Miért gondolják ezt a Fazekasról?

Azt hiszem az a legjobb, ha olyan iskolába jár a gyerek, ahol jól érzi magát, kibontakozik a tehetsége, erősödik a belső motivációja és sikereket ér el.

Vagyis járjon olyan közösségbe, ahol a jobbak közé tartozik, nem a gyengébbek közé. Inkább legyen a koldusok közt király, mint a királyok közt koldus.

Úgy kell kiválasztani az iskolát, hogy az az adott gyereknek feleljen meg legjobban. Lehet verseny, de ne legyen túl nagy verseny, lehetnek elvárások, de azok ne legyenek teljesíthetetlen elvárások.

Ha a gyerek univerzális zseni, akkor mehet elitiskolába, feltéve, hogy ott is az élmezőnyben tud lenni. Ha viszont a gyerek nem univerzális zseni, hanem csak értelmes, jó képességű és néhány dologban tehetséges, akkor az elitiskola mindenben kiválót követelése megöli a tehetségét és tönkreteszi.

Olyan iskolába kellene menni, amely az adott gyerek számára a legjobb, ami abban a tehetségben fejleszt, amivel ő rendelkezik.

A harmadik szempont szerintem az, hogy az iskola ne legyen messze a lakóhelytól, mert, ha 4 éven keresztül minden hétköznap 1-1 órát kell oda-vissza utaznia, azzal több időt veszít az életéből, mintha kicsit kevésbé jó iskolába járna, de napi 1-1,5 órával több jutna akár olvasásra, akár játékra, akár különórára, akár tanulásra. Ha van 15 percen belül egy nem túl rossz középiskola, akkor nagyon meg kell fontolni, hogy nem az-e a legjobb az adott esetben.

Én vidékről jelentkeztem az előző évben, mára már büszke Fazekasos vagyok. :) Ott azt tapasztaltam, hogy a jobb tanulókat a város egyetlen gimnáziumába erőltették, míg a gyengébbeket szakközépiskolákba.

Az OKTV-n - no meg az egyéb felméréseken - elért pontszáma alapján mondhatják a Fazékról, hogy "versenyistálló, nehéz suli, lehetetlen a bejutás", stb. Én magam akartam meggyőződni arról, hogy ez így van, de nem sikerült.

Nem versenyistálló, de ha valamihez van affinitásod, fel kell készülnöd arra, hogy a tanárod előre megírt, érzelmes beszédével próbál majd téged rávenni a versenyen való részvételedre. :D Az ilyesfajta megmérettetések fejlesztenek rajtad, sokat tanulsz belőlük. Mindenesetre eldöntheted, hogy akarsz-e indulni rajtuk, és felelhetsz nemmel, ha úgy döntenél.

Kíváncsi lennék, mely tagozatára szeretnél jelentkezni. Én emelt töris-matekos-magyaros vagyok, ezekből a tantárgyakból hozom is magam, s bár kémiából is készülni kell, tudom, hogy ebből úgyse fogok érettségizni és nincs vele célom. Ezért jobban koncentrálok a többire, ami itt is megengedett, nem csak a "középszintű" gimikben. Ha nagy a kíváncsiságod, olthatatlan a tudásszomjad és emellett vannak területek, melyeken kimagasló vagy, akkor ajánlom neked a Fazekast. Amiért többségében hasonló gyerekeket vesznek fel, valószínű, hogy olyan barátokra lelhetsz majd itt, akikkel a gimi után is tartani fogod a kapcsolatot. :)

Nem lehetetlen a bejutás. A szóbeli nagyon sokat számít, a felvételiztető tanárok kellő humorérzékkel kezelik a helyzetet, ha véletlenül rosszat mondanál, vagy ha éppen tökéletes az általad kidolgozott feladat. Én életemben soha nem voltam olyan felszabadult, mint a szóbeli után. Persze, voltak hibáim, de úgy éreztem, hogy sikerült benyomást tennem gyerekcentrikus okítókban - csak hogy ne egy szót használjak mindig - , s elnyernem a tetszésüket. A könyvtár gyönyörű, ahol történt a vizsga, az épület pedig 4 emelet magas, 134 lépcsőfok - kegyetlen... :) - . A versenyeredmények hivatalosan nem számítanak bele, de ha vannak, nagyon örülni fognak.

Összegezve, szerintem 0 az igazságalapja ezeknek a sztereotípiáknak. A Fazék nem hasonlítható egyik "elitgimihez" sem, teljesen más tészta. :)

Arra reagálva pedig, hogy it a reál a domináns, egyáltalán nem igaz. Igaz, ebből van több eredménye a gimnáziumnak, de ez csak a diákokon múlik. A közelmúltban 2. helyezést ért el a világon filozófiából egy iskolatársam, a történelemtanárom Szebenyi Péter-díjas. Csak egy kis motivációra lenne szükség humán téren. :)

Értem. :)

Még a nyelvoktatásról mondanátok valamit ? Angol középfokról jó eséllyel elérhető-e a felsőfok, illetve nulláról kezdve a 2. nyelvet mi a reális cél? Milyenek a nyelvtanárok?