Hogy dolgoztad fel a sikertelen PhD doktori fokozatszerzésed?

Elolvastam a válaszokat, és kicsit ijesztő a téma.

Nálatok hol csúszott el a dolog?

Szeptembertől kezdem a PhD-t, neurobiológia témában... már egy éve erősen bennevagyok a kutatásban, előtte 1.5 év különféle laborokban. Azt már most látom, hogy rengeteg munkát bele kell ölni, hogy 5 év alatt meglegyen, de nem tartom kizártnak. A laborunk egyre erősebb, van sok független forrás is, (cégre épül, tehát bennünk van az üzleti mentalitás is), és kb évente kijön egy-két nagy impakt cikk (Cell, Nature Methods, ha minden jól megy akkor feljebb is lesz). A problémát az elsőszerzősnél érzem, pont ezért, mert nem engednek ki minden szir-szart innen. Szóval az egész attól függ majd, hogy mennyire "engednek el". Abban bízok, hogy a technikai cikkeknél lehetek majd elsőszerzős, megtámogatva a mérnöki-ipari vonalat. Az már most látszik, hogy az idegtudomány kezd eltolódni a keményvonalas informatika felé, szóval egy fizikusi vagy infós diplomával többre megy az ember lassan. Elképesztő hiány van a területen, mint egy szivacs úgy szívja fel a jelfeldolgozó mérnököket.

Illetve még ami eszembe jutott, az az óriási különbség egy céges kutatóközpont és az állami között az a mentalitás. 1.5 év állami tüttyögés után elékpesztően pezsdítő a versenyszféra. Igaz 10x akkora a hajtás, és a stressz is, ugyanakkor ez motiválja is erősen a PhD-seket. Itt nem lehet lazsálni, meg naphosszat üldögélni a szeletek előtt, mert egyszerűen kivágnak. Ismerek én is pár egyetemi doktoranduszt, aki évek alatt szinte semmit sem csinált. Ezalatt az 1 év alatt mi a vállalati szervezettséggel brutál mennyiséget dolgoztunk és talán beérik hamarosan.

...Persze most még a lelkesedés beszél belőlem, aztán lehet kiégek fél év múlva teljesen :D ... de egy biztos... kizárólag állami/egyetemi helyen 100%, hogy nem kezdenék már PhD-t. Főleg bizonytalan segítség, gyenge vezetés, és források híján (ez nagyon jellemző a hazai intézetekre)

Illetve azt sem teljesen értem, aki téma nélkül elkezd egy ilyen képzést. Szerintem nagyon sokat számít, ha az ember előtte megismeri a területet, és legalább azt az 1-2 évet végigdolgozza keményen, hogy tudja mire számítson, ha aztán önálló project a tét, és nem csak egy szakdolgozatocska.

Kíváncsi vagyok nálatok miért alakult így a dolog. (és még menthető-e?)

Még annyival egészíteném ki, hogy az én ismerőseim is kb ezen a vonalon haladtak, amit említettetek. A végén a cikkekből ollózták össze a disszertációt. Az is tény, hogy sokan több évvel később adták csak be, mert akkorra ért össze 4-5 komolyabb impaktos cikk. Az jó kérdés, hogy az új rendszer ezt megengedi egyáltalán?

Tehát 4-5 év alatt minden összeáll, csak maradsz dolgozni az intézetben, és 1-2 évre rá összelapátolod a cikkekből. Az a vicc, hogy erre a kérdésre nem tudtak válaszolni a jelenlegi doktorandusz ismerőseim :) Utána kell nézni erősen a bürokrácia szövevényének...

Azt meg tudom erősíteni hogy sokan nem csinálnak semmit: én se dolgoztam halálra magam. Viszont bizton állíthatom hogy ez nem csak rajtam múlt és ez rosszabbat tett nekem mintha valami pörgős, stresszes helyen kellett volna melóznom.

A mai eszemmel nem kezdeném el, viszont akiket ismerek azoknak meg tudom mondani hogy érdemes e belevágni. Jó lett volna ha valaki ezt nekem is elmondja. A korábbi hozzászólásomban rosszul írtam, nem 6 hanem "csak" 5 év ment a kukába nálam.

Legtöbb esetben fő problémaként azt hallom, hogy a konzulensek nem segítik a doktoranduszokat. Adott egy téma, önálló munka vagy nem motivált, vagy annyira új terület, hogy nincs is lehetőség igazi segítségkérésre.

Ti egy jólműködő gépezet részeként kerültetek PhD képzésre, vagy a fent említett helyzetbe inkább? (ahogy sokan mások)

Tény, hogy nálunk a konzulens, laborvezető általábam nagyon keveset foglalkozik a hallgatókkal, inkább mikromenedzsment szinten néha egy-egy rövid iránymutatás. Cserébe bevezettünk egy senior hierarchikus rendszert, ezért mindenki valaki alá tartozik. Közvetlen rengeteg segítség és a valódi kutatási tapasztalat így áramlik a rendszer aljáig. A diákok is beosztottak, így a PhD-s már résztvesz a kis csapatának irányításában is. Az állami intézetben eleinte nem is értettem, hogyan lehet labort vezetni minimális projectmenedzsment nélkül. Oda is én vittem ilyen szoftvereket, és javult is a szervezettség, pedig csak 4-5 kutatós csapatok voltak.

Másfelől pedig nagyon kell az elszámoltatás. Hetente munkabeszámoló és prezentálni kell adott körben az eredményeket, akár kísérlet fejlesztés, akár mérések. A project feladatok pedig részletesen napra bevannak osztva, ki mikor mit csinál. Ha nem teljesíted a kvótát az következményekkel jár. Persze ez kb a laza és pihenős PhD évek végét is jelenti... de mivel nagyrészt alkalmatlanok az emberek az önálló hatékony munkára (én is az vagyok), így nem kallódik el senki. Az megint más kérdés, hogy 140 nettóért nehéz elviselni ezt a stresszt, lecseszéseket, vagy hajtást. Szóval olyan helyre érdemes menni, ahol még van személyi keret némi plusz kiegészítésre.

Amúgy PhD mellé mennyire általános egy fizetési kiegészítés az adott intézben/cégben?

Főleg olyan helyekre gondolok, ahol a PhD kutatási területe iparilag is használható, ezzel támogatja az adott cég/spin-off cég működését is, ahol közvetlen dolgozik.

Mert azt értem, hogy egy kutatóintézet nem nagyon tud a 140 nettó felett még adni, de azért a cégeknél/nagyobb intézeteknél elvárható lenne. Olyan területeken, ahol iparban nagy szakemberhiány van, főleg IT-mérnöki esetleg biotech területeken. Itt nem ritka a 250-350 nettó kezdőfizetés is iparban, szóval a versenyképességet kéne megtartani.

Bizonyos cégek pl kiválóan használják a PhD-seket, témát adva nekik, ugyanakkor sokkal kevesebb adóteherrel fenntartható pozíciót kreálva. Ezt úgy tartanám versenyképesnek, ha a PhD-s megkapná legalább az ipari fizetését az ösztöndíjjal együtt.

Ezzel ellentétben sajnos ezer helyről hallom, hogy a 140 nettó mellé semmit se kapnak PhD-s ismerőseim, vagy egy játékpénz összeget zsebbe. Ezek után nem csodálkozok, hogy ezeken a területeken is gyalázatos a fokozatszerzők aránya.