Normális, hogy így érzem most magam?

Első félévet tudhatom magam mögött egy viszonylag nehéznek mondott, mérnöki szakon. Nem lehetetlen, de tanulni kell, a tanárok nagyon segítőkészek, nem szivatnak, tényleg mindent megtesznek, hogy segítsenek.

Az első félévet imádtam, nagyon tetszettek az órák, szerettem bejárni rájuk, mikor vizsgaidőszak lett, hiába volt kevés vizsgám, nem örültem neki, mert hiányzott, hogy az órákra bejárjak, mert többségüket szerettem, számomra nagyon érdekesek voltak, nem bántam meg, hogy idejöttem.

Most viszont, hogy elkezdődött a 2. félév, és másfél hónapot otthon voltam (csak vizsgázni jöttem el egyszer-egyszer) teljesen máshogy érzem magam. Semmihez nincsen kedvem, szívesebben lennék otthon, nincs kedvem órákra járni.

Relatíve sok órám van: 5 gyakorlatom van, ebből 3-ra kell hétről hétre készülni, a másik kettőből is folyamatosan gyakorolni kell, mert azokból 2, illetve 3 zh lesz a félév során, amikből hétről hétre kell készülni az óra eleji számonkérések miatt, 2-ből szintén 2 zh lesz félév közben. Illetve vannak előadásaim is, amikből úgyszint zh-k lesznek félév során, amik a vizsgafeltételek, valamint megajánlott jegyet lehet szerezni rájuk.

Próbáltam a szabadidőmet beosztani, nyilván úgy, hogy első sorban azokból tudjak készülni rendszeresen, amikből óráról órára számonkérés van. De pl van olyan előadás, amire nem is jut időm látszólag, hogy arra tanuljak.

Átlagban 7-kor kelek, és próbáltam úgy csinálni, hogy 8-20-ig kelljen tanulni/órára járni. Szeretnék én este 8 után is tanulni, próbáltam is, de sok órám van, ergo sokat járkálok, ott is aktívan figyelek és jegyzetelek, emellett amikor időm van, tanulok/tanulni fogok, így addigra már elfáradok ténylegesen. Fáradtan pedig sokszor már az alapdolgokat is elrontom, annyira nem tudok koncentrálni.

Én meg most rettenetesen félek, hogy ez kevés lesz, pedig felsőbb évesek elmondása alapján a 2. félév kb olyan nehéz, mint az első félév volt. Első félévben pedig az első másfél hónapban szinte nem is tanultam, csak ha muszáj volt, nekem annyi idő kellett, hogy felvegyem az egyetemi ritmust, felmérjem a követelményeket, stb. Stresszelek, hogy nem lesz elég időm tanulni, és érzem a nyomást, hogy nekem már most tanulnom kéne, holott most a szorgalmi időszak második napja van még csak, sok tárgyból még oda se adták a tanárok a diasorokat, feladatgyűjteményeket (amiket ők állítottak össze, nem könyv formátumúak), jegyzeteket, így ülök a szobámban, és nézek ki a fejemből, mert semmihez sincsen kedvem, de közben csak stresszelek, hogy tanulnom KELL.

Közben meg azt érzem, hogy én ezt nem akarom, haza akarok menni, nincs kedvem semmihez. Nem értem hogy miért, mert az első félévet tényleg imádtam, élveztem nagyon az órákat, stb, lelkes voltam. Most viszont elmúlt. Talán egy órán éreztem egy kis lelkesdést, hogy "igenis menni fog, ügyes leszek", de az el is múlt, és most megint kilátástalannak érzem a helyzetemet.