Hogy dolgoztad fel a sikertelen PhD doktori fokozatszerzésed?
Egy 2015-ös hivatalos adat szerint, akkor a doktoranduszok 76-77%-a nem szerzett fokozatot. Tehát elvileg sokan vannak, majd háromszor annyian, mint a sikeresen fokozatot szerzettek. Mégsem esik erről sok szó (az Országos Doktori Tanács -ODT- rendszerében a legtöbb témavezető statisztikájából, érdekes módon eltűnnek az általuk oktatott, de fokozatot nem szerzettek, azaz nincs olyan nyilvános statisztika, ami alapján lehetne témavezetőt választani).
forrás: [link]
Ugyanakkor 2-3 év rámegy egy befejezetlen doktori tanulmányra, adott esetben 4-5 is. Rengeteg munka, idő és energia.
Ráadásul sokáig nagyon alacsony, havi 100 000 Ft összeg alatti ösztöndíjakkal zajlott a képzés, ami "nélkülözést" is maga után von a diplomás bérekhez képest.
Pl. akinek már volt egy doktori disszertációja, de bármilyen okból, azt nem lehetett megvédeni, mit tudott kezdeni a munkájával? Úgy értem, hol archiválta? Valahova fel tudta tölteni? Vagy ment az otthoni fiók mélyére?
Köszönöm a válaszokat!
Sok ilyet láttam.
De a legnagyobb részét nem kell sajnálni, mert kb. csak "melegedőnek" használták a doktori képzést, amíg jobb lehetőséget (külföldi ösztöndíjat vagy egy jó állást) nem sikerült megcsípniük.
Az a 100 ezer nem volt sok, de a graduális ösztöndíj után mégiscsak egy szintlépés volt, és sokaknak csak kb. annyit kellett érte tenniük, hogy bemennek egyszer egy héten.
A legtöbb ilyen embernek nem gond, hol archiválja a munkáját, mert nincs neki (legalábbis összerakva nincs - vannak cikkek, de az egész munka nincs kitalálva és megszerkesztve).
Egyetlen emberről hallottam, aki tényleg évek kitartó munkájával eljutott a nyilvános védésig, és ott csinálták ki - persze nem neki szólt, a témavezetőjét / kutatóhelyét akarták lejáratni. Az a doktorandusz úgy eltűnt utána, hogy nem lehetett hallani róla soha többet. Meg is értem:(
Persze a témavezetőknek is megvan a maguk felelőssége, egyesek annyira nem törődtek a hallgatóikkal, hogy évekkel visszavetették a munkájukat, mert kb. 2 fejezetet sem voltak képesek elolvasni és konzultálni:(
A rendszer is rossz, mert (a graduális képzéshez hasonlóan( a PhD képzés is tömegképzés, és sokkal több embert képeznek, mint amennyire szükség van.
Amit linkeltél oldal, ott szó sincs arról, amit te említesz. Elmúlt években az volt a "nagy baj", hogy sokan elkezdik a doktori képzést, de kevesen fejezik be. Nem azért, mert nem engedik át őket védésen, hanem mert nem is jutnak el addig. Vagy a képzés alatt hagyják ott, vagy megszerzik az abszolutóriumot és utána nem jelentkeznek fokozatszerzésre.
Szóval akik így jártak, ők gyakorlatilag egy betűt nem gépeltek még a disszertációjukba, semmilyen munkájuk nem veszett kárba, és nem vesztettek semmit. Sokan a képzést potya bevételként használták, és mellette amúgy is dolgoztak. Sok doktori iskolában simán le lehetett húzni a 3 évet, úgy hogy gyakorlatilag semmit nem csinált az illető. Néhány gagyi cikket megírt néhány óra befektetett munkával, amiben semmilyen valódi tudományos eredmény nincs.
Persze a doktori képzéseknél nem a befejezési arányt kéne nézni, mert az állam által üzemeltetett doktori iskoláknak ha kiadják a parancsot, hogy legyen jobb a fokozatszerzési arány, akkor még jobban lejjebb adnak a mércéből, és már annak is fokozatot fognak adni, aki süteményes receptgyűjteményt ad le védésre.
Helyette alaposabban kellett volna válogatni a felvételiken, nem a mindenféle társzerzős, vagy vacak OTDK munkákra, hanem mondjuk készségekre (nyelv, statisztika, informatika), felvételi munkára, habilitációra koncentrálni, hogy kiszűrjék a linkeket. És képzés közben is a nemzetközileg is katalogizált folyóiratban való megjelenést sokkal többre értékelni, mint a nevesincs hazai folyóiratokba belerakott tömérdek értéktelen bugyutaságokat. (természetesen mindez tudományág függő, de az én területemen tuti ez a helyzet).
Olyan, hogy valakit védésen nem engednek át, szerintem nagyon-nagyon ritka. Talán 100-ból 1-ha van ilyen, és utána egyébként is újra megpróbálhatja. Szóval az általad felvetett probléma nem létezik.
Arra a felvetésedre, hogy a ODT-oldalon "eltűnnek" a statiszitkák: nem tudom miért gondolod ezt. Minden témavezetőnél név szerint fel van sorolva "abszolutóriumot szerzett, de nincs folyamatban doktori cselekmény és nincs fokozat" címszó alatt.
1.: Nagyjából egyetértek, azonban megvédeném a PhD hallgatókat, én azt látom, hogy ahol lehet régen keményen dolgoztatták őket a havi 90 -95000 Ft ösztöndíjért (amit pár éve lehetett kapni). Sokan napi 10 órákat dolgoztak. Főleg a természettudományos területeken. A többit nem látom.
2.: Kérlek olvasd el még egyszer a linket, mielőtt válaszolsz, mert rögtön az első mondatod VALÓTLANSÁG!
"A második év után lenne egy mérési pont, egyfajta vizsga, ahol a doktori iskola megnézné, mit teljesített az adott tantárgyakból a doktorandusz, és az adott környezetben azzal a kutatási témával valóban van-e esélye a doktori fokozat megszerzésére. Megjegyezte: ennek a fokozatszerzésnek az aránya ma meglehetősen alacsony, 23-24 százalékos." forrás a fenti link: [link]
23-24% volt a doktori fokozatszerzés aránya!
Hol a többi hallgató munkája és hol a többi hallgató?
A régi rendszerben 2-3 évet dolgoztatták a delikvenseket, miután kiszórták őket, vagy azok otthagyták a képzést.
Szerintem csomó embernek van otthon lappangó doktori disszertáció terve az asztalfiókban. Más kérdés, hogy nem védhető meg (mert pl. kevés a cikk, vagy az impakt faktor, vagy nem egybefüggő a munka), de ott van.
Nagyon ritkán fordul elő, hogy maga a fokozatszerzési eljárás úgy legyen sikertelen, hogy elutasítják a dolgozatot, vagy megbuktatnak valakit védésen vagy szigorlaton.
A 76-77% aki nem szerzett fokozatot az azok közül kerül ki, akik vagy
1. abbahagyták magát a doktori iskolát, mert jólfizető állást fogadtak el helyette, vagy
2. a doktori iskola abszolutóriumát megszerezték, de nem jelentkeztek eljárásra mert nem készült el a munkájuk, nem voltak meg a publikációjuk, vagy hiányzott a nyelvvizsgájuk.
3. Elkezdték az eljárást és mondjuk sikeresen letették a szigorlatot, de a cikkeikkel vagy a dolgozatukkal, vagy más kellékkel kicsúsztak a határidőből, esetleg külföldi részképzés, tanulmányút vagy jelentős tudományos projekt miatt.
A doktori értekezés maga nem különösebb tudományos érték, amit archiválni kellene, hiszen annak egyetlen célja, hogy felhasználják a fokozatszerzési eljárásben. Az igazi tudományos teljesítményt a doktori kutatások eredményeiből megírt referált nemzetközi folyóiratcikkek jelentik. Jobb helyeken a PhD-értekezés nem más, mint ezen cikkek összefűzött változata egy előszóval vagy tézises összefoglalóval az elején.
Én tudok nagyon jól olvasni, és kívülről ismerem az említett kormányzati sajtóközleményt és a doktori képzés átalakítást. Annak idején még cikket is írtam róla.
Ez áll ott:
"ennek a fokozatszerzésnek az aránya ma meglehetősen alacsony, 23-24 százalékos".
Nem tudom, hogy neked az idézett szövegből hogy következik, az a logikai állítás, hogy a hallgatók 76-77% egy majdnem kész disszertációt ír, de kudarcot vall, a védésnél megbuktatják.
Ami ott áll annyi, hogy a doktori képzésben felvettek 76-77%-a nem szerez fokozatot. Semmi több.
"Hol a többi hallgató munkája és hol a többi hallgató?" Mit értesz a hallgató munkáján? Van néhány publikációjuk és annyi, meg néhány tárgyat elvégeznek, illetve a tanszéken csicskáztatják őket... milyen munkát kívánsz ezen felül "megtalálni"? Hogy hogy hol vannak? Remélhetőleg ágyban ilyen későn.
Azt meg neked írtuk már többen is, hogy annak a 76-77%-nak szinte mindegyikének, egy sor disszertációja sem volt. Nem jutottak el addig. A sorrend úgy működik, hogy képzés, kutatás, közben publikálás. Abszolutórium, még publikálás, utána van disszertáció írás és műhelyvita és utána fokozatszerzési eljárás és védés. A disszertációt a képzés végén, illetve az abszolutórium megszerzése után szokták írni. Ekkorra már a publikációk is megvannak. Ennek a 76-77%-nak vagy nem volt abszolutóriuma sem, vagy megvolt, de a disszertációt el sem kezdte még írni. Műhelyvitáig sem szoktak eljutni, tehát nincs is disszertáció tervezetük.
Nem tudom elképzelni, hogy az idézett szöveg szerinted hol mond ennek és a korábbi állításomnak ellent.
1-es vagyok: annyival egészíteném ki, hogy igaz, hogy voltak, akiket nagyon megdolgoztattak, de a tanársegédeknek sem volt sokkal több a fizetésük, és nekik még többet kellett dolgozni érte. (konkrétan ahol én voltam, a tanársegédek 20 ezerrel KERESTEK többet FIZETÉSKÉNT, mint amit én KAPTAM ÖSZTÖNDÍJNAK. A megemelt ösztöndíjak mellett simán el tudom képzelni, hogy a PhD ösztöníj magasabb lehet, mint pl. egy tanársegédi fizetés, és az sincs rendjén.
A nagy lemorzsolódást úgy lehetne javítani, hogy
- nem "haveri" alapon kellene felvenni egy csomó embert
- sokkal gyakrabban kellene mérni a hallgatók teljesítményét
7.: Sajnos igen, az új ösztöndíjaknál többet keresnek szerintem, mint pl. a tudományos segédmunkatárs (lehet, hogy a tudományos munkatársnál is) a közalkalmazotti bértábla alapján.
Az új 2+2 éves rendszerben a 2. év végén van beépítve ellenőrzés.
Előfordult régebben helyenként, hogy az első félévben nincs témájuk... Így nem volt meglepő a gyors lemorzsolódás. Akárhogy is vették fel, ha nagyjából nem tudták, mi lesz az első munkája (és a kutatási terve), az nagyon nagy gáz.
Felvettek és tartottak embereket csak azért, hogy lehívhassanak nagyobb pályázati forrásokat!
Aztán miután fél évig bedolgoztatták őket a PhD témájukhoz nem tartozó pályázatokba, kaptak témát és a hallgatók elkezdtek a témájukon dolgozni, mint az őrültek... Aki pedig kicsit elhaladt, annak megint adtak nagy adag külsős mérést pályázatból... Ez már komolyabb munka, de már megint nem haladt vele a doktori cselekmény.
6.: Három ismerősöm is van, akinek majdnem megvannak a cikkei egy hajszál híján (kettőnek 2-2 cikke azonos témában a harmadiknak kettőnél több, mégse fejezték be a PhD-t), magamból kiindulva, nehezen tudom elképzelni, hogy legalább azok alapján egy disszertációtervet ne raktak volna össze...
Ahol van két cikk, ott csomó részmunka, részeredmény is lehet (ami nem lett leközölve de sok idő elment rá és talán még érdekes is), sőt, akár olyan munkák, amik félig készen vannak egy cikkhez. Ezek mind belemehetnek egy disszertáció tervbe, ami a 3-4 évről szól.
Szerintem, ha kellene ilyet készíteni azoknak is, akiknek pl. nincs végbizonyítványa, csomóan kedvet kapnának, hogy mégis megpróbálkozzanak a dolgozat beadásával.
Én a három ismerősöm alapján azt tapasztaltam, hogy leginkább a kedvét veszik el a hallgatóknak (van, akinek már majdnem a doktorálás kapujában).
Egyébként értem, ami a problémád, és van is benne igazad, ugyanakkor, aki pár évig bent volt a képzésben, ha nincs is cikke, a részletmunkákból még mindig képes lenne egy disszertációtervet összedolgozni, hogy legalább látszódjon, nem a semmibe ment el az ösztöndíj és más költségek.
Ezeket a terveket, őket megkövetelve össze lehetne gyűjteni, ugyanúgy, mint pl. egy Campus Hungary kötelező jelentést. Csak éppen ezek 50 - 140 oldalas dolgozatok lennének, különböző mértékben kidolgozva.
OK, aki egy félév után hagyta ott, ő tényleg nem nagyon tud miről írni, de pl. már egy félév, vagy egy év alatt is sok érdekes dolgot lehet csinálni, ha éppen intenzív volt a munka. Mindhárom ismerősöm 2-3 év után hagyta ott a doktorit!
Ennek egyik oka szerintem a kimerülés, mentális, fizikális, pszichés, ill. szellemi értelemben... Aminek következménye a konfliktus, majd a doktori cselekmény megszakadása. Erre abból következtetek, hogy szinte mindig érzek némi keserűséget, vagy éppen dacot, amikor ilyen helyzete került emberekkel beszélek.
5.: 2-3 esetben, amit írsz simán lehetne később dolgozatot szerkeszteni, a 3. esetben még fokozatot szerezni is.
Nem értek egyet azzal, hogy a doktori disszertációnak nincs értéke -ugyan nem publikáció-, de amennyiben kijelentjük, hogy értéktelen, akkor értelmetlenül kifizetett pénz az a néhány millió forint ösztöndíj is fejenként (plusz a fent említett részeredmények végleg elveszhetnek egy félbeszakadt doktori cselekménynél).
Huszonéves emberek, talán egyik utolsó önálló, saját alkotómunkája (szellemi terméke), abban az esetben, ha az iparba mennek dolgozni és nem válik belőlük kutató.
Az Anyukám mérnökként a Dunai Vasműnek készített egy dolgozatot otthon önszorgalomból, anno nem volt fénymásoló, a tussal szerkesztett eredetit és a kéziratot adta be. De onnantól a cég tulajdonát képezte az egész, soha többet nem is látta a dolgozatot, amit kis mértékben felhasználtak egy raktározási-karbantartási problémához állítólag később. Kapott érte némi pénzjutalmat, dicséretet, ill. 10 évvel utána, még emlékeztek a munkájára, de ennyi... Neki ez volt a "disszertációja".
Ugyanakkor egész életében sajnálta, hogy a gyerekeinek, már csak mesélhetett róla. Valahol ez is benne van.
Nem, csak a "Nobel-díj" számít!
Szerintem az egyén saját, önálló szellemi terméke megfizethetetlen! Bűn elpazarolni.
Persze egy összeszerelőtársadalomban ezt hiába magyarázzuk... És ne jöjjön senki az elszállt egójú PhD hallgatóval, mindenkit a saját képességeihez, lehetőségeihez kell mérni.
A magyar akadémikusokat se szólja le senki, hogy nincs Nobel-díj a zsebükben!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!