Az normális ha így érzem magam a BME-n?

Én nem a BME-re jártam hanem egy műszaki fősuliba. Az első három félév szelektálásból állt. Vagyis arra ment ki a játék, hogy a legjobbak maradhassanak. 9 volt a max. megengedett UV szám, ha ezt túllépte valaki, "repült". Elő is segítették hogy még a legjobb tanulónak is becsússzon egy-kettő. Például a tanárok nem törekedtek arra hogy a hallgató mindent megértsen (ahogy írod is). Vagy teljesíthetetlen volt a matek ZH. Vagyis ha valaki tudta volna előre a megoldásokat, akkor sem tudta volna leírni a rövid idő alatt. Persze ennek eredménye is meglett, piacképtelen diplomát vehettünk át, volt aki csomagmegőrzőben dolgozik. Ez sajnos nem vicc.

Ugyanez folyik a nyelviskolákban is, ahol irigykedve tesznek róla nehogy megtanuljon valaki egy nyugati nyelvet, hátha kimegy külföldre és jól keres.

Normális ahogy érzel, a BME-VIK nehéz iskola, különösen az első pár félévben. Készülj rendszeresen minden órára, próbáld követni az anyagot, és ne félj segítséget kérni. Az előadók, gyakvezérek azért vannak, hogy segítsenek. Nyugodtan menj oda hozzájuk szünetben vagy óra végén, és kérdezz, segíteni fognak. Felsőbb évesektől is kérhetsz tanácsot. Sokszor az is jó ha évfolyamtársakkal együtt tanultok.

A legfontosabb az hogy ha valamit nem értesz, akkor ne hagyd ott hetekre, mert pár hét alatt eljutsz addig hogy már nem fogsz semmit érteni és akkor már szinte lehetetlen pótolni.(pl: digit)

Még nagyon sok nehéz pillanat lesz a diplomáig, de bízz magadban, és sose add fel. A dékán is megmondta, aki bejut annak olyan képességei vannak, hogy el is tudja végezni.

Egy BME-VIK-es

menj át a kandóra ha nem bírod vagy a szent istvánra

a bme kemény suli, meg kell küzdeni a hárombetűs presztízsért, ami kb csak az 5 éves érettségi találkozón fog jól mutatni, egyébként a munkáltatók leszarják