Nem idegesítő ez a hiszti a felvételi körül?

Igazából, egyesek azt hiszik, hogy elég, ha megoldanak pár feladatsort, és ha az 70 fölött lesz, akkor a felvételijük is.

Abba nem gondolnak bele, hogy stresszhelyzet, izgalom, ennek a kezelését csak nagyon kevés általános iskola tanítja meg kellőképpen. A felvételi nem egy dolgozat, nem annyi a tétje, hogyha egyes lesz, az ront az átlagon és lehet csak 4-es lesz a tanuló stb.

Aki ott ül, csak arra tud gondolni, hogy "ezen múlik" minden.

Egyrészről sokkal többet kellene gyakorolni, mint amit a legtöbb általános iskola elvár, mindenképp rá kell számolni az izgalmat, mert teljesen nem lehet elsorvasztana ezt.

A másik a stresszhelyzet kezelése.

Igazából, mivel mindenki baromira izgul, kevésbé tud koncentrálni, ezért nehezebb megoldania.

Utána átnézi, de nem oldja meg még egyszer higgadt fejjel, úgysem tud javítani. És tudatosul benne, hogy kész, ez nehezebb volt, mint a tavalyi.

Aki meg nem emiatt...

Az szépen elolvassa közösségi oldalakon, hallja másoktól és erre fogja a sikertelenségét.

Nem, egy ilyen sosem lehet unalmas, mivel azok, akik panaszkodnak most először mennek ilyenen keresztül. Sőt, nemcsak egy nehéz vizsgát kell tenniük először (teljesen mindegy, hogy az volt, vagy nem) de egyáltalán most kellett először vizsgázniuk. Eddig nem nagyon kerültek ilyen helyzetbe - valljuk be az általános iskolás dolgozatok nem sorolhatóak ilyen stressz-kategóriába. A központi felvételi a legtöbbeknek eldönti, hogy melyik suliban tanulnak tovább - mivel neked nem számított, számodra ez inkább csak egy tét nélküli szintfelmérő volt.

Én egész általánosban (és most gimiben is) rendesen tanulok, és meg is lett már akkor az eredménye, 91 pontos lett a központim, felvettek az első helyen megjelölt gimibe. Már amikor kijöttem, tudtam, hogy egész jól sikerült, habár voltak feladatok amik nyögve-nyelősen mentek először. De még így is jó volt kibeszélni, és panaszkodni. Ezzel azt jeleztük, hogy túl vagyunk rajta, és nem kell többet izgulni miatta.

Ez pont ugyanolyan, mint ami minden érettséginél van: ott is állandóan panaszkodnak valamire, mert akkor meg az a legnagyobb horderejű esemény az életükben.

ÉS az, hogy valaki rendesen tanult, és mégsem sikerült jól, nem feltétlenül azt jelenti, hogy rosszul mérte fel a képességeit. Az is lehet, hogy valaki nem jól kezeli az ilyen helyzeteket, és leblokkolt.

Ha téged ennyire zavarnak ezek, akkor egyszerűen ne olvasd el ezeket.

18/L

Igenis sorsdöntő dolog a központi felvételi.

Egy részről ott az, hogyha valakit nem vesznek fel gimnáziumba, vagy szakirányú szakközépbe, akkor szakiskolából, hacsak át nem jelentkezel, nincs sok esélyed. Persze ez azért főleg a gyengébb tanulókat érinti.

A másik pedig az, ha valaki nem kerül be egyik megjelölt iskolába se, oda kerül ahol van hely (jó esetben).

A másik az oktatás színvonala. Egy gyenge iskolában lesz*rják, hogy mi lesz veled később, a tanárok zöme nagy eséllyel nem tud tanítani, másik jelentős rész meg nem akarja azon törni magát, hogy olyanokat tanítson, akikbe munkát kellene befektetni. Mondjuk a Fazekasban, Eötvösben, Radnótiban, Apáczaiban számít, hogy milyen lesz az érettségi és továbbtanulnak-e az ottani tanulók. A tanárok is jobbak (hacsak a saját tanáraimból indulok ki, tankönyvírók, nyelvészprofesszorok, (volt/gimnáziumi mellet) egyetemi tanárok stb.).

Harmadszorra pedig nem mindegy, milyen emberek vesznek körül. Én például nem szeretnék még 4 évet olyan közösségben és olyan emberekkel tölteni, mint az általános iskolában. Oké, alsóban még jó a közösség és azért a legtöbben jól tanulnak, jó a közösség, de 7.-8. osztályra annyira elklikkesedik a közösség és egyesek lemaradnak, zavarják az órát. Míg egy erős gimnáziumban az, hogy mindenki okos, intelligens és szorgalmas jó hatással van a tanulóra, mert ő is igyekezni fog és nem elzülleni, szórakozni órán és nem tanulni. Van kitől segítséget kérni tanárokon kívül, bár mondjuk nálunk akármelyik tanár leül (ingyen) foglalkozni a diákkal, ha úgy érzi, hogy az lemaradt, vagy a diák megkéri rá.