Miért utálják az emberek az orvostanhallgatókat? Vagy mi rá a megoldás?

Ne vedd magadra!

Bizonyos fajta előítéletekkel nem lehet mit kezdeni. De vannak azonban olyanok is, akik az előítéletük ellenére rólad fognak ódát zengeni, ha tényleg figyelmes és emberi leszel hozzájuk.

De az átlag embert is meg lehet érteni, mert nagyon sok a rossz tapasztalat, és egyre több, sajnos. És az ember nagyon kiszolgáltatott, ha beteg (esetleg haldoklik).

Bár én az általad elmondottnak pont az ellenkezőjét tapasztaltam: a rezidensek általában még figyelmesebbek, érdeklődőbbek, empatikusabbak, és emberileg jobban odateszik magukat. Aztán többnyire... befásulnak? Ki tudja..., gondolom.

De én is találkoztam már bicskanyitogató stílusú rezidenssel is, semmire nincs "garancia". Azért is vettem annyira zokon, mert az idős, beteg apámat "bántotta", aki igazán többet érdemelt volna, emberileg mindenképp.

Én az emberi oldalát értékelem egy orvosnak a legtöbbre. Ha nem is tud rajtam segíteni, de látom, hogy legalább megpróbálja, és nem "játssza a nagy fehérköpenyes istent", hanem partnernek tekint, akkor hálás vagyok neki akkor is, ha nem tudja megoldani a problémám.

Ne érts félre, nem "lelkizésre" gondolok, hanem számomra alap dolgokra: mindenekelőtt érdemi tájékoztatásra, a beteg bizonyos fokú bevonására a kezelés módjáról (hiszem a beteg élete, és a beteg vállalja a kockázatokat, illetve a kezelés módja a beteg életminőségét befolyásolja, ami ráadásul nagyon szubjektív dolog) emellett emberi hangnemre, alaposságra, őszinteségre (tehát ha mondjuk gőze sincs, akkor mondja meg azt is, meg fogom érteni, hogy nem vagyok tipikus eset, és ő sem tudhat mindent:S).

Néha elgondolkozom azon, hogy azokból a kedves, rendes rezidensekből, akikkel egykor összehozott a sors vajon milyen orvosok lettek. Meg tudták-e őrizni az emberségüket vagy "bedarálta" őket a rendszer.

Arról meg, hogy mennyit kell tanulni... Sokat:)) A lelke mélyén ezt mindenki tudja, akkor is, ha nem ismeri el, mert ezzel meg kellene adnia egy olyan tiszteletet, amit mondjuk a előítéletei alapján nem akar megadni, ezért talán maga előtt is letagadja, hogy érdemes vagy rá:(

Bizonyítani kell, minden betegnek, minden nap.

Ha meg kiderül a betegről, hogy nem értékeli az emberi szót vagy nem lehet sót érteni vele, akkor ellátod és annyi.

A legtöbb általam ismert orvos egyáltalán nem vívta ki a tiszteletem. Személyes tapasztalatom, hogy diplomaosztó után abbahagyják a tanulást (ez ezen a területen megengedhetetlen hanyagság, szerintem). Emberileg, érzelmileg egyáltalán nem érinti meg őket a beteg, és ez lehet részükről egy védekezési mechanizmus is, amit ésszel meg is értek, de amikor fekszel az ágyon páciensként és senki nem kérdezi meg hogy vagy, csak akkor, ha borítékot kap érte cserébe, akkor a gyomrod forog. Ráadásul a medikusok jó része már akkor elszáll magától, amikor felveszik a suliba, mert elitnek képzelik magukat.

Mi rá a megoldás? Egyrészt az, ,hogy légy más. Légy emberi, légy nyitott mások gondjaira, ne csak a biológiára, légy jó szakember, aki folyamatosan fejlődik, és ami a legfontosabb: ne mások véleménye alapján határozd meg azt, hogy Te magad ki vagy. Ebben egy jó pszichológus tud majd segíteni. Nehéz út elején jársz, rengeteg csalódás, fájdalom, sérelem fog még érni, készülj fel rá lelkileg!

Ui: És amikor elvégezted a hat évet, a saját kollégáid fognak rád úgy nézni, mint egy nagy nullára, mert még sehol sem leszel. Egy ismerősömnek ez fájt a legjobban, végig verekedte magát, megkapta a diplomáját és szembesült vele, hogy a többi orvos szerint semmit sem ér még. És pont ugyanott volt, ahol kezdte a sulit, mások szemében.

Szerintem a ket fo ok, ami miatt ha nem is utaljak az orvostanhallgatokat, de beszologatnak azert:

- van koztuk aki tenyleg eloadja magat, hogy o most valaki,hogy orvosira jar

- irigyek

En kozgazdasznak tanultam, nagyon sok beszologatast kaptam en is ismerosoktol, de donto tobbsegenek meg erettsegije se volt meg, nem hogy barmi kozuk az egyetemhez, szoval ezert gondolom, hogy feltekenyseg all gyakran a dolgok mogott.

Nyilvan az orvosokat sokan csalodast miatt nem kedvelik inkabb, de amig csak tanulsz nem ertem megis miert csalodott volna barki benned. Azert orvosira jarni meg ma is eleg nagy szo, szoval ha nem adod elo folyton, hogy akkorte most valaki vagy valoszinuleg csak feltekenyek, hogy sikerult bekerulnod orvosira.

Megértelek. Én is találkoztam azzal hallgató koromban, hogy ha feljött az, hogy orvosira járok, rögtön szórták a szemét, hálapénzt leső orvosokról a sztorikat, az általuk műhibának vélt történeteket, na meg persze azt, hogy az orvosok állandóan sírnak a kevés fizetésük miatt, holott milyen k* jól élnek. Ugye a tipikus "nem láttam még orvost trabanttal" szöveg.

Én ilyenkor nem bonyolódtam bele túlzottan a dolgokba, elmondtam, hogy biztos van ilyen is, de egy rakás normális orvos van, ennyi. Az ilyen embereket sajna nem valószínű, hogy normális, higgadt és logikus érveléssel meg tudod győzni.

1-es vagyok: tényleg félreérthető volt számomra egy kicsit a kérdés, nem volt világos elsőre, hogy téged kifejezetten a rokonaid hozzáállása bánt.

Akkor valószínűleg veled van "bajuk", valamilyen vélt vagy valós okból (akár féltékenységből) nincsenek kibékülve veled, és az orvosi tanulmányaid a "van rajta sapka vagy nincs rajta sapka" esetét tükrözik. Mert hát ők elsősorban az embert látják benned, nem az orvostanhallgatót, hiszen sokkal régebb óta ismernek téged, minthogy bekerültél az orvosi egyetemre. Tehát akármit csinálsz, az az ő szemükben nem lehet "jó" vagy "becsülendő". Ismerős:S Ne törődj vele!

Ami meg azt illeti, hogy olyanok, akik nemigen ismernek, máris azonosítanak az orvosokat érő negatív előítéletekkel, ez meg a "madarat tolláról" esete lehet. Orvosin tanulsz, mert orvos akarsz lenni, azaz olyan akarsz lenni, mint ők (valamilyen szempontból). Tehát ha az előítélete szerint az orvosok "rosszak", azt már könnyen kivetíti rád is, hiszen te is orvos, az ő szemében "rossz" leszel egyszer, csak pár év kérése az egész:S Ezzel se törődj!

A BMS-ekkel miért más a helyzet? A mérnököknek még mindig nagyon jó az általános megítélésük

- nem "elítélt, lébecolós büfészak":S

- "hasznos" munkát végez, nem "aktát tologat"

- nincs velük követlen kapcsolat (vagy legalábbis ritkán), ezért nem tudnak a másik szemében a személyükkel ellenszenvesnek lenni, nem tudnak neki "közvetlenül" "ártani".

Az orvosi szakma az utóbbi évtizedekben viszont nagyon leértékelődött. Hogy aztán ez milyen okokra vezethető vissza, abba ne menjünk bele, mert nagyon messzire visz a téma:S Biztosan szerepe van a dologban annak, hogy az embert a legszemélyesebben érinti, ha a saját vagy egy számára fontos ember egészségéről van szó - ráadásul laikusként a legtöbb ember kiszolgáltatott, sokszor keveset is ért abból, ami körülötte történik, csak azt látja, hogy milyen a "végeredmény". Meg hát sok esetben egy kezelés közben nem állhatsz fel, hogy "köszönöd, de inkább átfáradsz egy másik kórházba:S", sokszor még csak a dühét sem meri kiadni az ember, mert fél, hogy még rosszabb helyzetbe kerül. A felgyülemlett frusztráció pedig könnyen céltalan vagdalkozáshoz vezethet, ami mondjuk (akár igazságtalanul) épp rajtad csattan:(

Észre sem veszed, hogy ugyan úgy általánosítasz a BME-sekkel szemben, mint azok, akik néhány orvos miatt utálják az összeset.

Nem lennék meglepve, ha a rokonaidnak nem az orvosokkal lenne baja általánosságban, hanem kifejezetten veled...