Miért gondolják ezt a Fazekasról?

Kozepsulis fizika versenyeken 10 orszagos dontosbol kb. 6 a Fazekasbol szokott jonni.

Amugy jo fejek voltak, meg az eredmenyeken latszik hogy megfelelo oktatast kapnak az iskolaban. Ha nem csak melegedni szeretnel napi 6-8 orat, akkor felvetelizz batran.

Igaza van az előttem szólóknak, egyet értek velük.

A versenyistálló nagyon relatív fogalom.

Viszont, tavaly az Eötvösben volt a legmagasabb a ponthatár országosan a szóbelire, szóval ebből a szempontból a Fazekasba könnyebb bejutni. A humán tagozatra legalább is biztosan.

Amúgy azt mondanám, hogy inkább reál orientáltságú. Ezért jönnek a hírhedt amerikai egyetemekről diákokat ösztöndíjjal toborozni, mert itt azért képeződik egy-két zseni gyerek :D

Én nem igazán javasolnám a Fazekast, mert éjjel-nappal tanulhatsz és nem csak azt ami érdekel, hanem mindent.

Az elitgimnáziumokból, mint amilyen a Fazekas is sokat vesznek fel az egyetemek legjobb szakjaira (én is egy ilyenre jártam), de a PhD-t szerzők között már nagyon kicsi az arányuk. Ami az elején előny, az később hátránnyá válik. Nagyon sokan kiégnek, mert túlerőltették magukat már a gimi alatt és elfogy a lelkesedés az egyetem második, harmadik évére.

Én inkább egy jó közepes vagy inkább gyengébb középiskolát javasolnék, ahol nem terhelnek túl és inkább csak azokra a tárgyakra hajtanék rá amiből emelt szintűt szeretnél és amilyen irányban tovább szeretnél menni.

Ha orvos akarsz lenni, akkor nincs szükséged, hogy az apróbetűs részt is napra pontosan számon kérjék a középkori frank történelemből, ha viszont történész akarsz lenni, akkor nem olyan lényeges, hogy a citromsav-ciklus 4. lépésében pontosan mi és milyen mechanizmussal történik.

A PhD-t szerzettek gimnáziumi előéletéről nem tudok statisztikát. Az én személyes szubjektív, és nem tudományos tapasztalatom, hogy az egyetemi évfolyamom elsős évében jelentős volt az elitgimnáziumokból (Fazekas, Apáczai, Trefort...) jövők aránya (tehát ezek a gimnáziumok segítették a bejutást; akkoriban még volt felvételi), de ahogy haladtunk felfelé (5 éves egyetemi képzés volt még bologna előtt) egyre csökkent ezen hallgatók aránya. A doktori iskolába állami ösztöndíjjal bejutók között (tehát akik az egyetemi diplomamunkájukkal egy időben már tudományos publikációkkal is rendelkeztek) jóval kisebb volt az arányuk, viszont jópár szakközépből vagy gyengébb gimnáziumból érkezett régi gyerekkori hobbista volt közöttük, akik világ életükben az adott tudományág iránt érdeklődtek, de az iskolákban általában nem voltak jó tanulók és fel se vették őket elitgimnáziumba, nemhogy ott érettségiztek volna. A PhD-t sikeresen megszerzők között ez a jelenség még jellemzőbb volt. A 150 elsős évfolyamtársamból legalább 80 valamelyik elitgimnáziumból jött, a többi is jó erős gimnáziumokból és mindössze 3-man érettségiztünk szakközépiskolában. Viszont abban a 10-12-ben akit állami ösztöndíjjal vettek fel a doktori iskolába 2 szakközepes benne volt és a rengeteg elitgimnáziumból jövőből csak 1, a többi mindenféle egyéb gimiből jött.

Az igaz, hogy a széleskörű műveltség előnyös mindenféle kreatív szakterületen, de úgy érzem, hogy ezt nem az elitgimnáziumok hajtása tudja leghatékonyabban megadni, hanem egy boldog gyerekkor, amikor a gyerek lehet, hogy csak néhány tárgyat szeret, a többivel annyira nem foglalkozik, viszont saját belső motivációjából éjjel-nappal olvas, beleássa magát a hobbijába, speciális szakkörökbe, egyesületekbe jár stb. Én úgy gondolom, hogy a belső motiváció által hajtott megismerés adja meg a legmélyebb műveltséget és az fejleszti legjobban az embert. Minden gyerek más, mindenkinek más tehetségei vannak, ezeket kell megtalálni és kibontakoztatni és erre a feladatra az egységesítő iskolarendszer, különösen az elitgimnáziumok mai szisztémája szerintem nem igazán alkalmas, sőt inkább árt.

Amiket leírtam az én személyes szubjektív véleményem, benyomásom, tapasztalatom, nem állítom, hogy feltétlenül mindenben igazam van.

Egy másik szempont:

Az elitgimnáziumok jellemzően összehalásszák az általános iskolák legjobb tanulóit és ezt követően ezeket a válogatott gyerekeket egy nagy tanulási hajtásnak teszik ki, akik nem bírják azok átmennek menet közben máshová, de akik végül befejezik azok nagy valószínűséggel bejutnak jó egyetemekre, mert jók az osztályzataik és megvannak a nyelvvizsgáik (amikor még felvételi volt jól fel voltak készítve a tesztekre is).

Azt azonban nem tudom, sőt kétlem, hogy adott kiindulási helyzethez viszonyítva vajon az elitgimnáziumok fejlesztenek-e legtöbbet a diákjaikon. Én úgy gondolom, hogy ezen a skálán mérve az elitgimnáziumok többsége nagyon rossz helyen végezne. Az önálló kreatív (művészeti vagy tudományos) tevékenységre való alkalmasság fejlesztésében pedig szerintem kifejezetten káros és hátrányos a versenyistálló-szerű elitgimnáziumok hajtása.

Az én véleményem szerint egy igazi "elit-iskolát" nagyon kevés kötelező elvárás és nagyon sok választható tárgy (fakultáció, szakkör) jellemezné. Attól lenne elit, hogy személyre szabottan foglalkozna a tehetséggondozással (ahogyan például a kutató diák mozgalom teszi) és elsősorban a belső motivációk, tehetségek feltárásával és a személyiség fejlesztésével, a képességek kibontakoztatásával törődne, nem országos tanulmányi versenyekkel és nem felvételi mutatókkal, mert ezek hamis képet mutatnak a személyes fejlődésről.