyi idős is légy. A te idődben mivel teltek a magyarórák? Mert nagyjából most is azzal.

Egyébként külföldön is ugyanez a helyzet, Németországban sem feltétlenül érti egyik ember a másikat. Tudom, mert németeket is tanítok. Mindenki a magyar oktatást szidja (ezt még akár jogosan is tehetné, mert nem tökéletes), és általában a nyugati EU-tagállamok szoktak a pozitív példák lenni, pedig náluk még mindig előrébb járunk (meg nagyjából mindenki másnál is, kivéve 1-2 fejlett ázsiai országot). Ahogy én látom, a németeknek a magyarokhoz képest alapvető hiányosságai vannak még azokból a tantárgyakból is, amikre az egyetemen tanult tárgyaik épülnek, hogy a matematikáról már ne is beszéljünk. A másik népszerű sztereotípia, hogy a magyarok ne beszélnének idegen nyelveket (mindezt önbevallás alapján). A valóság az, hogy semmivel sem beszélünk rosszabbul másoknál (főleg nem a fiatalok), csak nálunk egyrészt nincs statisztikát javító nyelv (mint pl. a szlovákoknál a cseh), szintén nincs könnyen megtanulható közeli rokon nyev sem, másrészt az önbevallásnál mi elég maximalisták is vagyunk, tehát ha valaki beszéli is a nyelvet, akkor is azt mondja, hogy nem, ha esetleg nincs még nyelvvizsgája. Külföldön meg a többség úgy gondolja, hogy ha tud kérni egy sört az adott nyelven, akkor ő már azt „beszéli”. Ezért nem érnek semmit az erre vonatkozó statisztikák. Elég beszédes, hogy nálunk a külföldi turisták a nagyobb városokban könnyen találnak olyan fiatlalokat, akiktől angolul útbaigazítást kérhetnek (a 40 feletti generációtól azért nehezebb, mert ők főleg oroszt tanultak, vagy inkább tanították nekik). Ezzel szemben Nagy-Britanniában nagy bajban van az a külföldi, aki nem beszél angolul, mert ott szinte senki nem beszél idegen nyelveket, elvárják, hogy mindenki tudjon angolul. A franciák szintén nem nagyon hajlandóak francián kívül más nyelven megszólalni. A spanyolok, olaszok meg nem tudnak, de ők legalább segítőkészek. Mégis rendre azt hallani, hogy egész Európában „Magyarországon kullog leghátul”. Nálunk az is alap, hogy szinte minden étteremben minimum 2 nyelven (magyar + angol, de gyakran német is) van étlap, más országokban meg szinte mindig csak az ő nyelvükön.

„Egyébként ebbe az irányba mutat az is, hogy minden harmadik-negyedik kérdés arról szól itt is, hogy nincs barátja az illetőnek...”

Ennek megint nem sok köze van a kommunikációhoz, sokkal inkább a felgyorsult világgal, a túlzott elvárásokkal és az idő hiányával lehetne magyarázni.